Orosz órásrádió
(fekete, leégett)

Szokásos előszobai képem az elmaradhatatlan (alátétnek alkalmazott) IPTV boksszal,
valamint a legújabb beszerzéssel. No nem mintha eddig nem lett volna itthon orosz
órásrádióm, de ez egyrészt fekete, másrészt mindössze 100 forintomba került.

 

 

Ugyan háttal álltam az eladónak, de ettől még természetesen hallottam elhangzani
(már valósággal rá áll a fülem) a "százával" szlogent. Ez - mint azt már tudjuk - rám
(illetve a pénztárcámra) nézve igencsak veszélyes felkiáltás egy eladó részéről.
Egy gyékényre kiterített rakat áruban csak akad valami érdekes technikai
bigyó, ami felkelti az érdeklődésem. Én persze próbálok ellenállni, de
ahogy a gyűlő lomokat elnézem, ez részemről teljesen sikertelen...

 

 

Már majdnem nekiálltam szétszedni a rádiót, mikor beugrott, hogy a mai napra
hűtőleolvasztás lett betervezve. A kishűtőből kiszedtem az olyanokat, amiknek
nem igazán árt meg a néhány órácska meleg. (tojás, majonéz, lekvár és társai)
A hűtésszabályozó gombot feltekertem maximumra, majd a mélyhűtő teljes
tartalmát átrakodtam az alsó hűtőbe. A ventilátorral pedig azt beszéltem
meg, hogy az eddigiektől eltérően nem engem kell hűtenie, hanem
most az lesz a feladata, hogy meleg levegőt fújjon a hűtőbe.
Mondjuk rám is meleg levegőt fújt, de a nyár már
csak egy ilyen meleg évszak...

 

 

 

A hűtő leolvasztása sajnos még akkor is egy unalmas project, ha
megpróbálom feldobni némi gépi meghajtású rongyrázással.
Persze mikor majd szétszedem őket, az nem lesz unalmas.

 

 

Bedobtam a mélyhűtő aljába egy törölközőt, majd a kilógó csücske alá tettem a felmosó
vödröt. Már persze csak azért, hogy abba csepegjen a víz. Úgy néz ki, hogy az ötlet
bevált. Legalábbis a leolvadt jég nagy része a vödörben végezte. Persze a nagyobb
leolvadt jégdarabokat én dobáltam be a vödörbe. A fehér körök címkék. Próbálom
rávenni a családot (anyukám), hogy ne tegyen be semmit a mélyhűtőbe felcímkézés
nélkül. Szóval az nálunk úgy van, ha épp anyukám főz, s felteszem a kérdést: Mi lesz
ma ebédre? A megszokott válasz az, hogy tegyük fel mondjuk rántott hús. Illetve: Vagy
ami kiolvad... De hiába is tesz jó anyám címkét a dobozra, ha az leesik róla. (fehér
körök a vödörben) Nem értem hogyan csinálja! Ha én ragasztom a dobozra a
kerek címkét, akkor azt mosogatáskor alig lehet ledörzsölni a dobozról.
Ellenben ha anyukám, akkor magától leesik. Persze még a hűtőben!
De van itt más furcsaság is. Lásd vödörben úszkáló sárga karikák.

 

 

Mert hiába is veszek bárhány dobozt, a szeletelt sárgarépa egészen biztosan
egy mindenképp kiszakadó vékonyka nejlonzacskóban kerül be a hűtőbe.

 

 

Míg a hűtő csöpög, én majd szépen csendben felboncolom a rádiót. Persze ha megszólal,
akkor nem leszek csendes. De ez, mármint a megszólalás, egy 100 forintos rádiónál
nem igazán garantált. No de nézzük a részleteket. A rádió skálája meglepően
néz ki. Illetve konkrétan sehogy. Onnan tudom, hogy ez a skála, hogy
egyszerűen tudom. Merthogy látszani, azt nem igazán látszik...

 

 

Mondjuk az óra kijelzője sem látszik. Ez a rész a skálával ellentétben attól
beteg, merthogy ráfolyt valami trutyi. Egy bolhapiaci holminál - ami
valószínűleg egy kukából származik - ez a ráfolyás bármi lehet!

