Videoton Hi-Fi sztereó fejhallgató
(direkt szétszedni vettem)

Teljesen hiábavaló fáradozás helyet csinálnom a polcon, ha egyszer a felszabaduló
helyre egyből veszek valami kincset. A mai bemutatandó kincs a Videoton Hi-Fi
fejhallgató. Igazi retro darab, egyszerűen szó sem lehetett róla, hogy otthagyjam
a piacon. Pontosabban szólva olcsón adták, ezért elhoztam. Persze nem csak
újdonságok nyomják a polcot, hanem régiségek is. Ott van például mindjárt
az a panel a HDD fiókoknak támasztva, ami emlékeim szerint egy Atari
utánzat gagyi tévéjáték. Gondolom már mutattam ezer éve. Hogy akkor
miért nem dobtam ki? Hát azért, mert van két bemutatásra váró joystick
a hátam mögött. Az egyik bóvli, a másik egy átépített profi. Valamire rá
kell majd őket dugnom, hogy bemutassam, hogy hogyan működtek.
De hogy ezzel a projecttel is mikor leszek meg...

 

 

Ezzel viszont most azonnal végzek! Illetve nem akarom én ezt bántani, hiszen nincs
vele semmi bajom. Ha csak az nem, hogy ahogy megvettem, letettem a polcra, s
azóta is csak ott ül. Sem nem szedődik szét magától, sem e sorokat nem rója...

 

 

Kicsit bumszli, kicsit vas, kicsit nagyon műanyag, ellenben teljesen a miénk.
Akarom mondani az enyém!

 

 

Néhai iparunk büszkesége...

 

 

Ez a részlet egy kissé el van kámpicsorodva.
 Én persze nem, mert van egy ennél sokkalta jobb fülesem.

 

 

Szerencsére (szerencséjére) nem szakadt el, épp csak leugrott a pántról a műanyag.

 

 

Csavarhúzóval csak egy tolás, s már fent is van a helyén. No nem mintha használni
akarnám, csak úgy megszokásból igazítottam meg. A képen látható két szegecs
fogja össze a fejpántot. Persze nem szorosan, hiszen ennél az állítási
lehetőségnél fogva igazíthatjuk hozzá a fejünk méretéhez.

 

 

 

Mondhatnám, hogy nyeklik-nyaklik, de ez direkt ilyen,
hogy bármi csálé fejformához hozzá tudjon igazodni.

 

 

Nem tudom, hogy a szivacs eredetileg is szabadon volt-e, vagy volt rajta gyárilag valami.
Vagy gyári ez a szivacs egyáltalán? Mert ha igen, ez így nem valami higiénikus.
Aztán persze rájöttem, hogy a műanyag valamit -amin a szivacs van-
teljesen le lehet pattintani, csak nem volt hozzá kedvem. Mit lehet azt tudni?
Az előbb is alig akart visszakúszni a helyére, pedig épp csak egy kicsit volt leugorva.

 

 

Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, hiszen semmiből nem tart lőni róla
egy pótképet, mert most, hogy e cikket írom, még mindig itt ül a sarokban.
(akkor ennyit mára a rendről) Ellenben a pántot visszarakni a helyére,
az valóban jó játék volt. Pláne, hogy csavarhúzó nélkül, mondhatni
szabadkézzel szaladtam neki a feladatnak. Micsoda kalandok...
Utánanéztem a neten ennek a szivacsnak, és találtam
szivacsos és szivacs nélküli képeket is.

 

 

Zéger gyűrű tartja a helyén a pántot. Ugyan nekem semmi bajom az ilyen kilógó
-illetve jól látható- gépészes megoldásokkal, de azért csak illett
volna ráhúzni valami burkolatot erre a részletre.

 

 

Tudom, hogy műanyagból van, de akkor is csak az jut eszembe, hogy olyan műanyag.
Vagyis rosszértelemben véve az. Ráadásul olyan, mintha belül ferde lenne.

 

 

Ferde is. No nem azért, mert elferdült, hanem gyárilag befelé horpadt a rács.

 

 

Ezen a képen jobban látszik. Valamint itt is szabadon van a szivacs.

 

 

Körbefutottam a szobában, de semmin sem találtam tucheles fejhallgató kimenetet.

 

 

Még az NZC420-as Tesla lemezjátszón is lecseréltem a dominó tuchelt 6,3-as jack
aljzatra, mert egyszerűen idegesített, hogy csak az egyik fülesemen van ilyen dugó.
Végül a dominó tucheles labdaforma fejhallgatót el is ajándékoztam. Aztán eltelt
néhány év, s nekiálltam keresni. Az egész házat felforgattam, hogy hová lett!
Már mindenkit körbekérdeztem, hátha elajándékoztam, mire rájöttem,
hogy Karcsi barátomra sóztam rá egy alkalmas pillanatban.

 

 

Levettem a fülszivacsot. Kemény. Mondjuk ahhoz képest, ami nekem volt
akkoriban, mikor ezt a Videotont kapni lehetett, szóval az én Csehszlovák
fejhallgatómhoz képest nem is kemény. Hogy annak milyen hangja volt...
Mondjuk az igaz, hogy arra nem volt ráírva, hogy Hi-Fi, és nem is volt az.
Már úgy értem, hogy egy nyelvlaborhoz való mikrofonos fejhallgató volt.
Van is egy kép a családi archívumban apámról, amint épp ezen dolgozik.

