DT-830L kicsi sárga multiméter
(belegyógyítottam)

Mióta is tervezem, hogy hazahozom javítani a kisebbik céges multiméterem?
Pontosan azóta, mióta rájöttem, hogy kiesik belőle a mérőzsinór.

 

 

 

Valahogy így. Persze nem csak, hogy lötyög, nem csak kiesik, de nem is érintkezik rendesen.
Egy műszernél -ami alapvetően hibaelhárításra van- ez bizony komoly probléma!
Ráadásul veszélyforrás is. Már úgy értem, fennáll a veszélye annak, hogy
mikor épp nem mér -mert pont kiesett belőle a banándugó- megtaposom.
Ez például azért is probléma, mert ez a műszer a sajátom. Vagyis ha bármi
baja esik, én veszek helyette másikat. Ez annyira így van, hogy már nincs is
a raktárban ehhez hasonló kéziműszer. Persze lényegtelen, hiszen pár forint...

 

 

Elemet is hoztam hozzá, mert sikerült észrevennem (évek óta mutat valamit a kijelző)
a bal alsó sarokban megbúvó, az elem kimerülésére utaló piktogramot.

 

 

Ezt is hazahoztam. Ebbe volt beletekerve a műszer. Iszonyú színe van ennek
a törölközőnek! És azt még nem is mondtam, hogy már mosás után van!
Mondjuk igaz ami igaz, a céges kocsiban használtam törlőrongynak...

 

 

Szóval az úgy van, hogyha meglátok valamit, egyből az jut az eszembe, hogy mégis mi
a csudára tudnám én az adott izét felhasználni. (Ezermester újság sokat lapozgatásának
hatása ez) Persze el azért nem lopom a bigyókat, hiszen mindig akad elszórt lom bőven.
Ezek négyen például egy eldugott lépcsőház sarkában ültek egy párkányon. Gondoltam
biztosan megszerezte őket valaki, vagy mondjuk éppen vitte valahová, aztán valahogy
ottmaradtak. Gondoltam, csak nem rablom már el a kincset egy ismeretlentől, ezért
nem nyúltam hozzájuk. (amúgy ez nem igaz, mert alaposan megvizslattam őket)
Mivel két hónap múlva sem mozdultak, ezért teljesen egyértelművé vált, hogy
ezek bizony rám várnak. El is hoztam őket. Miért ne? Ha hónapokig senkinek
sem kellettek... Én meg két hónap alatt csak rájövök, hogy mire lesznek jók
nekem ezek a valamik. Például ferdén áll a gáztűzhely a konyhában. Nem is kicsit!
Serpenyőben egyértelműen hátrafolyik a zsír. Szóval azt találtam ki, ha a tűzhelyet fejjel
lefelé fordítanám, rászerelhetném ezeket a lábakat az aljára. A ki-betekergetésükkel
vízszintesbe állíthatnám a tűzhelyet. Persze az is megtenné, ha berúgnék a tűzhely
alá egy fadarabot, csak az nem olyan elegáns. De hogy ebből az elképzelésemből
(mint ahogy a többiből is) mikorra lesz valami, arról konkrétan fogalmam sincs...

 

 

Márpedig minél előbb bele kéne fogni, mert kevéske idő elteltével hirtelen öten lettek.
Ha időben nem csinálok valamit, ezek képesek és elborítják nekem az egész szobát!

 

 

Ez a kép meg csak azért van itt, mert épp rendeltem valamit a Vaterán, s egyszerűen
nem volt szívem megörökítetlenül hagyni a csomagolást. A zöld dobozra széles
átlátszó ragasztószalaggal rá volt ragasztva egy csótány. Mondjuk a lényeg,
hogy a csomag belseje sértetlen volt. De azért nem kiszúrni csomagoláskor
ezt a három centis bogarat...

 

 

Azt csiripelik a madarak, hogy ma megjavítom a kicsi sárga multiméterem. Vagy a csuda
tudja mit mondanak igazából... A lényeg, hogy még írtam is magamnak haza egy levelet
a melóból, hogy el ne felejtsem visszavinni a műszert. Ha itthon hagynám, egészen
biztosan egyből kellene! Mondjuk van egy komolyabb is, de az nem illik
a táskába. Egyrészt ugye nagy, másrészt pedig nyomógombos
a bekapcsolása, ami a táskában azonnal megnyomódik.

