Fordulatszámmérő
(magam építettem)

Szerintem lennie kéne valamiféle sorrendnek, hogy mikor mit szedek szét, csak
néha olyan dolgok kerülnek elő, hogyha létezne is valamiféle sorrend, úgyis
felrúgnám. No persze tudtam róla, hogy ez a műszer odalent ücsörög a
pincében, valahol egy szekrény mélyén, és azt is tudtam, illetve még
emlékszem rá, hogy ezt magam építettem. Persze csak a belsejét.

 

 

Eredetileg ez egy Venture márkájú kilométeróra.

 

 

Mint az ezen az utólag belebarkácsolt táblácskán látszik, a skálán látható számokat
százzal szorozva megkapnánk a fordulatszámot. Mondjuk, hogy milyen motor az,
aminek a percenkénti fordulatszáma 14.000, azt most talán hagyjuk. Meg persze
már eleve az is érdekes, hogy mi a csudának nekem egy ilyen műszer, mikor
sosem volt autóm! Ráadásul mikor ez a műszer készült, még motorom se!

 

 

Hetvenes évek vége. Hol voltak még a kínai áruk...

 

 

Hogy maga az alapműszer honnan van, arról konkrétan fogalmam sincs. Akkoriban
más forrás nem lévén meglehet, hogy Ezermester boltból. Arra viszont biztosan
emlékszem, hogy két ilyen műszer is volt itthon. A másik apukámnak készült.
Wartburgunk volt, abba biztosan befért, bár nem emlékszem rá, hogy valaha
is láttam volna beépítve. Ellenben nekem Verhovina mopedem volt. Arra
a kismotorra ez a méretű műszer talán kicsit túlzás, hiszen
ez nagyobb mint maga a lámpafej!

 

 

Nekem valami olyan dereng, hogy ez egy buszba való kilométeróra.
De nagyon bizonytalan vagyok... Vagy nem?

 

 

Mit ne mondjak, nem vittem túlzásba a feliratozást! Vagy lehet, hogy apukám
nem? Bevallom őszintén, hogy fogalmam sincs, hogy ez kinek a műszere.

 

 

Vajon minek van ott az a lyuk?

 

 

Ahogy ezt a szerencsétlen kigyilkolt sliccet elnézem,
lusta voltam hozzá egyedi nyitószerszámot faragni.

 

 

És most sem fogok! Szóval harminc év múltával sem változtam semmit.

 

 

Ami csak egy kilométeróra, azt vajon miért kell ennyire összecsavarozni?

 

 

A csavardömping a műszer hátulján folytatódik tovább.

 

 

A mutató azért nem megy vissza nullára, mert rá van feküdve a skálára.
Később kiderült, hogy nem csak ezért.

 

 

Nem én kötöttem ki a drótokat, hanem már eleve be sem volt kötve az elektronika.
Ez azért mondjuk érdekes. A minap meg arra csodálkoztam rá, hogy mégis mi
a csuda lehet az óriás táblázatom egyik oszlopában az a három hashmark,
mikor amúgy fogalmam sincs róla, hogy merre található ennek a jelnek
a gombja a billentyűzeten. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy ez a
három jel ### mindössze annyit tesz, hogy már nem férnek el a
számok az adott oszlopszélességben. No de miért nem? Nos azért,
mert a megírt cikkek száma átlépte az ezret. Most épp 1010-nél tartok.

 

 

Ugyan a vezetékvégek le vannak ónozva...

 

 

...és a forrszemek is, de a két alsó forrfülön sodrott vezeték nyomai láthatók.
Gondolom azok lehettek a műszer eredeti vezetékei.
Vagyis ez még sosem volt bekötve.

 

 

Ez a műszer kívülről ugyan hatalmas, belülről nézve viszont már koránt sincs
olyan mély. A fele anyagot simán ki lehetett volna spórolni a tokjából.

 

 

Ez a bilincs egy utólagos beépítés, mint ahogy a balra látható skálaizzó foglalat is az.
Én szereltem volna világítást a műszerbe utólag? Egyáltalán nem emlékszem...

 

 

Pedig ez a lapocska pontosan úgy néz ki, mintha magam csináltam volna.
Apukám ugyanis ennél azért sokkal jobban bánt a reszelővel.

 

 

Ha volt is benne eredetileg valahol skálavilágítás, biztosan nem itt. Legalábbis nem
hinném, hogy a felirat gyárilag lenne kifúrva. Jé... Most nézem csak a felirat
nyelvezetét. Oroszul van írva (csasz), hogy óra. Pfh.
Hát én akkor sem emlékszem.

 

 

Levettem a mutatót és a skálát. Egyrészt belenézünk, másrészt meg kell igazítanom
a mutatót, mert akad. Nem csak mert ráfekszik a számlapra, hanem egyébként is.

 

 

Atya ég! Most, hogy ezt a cikket írom, most ugrik be, hogy ennek az órának a párja
rá volt szerelve az orosz biciklimre. Ha bekapcsoltam a dinamót (arra volt
rákötve), akkor mutatott is a műszer. De ez ezer és egy éve volt...

 

 

 

Jópofa mérőmű. Kevés híján körbe lehet tekerni a mutatót.

 

 

Egy 74121-es TTL IC, kósza szénréteg ellenállások gyűrűjében.
A bal alsó sarokban a kondenzátor, az még az Ivánka utcai
tanműhelyből származik. Csak kezd összeállni a kép!

 

 

Közel negyven évnyi lemaradást hoztam be, mikor is
felkarcoltam a műszer hátára a hiányzó jelöléseket.

 

 

Amit a mutató hegye mellett látunk, az konkrétan a mutató hegye. Illetve már csak
volt a mutató hegye! Ezt úgy kell érteni, hogy mivel egyszerűen nem jöttem rá,
hogy mégis mi a csudától lett hosszabb a mutató mint kéne, fogtam egy
fogót, és lecsíptem a mutatóból a felesleges másfél millimétert.

 

 

Van itt kérem minden, mint a moziban! Legalábbis a jelenlegi méréshez szükséges
műszereim itt hevernek kézközelben. Csak egy tápegység, meg egy power
HF generátor kell hozzá, hogy le tudjam ellenőrizni a műszert.

 

 

 

Működik. No de miért is ne tenné? Csak mert még sosem tette?
Vagy mert majdnem negyven évet hevert a pincében?

 

 

Melegszik a páka. Gondoltam ha már belekezdtem, bekötöm a műszer vezetékeit.

 

 

Az a dolgok rendje, hogy egyszer minden egésszé kerekedik. Mert ha
nem, akkor még az egésszé kerekedés előtt megeszi az enyészet.

 

 

Vajon miért volt egy orosz buszban angol műszer? Az iparnak vannak ilyen rejtélyei.
Ezeket általában valami felülről kötelezően előírt kooperáció okozta.

 

 

Ha ez a skálavilágítás utólagos, gratula atyámnak, hogy ezt így kitalálta!
Merthogy ezt magamból nem nézem ki...

 

 

 

Nem is tudom... Fordulatszámmérő? Minek? Persze amilye hülye vagyok, még eköré
is oda tudok álmodni egy rádiót. A számok helyett lennének a városok nevei, s ez
a műszer lehetne a rádió skálája. De most aztán már tényleg menjek a csudába!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...