 

 

Nem vagyok higiénia mániás, de a piaci kacatot még egyből hazahozáskor illik (vagy
legalábbis illene) megfürdetni. Én a rádiót kaptam (persze magamtól),
 Andi pedig ezt a gyönyörű szalamandrát. Az alku nélküli 300
forintos árához képest - még férfiszemmel nézve is -
gyönyörű! Egyedi kézműves munkának nézem.

 

 

 

Elvan a család ha gyogyizik...

 

 

De jöjjön már végre a rádió! Balra fent a tápegység rész hűtőrácsa látható. Egy melegedő
fokozatból valahol illik kiengedni a hőt. Persze ezt manapság nem mindenki gondolja így.
A hűtőlyukak alatt látható rengeteg aprócska gomb mind a készülék órájának beállítására
szolgál. A nagyobb és a három kisebb gomb váltja az ébresztő funkciókat. Jobbra fent
a sok egyforma gomb az URH állomásbeállító, illetve programozó potméterek sora.
Ez a rádió ugyanis nem hagyományos forgókondenzátoros (vagy variométeres),
hanem varicap diódás hangolású. Mégpedig annyira az, hogy már nincs is rajra
hagyományos állomáskereső gomb. A hátsó gombokkal beállított állomások
közül az első nyomógombsorral választhatunk. A jobb alsó sarokban található
gombbal lehet bekapcsolni a rádiót, ha épp nem ébresztés okán akarjuk hallgatni.
A gomb felirata körül látható barna lerakódásból arra következtetek, hogy gyakran
volt használva. Magából a barna lerakódásból ellenben nem szívesen vonnák
le semmiféle következtetést. A jobb felső kapcsolót csak saccolni tudom.
Szerintem az egy külső / belső antenna váltó. A belső antenna valahol
a hálózati trafóban végződik, mint a primer és szekunder
tekercsrészek közötti szigetelés.

 

 

Ezt a funkciót, ezt nem értem tisztán. Már más orosz gépeken is láttam ehhez hasonló
csatlakozót, de a pontos célját (orosz tudás hiányában) eddig még nem derítettem fel.
Szóval az van, hogy az oroszok tesznek időalap kivezetést az óráikra. Hogy aztán ez
azért van, hogy az óra amúgy kvarcpontos időalapját másra is tudjuk használni, vagy
pedig azért, hogy rá tudjunk mérni az órára, hogy pontos-e, azt még nem találtam ki.
Persze akár még úgy is történhetett, hogy mindkét funkció szerepelt a tervekben.

 

 

Antennacsatlakozó a közeli és a távoli adókhoz, majd a fülhallgató csatlakozója.
Vonalkimenet. Mit ne mondjak... Egyik sem valami szokvány órásrádió
felszerelés! No de az oroszok mindig is másképp gondolkodtak.

 

 

A hangerő és a hangszín gombok a rádió oldalán kaptak helyet. Általában úgy szokás,
hogy a hangerő gomb a nagyobb, hogy akár sötétben is eltaláljuk, hogy melyiket kell
tekergetni. Amúgy nem tudom, hogy észrevettétek-e, de ennek a rádiónak az összes
alkatrésze (persze a skálákat kivéve) fekete. Éjjel, egy sötét szobában mindegy.
No de nappal! Hogy néz már ki szerencsétlen? A másik véglet a színekkel
a múltkoriban szétszedett játékhelikopter, melyben a gyermekek
szemének oly kedves (ezt ki találta ki) szín kavalkád
okán, zöld színűek voltak a pilóták.

 

 

A készülék alja. Ugyan van egy kevéske piros a biztosítékfedél villáma képében,
de ez - mivel alul van - úgysem látszik. Van a rádió alján felirat itt meg ott.
Utóbbiból kiderül, hogy a rádió az 1989-es év tizedik havában készült.