 

 

A bal oldali banánhüvely teljesen ép, mert 10 Ampernyi áramot még sosem mértem vele.
Telefonosnak nem kell az. Elég csak a feszültség, meg az ellenállásmérés. Szóval ami
a probléma, az a középső, meg persze a jobb oldali banánhüvely. Az eredeti fura
dugójával persze egész passzentos volt. No de hol van már az a dugó? Illetve
az egész mérőzsinór. Konkrétan a kukában. A szigetelésen belül olyan
vékony volt a vezeték, hogy szinte semeddig sem tartott.

 

 

Mondjuk nem vagyok tőle boldog, hogy ellenállást csak 2MΩ-ig mér, de ha
nagyon kell, akkor előkapom a másik műszert, mert az 200-ig.

 

 

Ugyan a kijelző nem valami nagy, de a számok még az én vaksi szememmel is bőven
látható méretűek. A bal oldali nyomógomb tartja a kijelzett értéket, a jobb oldali
pedig bekapcsolja az LCD kijelző háttérvilágítását. Ez utóbbi funkció
kifejezetten jól jön sötét helyen történő mérésnél.

 

 

Működik, csak kiírja, hogy ugyan már cseréljek benne elemet. Nem kamuzik, mert
hallani is, hogy kezd kifogyni a tápfeszültségből. Van benne egy pici hangszóró,
ami sípol, vagyis vezetékszakadást, illetve rövidzárat lehet vele keresni.
Ha leesik a telep feszültsége, akkor igencsak fura hangok jönnek
ebből a hangszóróból, mégpedig csak úgy magától!

 

 

Király ez a királykék háttérvilágítás...

 

 

Ez a lényeg! Mármint nem az, hogy elfér a tenyeremben, hanem az, hogy olyan picike,
hogy kényelmesen elfér a szerszámos táska egyik zsebében.
Meg persze akár a mellényzsebemben is.

 

 

Lába is van neki. De már annyit beszéltem mellé, hogy most aztán már igazán neki kell
állnom a szétszedésének! Ilyenkor szoktam félretenni az adott projectet néhány
évre, vagy csak keresek helyette valami teljesen lényegtelen feladatot.

 

 

Most például azt találtam ki, hogy szerelés helyett megkreálom a táblázatból hiányzó
tavalyi statisztikai sort. Az mondjuk szép dolog, hogy 78 cikk előre meg van írva.
Ez azt jelenti, ha tegyük fel egy évig nem írok egy sort sem, akkor is jut majd
szétszedtem cikk minden hétre. Ellenben a lemaradás nevű oszlop az épp
aktuális 172-es számmal azt jelenti, hogy 172 valami van beírva a táblázatba
úgy, hogy még hozzá sem nyúltam! Ez jó három évre való szétszedni való anyagot
jelent. Ráadásul az nem úgy van, hogy mikor megszerzek valami lomot, akkor
egyből be is írom a táblázatba! Hanem úgy van, hogy csak azokat írom be,
melyeknek már majdnem nekiálltam. Vagyis rengeteg a gondolati síkon
félbemaradt projectem. Valamint a táblázatba be sem írt lom.
Persze nem zokszó ez, csak a szokásos dicsekvés...

 

 

Gondoltam biztosan van nekem itthon banánhüvelyem. Aztán belegondoltam, hogy mégis
mikor láttam akár csak egyet is a lomjaim között. Régen. Ilyekor kezdődik a turkálás.
Persze tudom én azt, hogy van a pincében egy csatlakozók feliratú dobozom,
no de nehogy már ne legyen valahol idefent is két darab! Gondoltam
talán a krokodilcsipeszes dobozban laknak. Persze nem...

 

 

Addig is -míg a két banánhüvely fellelési helyére rálelek- tovább gondolom a feladatot.
Hagyományos réz banánhüvely kell, mégpedig lehetőleg olyan, ami befér a lyukba.

