Rádióminiatűr
(olyan mit egy nagy, csak kicsi)

Na mit hozott nekem a nyuszi? Egy nagy frászt a nyuszi! Az a dög már rég nem hoz
nekem semmit. Viszont amilyen hülye vagyok, veszek én helyette magamnak!
Még tiszta szerencse, hogy nem ettől fogok csődbe menni. Már csak azért
sem, mert nem volt egy észtvesztő kiadás az a 200 forint. Ha nem írtam
volna ki, hogy ez a rádió egy miniatűr, akkor a formája alapján akár
azt is hihetnénk, hogy ez egy nagy rádió. De szerencsére nem az.

 

 

Bevallom őszintén, hogy mikor megláttam, elsőre azt hittem, hogy ez valami játék.
Azt is bevallom, hogy másodikra, és még harmadikra is holmi játéknak néztem.

 

 

A skálája valószínűtlenül élethű, mert az is. A középhullámú részen (felső sor) még
Budapest I. és II. is szerepel. Valamint gyanús volt középen az a sáv a 800-as szám
előtt ácsorgó mutatóval. Nagyon úgy néztem, hogy a mutató felett a középhullámú,
alatta meg az URH skála van. URH skála alatt a C2 C3 mi lehet, arra nem jöttem rá.

 

 

Velem ellentétben Alex Pummer tudta a megoldást a skála felirataira.
Valaha létezett egy vezetékes rádiórendszer Svájcban, illetve Olaszországban.
Mindkét ország hegyes dombos vidékein előfordulnak rádióvétel szempontjából
szinte teljesen halott völgyek. Ezekbe a telefonvezetékeken keresztül küldték be
a rádióadók jelét. A fenti rajz mutatja, hogyan működött a rendszer. Az ügyfélnél
volt a falon egy átkapcsoló, amivel azt lehetett átváltani, hogy a rádiókészülékbe
a drótantenna jele jusson be, vagy a telefonvonal felől érkező. A központi adó
a hosszúhullámú sávban dolgozott, mégpedig 175, 208, 241, 274, 307, 340
kilohertzen. Érdekes egy megoldás volt a problémára, az már biztos!

 

 

Mint ahogy először arra sem, hogy mégis hogyan működnek ezek a gombok. Bevallom
őszintén, hogy mikor először megnéztem ezeket a gombokat, még a piacról hazafele
jövet a villamosmegállóban, én bizony azt gondoltam, hogy ezek nyomógombok.
Gondoltam valami játék lehet. Meg kell nyomni valamelyik gombot és akkor
zörög, sípol, szignált ad, vagy tudom is én kukorékol. De persze nem...

 

 

 

Ezek kérem teljesen hagyományos tekerő gombok! Csak mivel az egész rádió
kicsi, így természetesen a gombjai is aprók. Mint az látható, számomra
kifejezetten kényelmetlen tekergetni őket a krumpli ujjaimmal.

 

 

A teleptartó fedele a rádió hátulján kapott helyet.

 

 

Hát persze, hogy kínai! Manapság már minden ott készül. Ez még akkor is
így van, ha ez a rádió egy Formenti FCD 101 replika, illetve miniatűr.

 

 

Így nézett ki a rádió eredetileg. Az utánzat meglepően élethűre sikeredett!
(ez egy Internetről csaklizott kép)

 

 

A gombok eredetileg laposak voltak, de ha a miniatűrön is ilyenformák
lennének, akkor aztán végképp nem lehetne őket forgatni.
(szintén Internetről begyűjtött kép)

 

 

Amúgy ez a kisrádió egy kollekció része. Ezentúl majd figyelek rájuk a piacon.
(már megint oroztam a képet)

 

 

Az teleptartóban nincsenek berohadt elemek,
ellenben ide van elrejtve a rádió antennája.

 

 

 

A rádió középhullámú része valami egyenes vevő féleség lehet, mert még a skála
másik végén is jól hallhatóan szól a Kossuth adó. Az URH részt kifejezetten
nehéz beállítani az apró gombok, illetve a sűrűn elhelyezkedő adók miatt.
Utóbbi apró kényelmetlenségtől eltekintve, teljesen korrektül működik.

 

 

Persze sejtettem én, hogy nem holmi ósdi elektroncsövek laknak benne.

 

 

A rádió hangszórója ugyan kicsi, de nem is férne bele nagyobb a dobozba.
Legalább nem rontottak tovább a helyzeten a méretcsökkentéssel.

 

 

A panel ha nem is vérbeli távol-keleti dzsunka szerelés, hiszen itt-ott
azért akad néhány egyenesen álló alkatrész, nem valami szép.

 

 

Íme a TDA2822-es végfok IC személyesen. Hogy mennyivel egyszerűbb
egy ilyen IC-vel dolgozni, mint trafócskákat tekercselni...
Majd egyszer talán megmutatom, milyen is az.

 

 

A skálamutató meghajtása nincs túlbonyolítva.
Pont olyan, mint a Pocket Mate kisrádiónál.
Nincs is húrozás, csak egy hajlékony csík.

 

 

A négy közül az egyik gombbal nem boldogultam, ami így hátulról megtekintve
nem is csoda. A középtől balra eső ugyanis egy kamu gomb.
Egyszerűen csak oda van csavarozva.

 

 

Ellenben a hangszóró nem volt odacsavarozva. Egészen érdekes megoldás, hogy
a hangszóró egyrészt bele van ragasztva az őt tartó keretbe, másrészt oda
is van hozzá csavarozva. Ettől a piciny hangszórótól, no meg az őt
befogadó mini doboztól van a kisrádiónak sípláda hangja.

 

 

 

Ha ráteszek egy méretes hangszórót, akkor egyből megtáltosodik!

 

 

A megszokottól eltérően normálisan kivitelezett bekötési pontok vannak
kiképezve a drótok számára. Nem csak úgy egyszerűen bele
a drót a panelbe, hanem szegecs van nekik beütve!

 

 

Már épp kezdtem nézegetni, hogy mégis mit rontottam el, mikor megláttam,
hogy sikerült begyűrnöm az elemkiugrató szalagot az érintkezők alá.
Ha valaminek véletlenül nincs baja? Majd én csinálok neki!

 

 

Ez a négy csavar tartotta a panelt a rádióban. Amúgy több csavart szedtem ki,
de azok a skálát tartották, csak ez persze hátulról nem látszott.

 

 

Megpróbáltam úgy lefotózni a jobb oldali felületet, hogy látszódjon,
hogy ott semmi nyoma sincs a csavarnak. Vagyis a kínaiak
képesek voltak kilopni a készülékből három csavart.

 

 

Én meg csak azért is pótolni fogom őket!

 

 

Legyen már rendesen összerakva!
Polc szélére... Dísznek...

 

 

 

Az üstdob természetesen még csak jelzésértékkel sem jön át rajta.
Ellenben meglepően hallgatható hangja van.

 

 

Majd egyszer keresek neki valami rendes helyet, addig meg itt is jól el lesz.
Hogy a polc nem miatta fog leszakadni, abban egészen biztos vagyok!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...