 

 

Már úgy értem, hogy épp teszteli a felszerelt nyelvlabort.
A jobb alsó sarokban látható, hogy nekem milyen fülesem volt.
Hát nem csoda, hogy inkább hangfallal szerettem bömböltetni a zenét?

 

 

A fülszivacsot nem tartotta a helyén semmi, illetve csak a pereme.
De ez máshol is így szokott lenni...

 

 

A kép címe: krumpli
Kicsit valahogy olyan elnagyolt műanyag feelingje van ennek a fülesnek.
Természetesen a többi is műanyagból van, csak ezen valahogy nagyon érződik.

 

 

Pikk pakk szétkaptam. Illetve csak annyi történt, hogy leugrasztottam a két zégert,
valamint levettem az egyik fülszivacsot. Természetesen megyek beljebb is.

 

 

Komolyan mondom, hogy ez az első olyan füles, aminél ezt a ferdeséget látom.
Nem értem, hogy mi indokolja, hogy így behajoljon és dőljön a rács.

 

 

Ha én ragasztgattam volna, azt mondanám, hogy egészen jól sikerült.
No de így? Hogy ez gyárilag ilyen...

 

 

Nem rozsdásak a csavarok, csak rájuk tekeredett egy kevéske a szivacsból.

 

 

Konkrétan ilyet sem láttam még.
A ferdeségről beszélek.

 

 

Vagyis ezt a fülest nem mindegy, hogy hogyan tesszük fel a fejünkre, mert a síkjához
képest megvan benne döntve a hangszóró. Nem ragozom, mert lehet, hogy van
valami értelmes oka. Persze az gyanús, hogy ilyet más fülesnél eddig még
nem láttam, pedig azért volt itthon belőlük néhány elvetemült darab.
Mást ne mondjak, tekercselt membránú orosz, de még egy két
utas rendszerű iszonyat hangos Toshiba is akadt. Értem én,
hogy az ember füle elől hozzá van nőve a fejhez, ellenben
hátul meg eláll, de azt, hogy miért kell ehhez, mármint az
ember fülének irányához hozzáferdíteni a hangszórókat,
azt konkrétan nem értem. Persze ettől még lehet, hogy
így a jó, nem pedig úgy, ahogy az összes többi gyártó
gondolja, de ez nekem akkor is furcsa! Az a különös
érzésem támadt, mintha valaki megoldott volna
egy olyan problémát, amit ő maga talált fel...

 

 

A fejhallgatókban általában valami filigrán betétecske szokott lenni,
nem egy akkora mágnessel megáldott vasvázas hangszóró.

 

 

Ellenben -hogy végre már valami jót is mondjak róla- ebben a fülesben simán eljutottam
idáig úgy, hogy egyetlen alkatrészének sem ártottam. Vagyis ez a szerkezet roncsolás
mentesen javítható. Már persze csak akkor, ha van hozzá másik hangszórónk.
Ha meg nincs, be lehet vele próbálkozni a fejhallgató szervizbe. (mert
ma már ilyen is van) Belegondoltam, hogy van-e értelme egy
ilyen üzletnek. Aztán eszembe jutott, hogy a legutóbbi
fülesemnek már erőst öt számjegyű volt az ára,
s egyből úgy gondoltam, hogy igen, van.
Egy szakadt kábel cseréje olcsóbb,
mint egy jobbfajta új füles ára.

 

 

A hangszóró ellenállása 14 ohm, ezért nagyon meg lehet bőgetni a QUAD405
fejhallgató kimenetéről, hiszen az akár direktbe is kapcsolható.
Majd óvatos leszek, nehogy elolvasszam szegénykét.

 

 

Korhűség ide, DIN szabvány oda, menned kell a drót végéről! Érdekes részlet,
hogy nem volt a Videoton gyárban saruzó fogó, amivel a tuchel kábelrögzítőjét
szabályosan rá lehetett volna nyomni a vezetékre. Vagy lehet, hogy volt, csak
nem használták? Ki tudja már az ilyesmit ennyi idő távlatából megmondani?

 

 

Gondoltam hátha egyszer vissza kell szerelnem,
ezért lefotóztam, hogy hogyan volt bekötve.

 

 

Köszönjetek el szépen egymástól...

 

 

Már fent is van a 6,3 jack. Nem hagyott nyugodni ez a dominó aljzatos kérdés, ezért
futottam még egy kört a lakásban. Úgy emlékeztem, hogy van egy lengyel deck
a tévé alatt. Van is, de csodák csodája, azon már gyárilag 6,3-as aljzat van.
Végül csak találtam egy dominó kimenetet, mégpedig egy szép állapotú
Videoton receiver képében, illetve előlapján. Persze már mindegy...

 

 

 

Nem valami informatív videó, de annyi azért kiderül belőle, hogy szól a füles.

 

 

Bevetettem a fiamat, mint tesztalanyt. Azt mondta, hogy szerinte hiányoznak a magas
hangok. Részemről annyival egészíteném ki, hogy szerintem a mélyek is. Amúgy
nem rossz a hangja, csak a vetélytárs egy SONY MDR XB-700 volt, ami mellett
a harminc évvel ezelőtti technológiánk nem igazán rúghat labdába... Ellenben a
hangerővel nem volt gond. Ennek a fülesnek oda lehet pörkölni, bírja szusszal!

 

 

Elcsomagolom, és elrakom valami biztos helyre.
Jó lesz ez még hidegebb napokon...

 

 

Hogy a dominó tuchel se vesszen el, bevetettem egy kötegelőt.
Mondjuk egy tisztítás ráfért volna, de most már így marad...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...