 

 

Kici, oco, sága mutiméte kici sága uhája...

 

 

Nem sok minden van benne, de ez jelen esetben lényegtelen.

 

 

Mégis kit érdeket egy paca IC?

 

 

Mikor olyan komoly dologról van szó, mint a képen látható -amúgy kritikán aluli-
banánhüvelyek cseréje, valami normálisabb típusra.

 

 

Kicsit nehezebb kicserélni egy biztosítékot, ha foglalat helyett beforrasztják.
Persze mégis milyen alapon szidom innen a kínaiakat? Mikor kettőnk
között van egy óriási különbség. Ők ugyanis -velünk magyarokkal
ellentétben- gyártanak multimétert. Meg milliónyi minden mást is!

 

 

A tetejében nem sok minden maradt, ellenben ki kell őket innen szednem, mert ha
belebarkácsolok a lyukakba fúróval, úgyis kihullanak. Akkor meg már jobb
előre gondolkodni, mint utólag keresgetni, hogy mi honnan hová esett ki.

 

 

Ezeket a kis rézszínű rugólemez érintkezőket például nagyon nem szeretném a középső
-amúgy jórészt beleszemetelésre használt- asztalfiókomból kipiszkálni.

 

 

Tulajdonképpen nem bonyolultak a panelen a kapcsolópályák. Ami bonyolult,
az az, hogy valami úton módon megfelelő funkcióba kapcsoljuk a műszert
az előlapja nélkül, tegyük fel egy vizsgálat erejéig. Ez a műszer
a "szétszedett állapotban nem javítható" tipikus esete.

 

 

Ez a szép csapágygolyó (meg persze a párja) gondoskodik arról,
hogy a forgatógomb ott maradjon, ahová éppen kapcsoltuk.
Nem szeretném, ha kiesne innen. Természetesen kiesett...

 

 

Ezeken a doboz előlapjában található ricákon ugrálnak
át a rugós hátsó megtámasztású golyók.

 

 

Pedig hogy mondtam neki, hogy maradjon a helyén...

 

 

Már majdnem azt hittem, hogy EL fólia a háttérvilágítás,
aztán kiszúrtam a pelxibe faragott LED-et.

 

 

A lényeg, hogy szép kék...

 

 

Ez a vezető és szigetelő rétegekből felépített műanyag csík
viszi át a jelet a zöld panelről az LCD kijelző lábaira.

 

 

Ezek itt hárman képviselik a műszer rákfenéjét, vagyis a kontakthibát.
Komolyan mondom, ilyen megoldást legutóbb az orosz Radio újságban láttam,
mégpedig a "hogyan készítsünk konzervdobozból banánhüvelyt", amúgy jópofa cikkben.
De ami primitív műszaki megoldás -anyag híján- elmegy egy orosz tanyán, egy
akármi detektoros rádióba, az valahogy nem illik egy gyári műszerbe!

 

 

A piros-fekete elemet lecserélem egy zöldre, de csak mert kedvenc színem a kék.

 

 

No meg azért is, mert a piros elemnek több mint három éve lejárt a szavatossága.

 

 

Kivettem a kijelzőt az előlapból, mert amilyen szerencsém van, munka közben
biztosan úgy esne ki, hogy miközben felveszem a földről, egyben rá is lépek.

 

 

Végre szabadon hozzáférek a munkaterülethez. Persze nem ez volt a mai napra
a leghőbben áhított vágyam, de mára ezt az eredményt dobta a sors.

 

 

Az a három felöntés fogja meg a banándugók végét, hogy ne lehessen őket izomból
keresztülnyomni a dobozon. Persze satuba szorítva még így is esélyes
lennék, de ez a történet most nem az állatkodásról szól.

 

 

Mit is mondtam az előbb? Illetve ennek tükrében le merjem-e írni, hogy a maradék
peremeket -az egyszerűség jegyében- csavarhúzóval tördeltem ki. Jó ez így...