 

 

Íme a készülék korabeli reklámja. Na most erre mit mondjak? A (viszonylag csinos pofijú) hölgy a háttérben elmegy. No de az amit a képen látunk, az már necces. Konkrétan arra gondolok, hogy azt, hogy valaki a kezében tart valamit, azt a beállítást kifejezetten a hordozható készülékeknek találták ki. Az mondjuk igaz, hogy mivel könnyű darab, szóval az ébresztős rádiót is lehet hordozni, csak ugye ezt azért mégsem szokás egy hálózati készülék esetében. Bár mondjuk az oroszoknál sosem lehet tudni...

 

 

A teleptartó konkrétan sosem volt használva.

 

 

A hangszóró mágnesének méretéből sejthető, hogy nem zsebrádió méretű hangszóró
lakik a készülékben. Attól, hogy reggelente undok módon felébreszt,
attól azért még - mint rádió - akár szólhat szépen is.

 

 

A biztosítéktartóban - patkolás helyett - biztosíték van.

 

 

Nekem ne lenne szabványtalan hálózati dugóhoz aljzatom?

 

 

 

A rádió nem szól, csak zúg. Persze az, hogy nem szól, az nem is csoda, hiszen keleti
URH sávos, ott meg már nincs semmi adó. A zúgásra először azt hittem, hogy
a tápegységben kiszáradt kondenzátorok okozzák. De persze nem...

 

 

 

A skála ezen a készüléken valami egészen fura megoldású. Láttam már mozgó
fénycsíkos skálát más rádión, például. Dansk, de hogy ugyanezt a jelenséget
(a mozgó fénycsíkot) valaki (persze, hogy az oroszok) csővel produkálja...
A zúgás eredete valóban a tápegység, de nem kiszáradt kondenzátorral,
hanem egy éppen kigyulladni készülő hálózati trafóval van dolgunk.

 

 

Szerintem vettem egy orosz hangszórót 100 forintért.
Legalábbis ez a rész még használhatónak tűnik.

 

 

Mióta mondogatom magamnak, hogy változtatnom kéne a megvilágításon...

 

 

Íme a rádió URH tuner kockája. Elfelejtettem levenni róla a kupakot.
Bocsánat...

 

 

Az állomásokat beprogramozó potméterek nem un. helipot (sokfordulatos),
hanem teljesen hagyományos típusok. A finomhangolás hiányában
érdekes művelet lehetett velük beállítani a helyére egy adót.

 

 

Szokásos Isostat kapcsolósor, a hallgatni kívánt állomás kiválasztásához.

 

 

Hol is mutattam ilyesmi potmétert belülről?
Megvan! a Sonata rádióban.

 

 

A gombok mögött a skála van. Hiába mentem hozzá közelebb a fényképezőgéppel,
nem derült ki róla semmi. Vaterán árult valaki ilyen csővel kivezérlésjelzőt.

 

 

Három IC is van a rádióban. A balra látható hagyományos kivitelűt bárki
felismeri, azonban a jobbra látható két fehér alakzat is IC. Vagy
felületi hullámszűrő. Vagy a KGB beépített embere...

 

 

Milyen szép az a hűtőborda a végfok IC tetején... Az oroszok igenis, hogy tudnak
szép dolgokat is, ha éppen akarnak! Persze úgy is történhetett, hogy valaki
egészen egyszerűen csak elfelejtette bevenni a reggeli vodkaadagját.

 

 

Ezek a nem különösebben precíz érintkezők találhatók az órabeállító gombok alatt.
A távol-keleten meg celluxszal ragasztanak a panelra apró pattanó gombokat.

 

 

A hatalmas kerek valamiben egy piezo csipogó lakik. Ezzel is tud ébreszteni az óra,
ha épp úgy szeretnénk. Illetve ha nincs áram, akkor az ébresztés funkció elemről
is megy, csak persze nem a rádióval, hanem a csipogóval. Ezt abból gondolom,
hogy később próbaképp rátoltam a telepek helyére a tápegységem, de így nem
indult el a rádió, viszont sikerült némi bágyadt csipogásra bírnom a készüléket.
A rengetegsok lábú IC nem a rádióhoz, hanem az óra elektronikájához tartozik.