 

 

Következzen a vadászat, melynek célja két darab réz banánhüvely fellelése. Banándugó
az persze akad a dobozban. De csak azért, mert nem azt kerestem. Pótkapcsoló is van
a kicsi fehér antennaerősítőhöz. Ezeket természetesen sosem leltem volna meg, ha
épp ők kellettek volna. Jobbra fent a fényes gombok az évek ót a hátam mögött
pihenő Uwertura magnóba valók. Még egy fényképezőgép rögzítésére
szolgáló csavar is akad. De banánhüvely az persze sehol!

 

 

Ez a fiók egy olyan rejtekhely, melyben a rádióépítős projecthez félretett lomokat
tartom. Itt biztosan akad banánhüvely, mert emlékszem rá, hogy vettem.
Vagy ha nem ez a doboz az a doboz, akkor van még három másik!

 

 

Nem ezt keresem. Ez az apukám építette labortáphoz van félretéve. Bezzeg ha ezt
kerestem volna? Még jó, hogy a kész -illetve internetre kirakott- cikkeket
beindexeli a Google. Többek közt azért is írok ilyeneket, mint például
ez a korábbi mondat. Ha valamit nagyon nem találok itthon,
a Google megmondja, hogy merre láttam legutóbb.

 

 

Attól, hogy nem ide való, attól még belepróbálhatom.
Itthonra elmenne, de a táskában nem jó ha kilóg.

 

 

Erről beszéltem! Van egy olyan tervem, hogy nem a hagyományos -mondhatni komor-
színösszeállításban fogok detektorost építeni, hanem úgymond vidám színekben.

 

 

Ezt a formációt is elvetem, s vidáman turkálok tovább a helyes irányba.

 

 

Jó. Akkor nem. Merthogy ez egy detektor.
De erről majd tényleg egy más alkalommal...

 

 

Na ez az amit kerestem! Illetve nem kifejezetten ezt
a lapocskát, hanem csak két ilyen banánhüvelyt.

 

 

Ezek épp ide lettek kitalálva!

 

 

A szélesebb része pont becsusszan a lyukba.

 

 

Szerintem az lesz a vége, hogy bemegyek a boltba, s mivel jó gyerek voltam (khm, izé,
elnézést), ezért kapok magamtól egy új, illetve a frissességénél sokkalta fontosabb
tulajdonságú, mégpedig működő akkus fúrót. Merthogy se ez, se a kis kék
nem hajlandó dolgozni, az kérem mindennek a teteje! Vagy alja...

 

 

Egyáltalán nem cél, hogy ezek ennyire belógjanak a dobozba.

 

 

Mint ahogy az se, hogy kívülről nézve ilyen mélyen legyenek. Ahhoz, hogy ne így
álljanak, kell két darab csövecske forma távtartó. Persze ilyen alkatrész nem
akad minden háztartásban. Vagy ha akad is, ki az az állat, aki minden egyes
kis bigyóját szétpakolja funkció vagy forma szerint szortimentes dobozokba?

 

 

Na! Már megint rólam van szó!
Hogy mennyivel egyszerűbb (pláne haladósabb) így dolgozni...

 

 

Azért jó a "mindenből van itthon, mert eltettem" hozzáállás, mert egy ilyen csődarabot
boltban beszerezni körülbelül lehetetlen. Úgy általában elmondhatjuk, hogy nincs.
Ha mégis találunk, ugyan melyik boltos fog nekünk levágni a három méteres
csőből két centit? Ideologizálja meg a szerző újfent sikeresen,
az általa felhalmozott lomtenger létjogosultságát.

 

 

Azért szeretem a felhalmozott rengeteg kacatot, mert pár perc alatt mindenből akad, amit
csak keresek. Illetve a sikertelen turkálásaimról, vagy más egyéb csúfos akcióimról nem
számolok be. Minap írta valaki, hogy én milyen ügyes is vagyok, hogy mindent hogy
szét tudok szedni, meg össze is tudok rakni. Persze azt nem látja a kedves olvasó,
mikor ez nem így történik. Illetve egy szétszedtem cikkben csak annyi látszik,
hogy két kép között van három sornyi távolság. Hogy közben eltelt néhány óra?
Minek arról beszélni? Például épp a minap szedtem szét a munkahelyen a plugfogómat.
RJ11-es és RJ45-ös bogyókat lehet vele rányomni a kábel végére. Illetve csak lehetett,
mert az utóbbi időben már két kézzel sem bírtam a fogót összenyomni. Belehullottak
a vezetékek végéről lehúzott műanyagdarabkák, melyek aztán szépen sorjában bele
is szorultak a fogóba. Ettől persze egyre inkább nem akart funkcionálni a plugfogó.
Volt egy lyukas órám, gondoltam rászánom a javításra. Persze vehetnék ki másikat
a raktárból, de én nagyon tudok ragaszkodni a kacatjaimhoz. (lásd az épp most
boncolt műszer esetét) A fogót szétszedni semmiség! Levettem két zégert,
kitoltam két csapszeget, kiesett három lemezke, amin két lyuk volt.
Kb. három perc alatt kitakarítottam a fogóból a belenőtt műanyagdarabokat.
A következő 28 percem ellenben ráment az összeszerelésre. Bevallom, a végén csak
úgy sikerült, hogy magam elé tettem egy még egyben lévő példányt.
Akkor ennyit mára a szerző gyors sikerélményeiről...

 

 

Kicsike feladathoz, kicsike satu dukál.

 

 

 

Íme egy videó, melyen az látható, mily átszellemülten is fűrészel a szerző.

 

 

Tökéletes lett!
Persze csak azután, hogy egy alaposat reszeltem rajta.

 

 

Nem arról van szó, hogy ilyen lett, hanem arról, hogy pontosan így lett elképzelve!
Minden más verziót úgyis letagadok...

 

 

Nem azért csiszoltam meg őket, mert útban volt rajtuk a sorja,
hanem azért, hogy rendesen megfusson rajtuk az ón.

 

 

Mióta terveztem, hogy veszek egy ilyen kohert (fogóolló) a piacon...
Aztán egyszer valaki nem tudta, hogy mi is az amit árul.
Láthatóan félve kérdezett vissza, hogy: Kétszáz?

 

 

Sokkal jobb ez így, hogy ő fogja, mintha nekem gurul el, avagy ég rá az ujjam.
Persze kombinált fogóból és befőttes gumiból is lehet ilyet csinálni,
csak ugye a célszerszám, az azért mégiscsak célszerszám!

 

 

Ez a megoldás műszerbe nagyon nem illik! Ketten vannak a bűnösök.
Egyrészt a kínaiak, akik ezt a szart így gyártották.
Másrészt azok, akik megveszik!

 

 

Kicsit leharapdáltam a banánhüvelyek mögötti peremet a homlokcsípőfogómmal,
de csak azért, hogy rendesen rá tudjam tekerni a hüvelyekre az anyákat.

 

 

Jó oda az a darabka zöld drót. Épp megy a színe a panelhez, meg az új elemhez.

 

 

Már majdnem beszórtam a vegyes dobozba a megmaradt két banánhüvelyhez
való anyát, mikor is rájöttem, hogy van nekem ilyen feliratú dobozom.

 

 

Próbaképp rámértem a műszerrel a régi elemre. Elsőre olyan, mintha rendben lenne,
azonban ha mérés közben megnyalom az elemet, mindössze a nyál
áramvezetésétől leesik a feszültség hat Volt alá.

 

 

 

Íme az eredmény. Nem, hogy nem jön ki a hüvelyből a dugó, de akár még lóbázni
is lehet a műszert a műszerzsinórnál fogva. Persze nem akarok vele ilyet tenni,
de mikor megtörténik, hogy leesik, s csak a zsinórt fogom, nem fog lerepülni
tegyük fel épp a kábelrendezői létra tetejéről. Ugyan van neki az a sárga
puha műanyag védőruhája, de attól még nem szereti mikor dobálják.

 

 

Majdnem elfelejtettem kilopni az elemből a csatlakozót. Bocsánat...
Ilyenkor persze felmerül a kérdés: Szedtem már szét 9 Voltos elemet?
Hát persze!

 

 

Annyira elégedett vagyok magammal, hogy menten meg is veregettem a vállamat.
Lapát az ugyan nem volt nálam, no de ki mondta, hogy minden kívánságot teljesítek?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...