 

 

A kép közepén a koporsóforma valami egy kvarc. Mint azt már másutt is említettem,
az oroszok a frekvencia értéke helyett a gyártás dátumát írják rá. A kvarc pontos
rezgési frekvenciájára a zöld pötty utal. Ez azért egy igen érdekes elgondolás.

 

 

Íme a tápegység. Trafó, diódák, szűrő kondik, áteresztő-tranzisztor.
Teljesen korrekt, csak sajnos füstöl benne a trafó.

 

 

Gondoltam hátha szerencsém van, s a trafó még nem égett le. Tegyük fel hátha csak
a biztosíték pukkadt ki. Akkor még egyszer meg tudom mutatni, ha azt nem is,
hogyan szól a rádió, de azt igen, hogyan dől a trafóból a füst. Még tiszta
szerencse, hogy tényleg csak a biztosíték ment ki. Előfordul az ilyen.

 

 

Mint ahogy néhanap az is előfordul, hogy úgy indít a pasziánsz
program, hogy egyből négy ászt ad. De hogy lottóötösöm
mikor lesz... Talán majd akkor, ha olyan sokat
lottózom, mint pasziánszozom.

 

 

Nem. Nem én törtem le! Illetve én nem törtem le. Kit érdekel, hogy mi van
egy 100 forintos rádióban? Mondjuk ha idáig eljutottál, akkor téged.

 

 

Ez bizony leégett.
Pedig pusztán technikai szemmel nézve, milyen szép ez a trafó...
Kár érte...

 

 

Benéztem a panel alá, s ott azt láttam, hogy nem csak az alkatrészes,
hanem még a fóliás oldalra is rá vannak rajzolva az alkatrészek
pozíciószámai. Micsoda rendes népek ezek az oroszok...

 

 

Vákuum fluoreszcens kijelző. Mint azt a korábbi
videón már láthattuk, kékes zöld színe van.

 

 

Nem vezet innen sehova ez a műszerzsinór, hanem csak a biztosítékot zártam vele
rövidre, igencsak álnok módon, hátulról közelítve meg a krokodilcsipeszemmel.

 

 

 

A krokodilcsipesszel áthidalt biztosíték okán ismét áram jár
a trafóban, de a trafó láthatólag újfent füstjelekkel ad
hangot - akarom mondani jelet - ellenérzésének.

 

 

Tényleg vettem egy hangszórót egy százasért.

 

 

 

Gondoltam teszek még egy próbát a skála működésének bemutatására.
Sajnos eredmény nem volt semmi, csak a trafó füstölgött tovább.

 

 

Kipróbáltam elemről is (tápegységből műszerzsinórokkal jön az áram), így csak az óra
járna, de azt sem mutatná. Vagy lehet, hogy igen, csak meg kéne hozzá nyomnom
valamelyik gombot? De nem volt kedvem tovább kínozni ezt a szerencsétlent...

 

 

Azért annyit még megtettem, hogy a rádió rész
tápegységét helyettesítettem a tápommal.

 

 

Sajnos így sem indul el a kijelző, ami ebben a rádióban az egyetlen igazán
érdekes részlet. Persze ez nem is csoda, hiszen annak a csőnek külön
fűtése (vagy anódfeszültsége) van. Jól láthatóan mennek hozzá
drótok, közvetlenül a trafóról. Akkor valahol itt a vége...

 

 

Illetve mutatok még egy érdekes részletet. Az, hogy az oroszok képesek a citrom
és narancssárga tranzisztoraikra típus helyett dátumot írni, az a korábban
bemutatott kvarc feliratozásának tükrében már nem meglepő. Ellenben
az a két kéményes barna csoda... Komolyan mondom, hogy fel lehetne
adni rejtvénynek! Aztán aki megfejti, kapna egy hangszórót. Jelen esetben
egy leégett trafójú rádióba csomagolva. Na szóval... Az kérem egy csatlakozó.
Ide lehet bedugni talán drótokat, hogy kívülről is hozzáférjünk az óra időalapjához.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...