AIWA normál kazettás diktafon
(direkt boncolásra vettem)

Gondoltam megyek, s jó alaposan lemészárolok valakit, aztán ahogy
szoktam, még azon melegében megiszom a vérét. El ne hidd,
hiszen csak vicceltem. Természetesen be van hűtve.

 

 

Az eperturmix behörpölése után megjött a kedvem a szétszedéshez. Ellenben mikor ezt
a polcot megláttam, egyből el is ment. Valahogy úgy kéne csinálnom, hogy ne legyen
ennyi minden feldolgozandó tárgy polconként, hogy legalább forgatnom kelljen
a fejem, mikor szétszedni való alanyt keresek. Fontossági sorrend már rég
nincs... Illetve ha van is, nem tartom be. Mert most is ugye mi jön?
Nem a döglött ébresztőórám, amit kínomban -hogy már ne is
lássam a kétszeres sebességgel múló időt- egy nyúllal
takartam el, hanem ez a diktafon itt alant.

 

 

200, 100, de az is lehet, hogy csak 50 forintomba került. A minap szétszedtem egy
mikrokazettás diktafont, gondoltam legyen egy normál méretű kazettával működő is.
Illetve nem csak gondoltam, hanem vettem is egy alanyt a piacon. Nekem magnót
venni? A hülye húz 21-re lapot! És hol vagyok én már magnók terén a 21-től...

 

 

Flat mic, azaz lapos mikrofon. Hogy aztán ez mennyire hívó szó vásárláskor...
Mert mégis miért jó a felhasználónak, ha lapos a mikrofon?
A gyártónak jó, mert belefér a kazettaajtóba.

 

 

 

Elgondolkodtam, hogy mégis mi van, illetve akárcsak volt itthon
ettől a cégtől, de az F220-as decket kivéve mást nem találtam.

 

 

A V-sensor annyit tesz, hogy hangra indul el a készülék.
A típusa pedig: TP-VS470

 

 

Nem tudom mi szállta meg a kamerát, hogy elsőre összehozta ezt a képet.
Épp egy kis ablakon keresztül nézünk be a kazetta helyére.
Ha akartam volna, sose fókuszál az ablakon belülre!
A jobbra fent látható ope/batt pötty pedig világít.

 

 

Ez a kép viszont tizenötödikre jött össze.
Kellett nekem dicsérni a fotómasinát...

 

 

A bal oldali kapcsoló kapcsolja be az előlapon hirdetett voice sensort, minek hatására
ha épp nincs mit felvennie a készüléknek, azaz csend van, akkor egészen egyszerűen
leáll a magnó motorja. Aztán mikor megint van mit felvenni, önműködően elindítja
magát. Vagyis nyugodtan elgondolkodhatunk -akár hosszú percekre is-
a következő mondaton, nem pazaroljuk vele a szalagidőt.

 

 

Minden magnógomb megvan, mint egy nagy készüléken. Az egyszerűség és a könnyebb
kezelhetőség jegyében a felvétel gomb (piros pötty), egyből lenyomja a play gombot is.

 

 

A pause (pillanat állj) kapcsoló sem hiányzik.

 

 

A készülék hátlapja. Nincs itt semmi érdekes.

 

 

Ha csak az nem, hogy még megvan az elemtartó fedele.

 

 

 

Persze úgy könnyű megmaradni, ha kinyitáskor nem esik le.

 

 

Mindegy... A szemük sem áll jól...

 

 

Kedves dolog, hogy nem csak elemről, de tápegységről is működtethető a készülék.

 

 

A bal oldali gomb a sebességszabályzó. Középállásban azzal a sebességgel játszik le
a magnó, amivel felvett. Ettől mind lassabb (gépeléskor jön jól), mind pedig gyorsabb
(kereséskor segítség), irányban el lehet térni. Fülre úgy érzékeltem, mintha alapesetben
2,38 cm/s sebességgel játszana le a magnó. Erre a próbakazettámon található zene
lassúságából következtettem. Lehet a diktafonhoz külső mikrofont, illetve
fülhallgatót is csatlakoztatni. (két lyuk középen) A jobb oldali forgatógomb
lejátszáskor a hangerőt, felvételkor a voice sensor érzékenységét szabályozza,
vagyis vele állíthatjuk be, hogy mekkora csendre álljon le a felvétel, illetve a motor.

 

 

A kazettát nem közvetlenül a magnóba, hanem a kazettaajtóba kell betenni.

 

 

 

Az igaz, hogy nyávogtatom a sebességszabályozó gombbal, de nyávog ez
a magnócska magától is. Persze beszédnél ez kb. lényegtelen...

 

 

 

Mikor ezt a csipogást meghallom, mindig a Terta811-es magnóm jut eszembe.
Ugyan a Terta magától nem csipog, csak ha pillanat állj állásba teszem,
s közben lenyomom a gyorspörgetés gombot. Illetve a Tertánál
ez kissé másképp van, mert nem gomb, de erről majd ott...

 

 

 

Ez már a diktafon saját felvétele. Hogy nem érteni amit mondok?
Az szerintem nem a készülék hibája...

 

 

Még hogy nem esik le a teleptartó ajtaja?
Pedig nem is akartam leszedni.

 

 

Szerintem erről nem igazán lesz mit mesélnem.

 

 

Ez az IC az egész magnó. Az alul középen látható 000 feliratú alkatrész pedig
egy rövidzár, illetve átkötésnek használt nulla ohm értékű ellenállás.

 

 

Balról a képbe belóg egy krumpli, ami a mutatóujjam.
Amire rámutatok vele, az pedig egy kapcsoló.
Ez a méret valahogy nem az én világom.

 

 

Nem akart lejönni a kazettaajtó, mert valami visszatartotta. Szerencsére idejében
eszembe jutott, hogy az ajtóban van a mikrofon és a hangszóró, s a feléjük
tartó kábelek feszülnek. Ki kellett őket akasztani a műanyag izé alól.

 

 

Itt ott bele kellett feszegetni csavarhúzóval, de végül csak elengedték egymást.

 

 

Már csak ezt a rugót kell kiakasztani, hogy le tudjam venni a kazettaajtót.
Ha a rugó elrepül, nem csak az ajtó, de én is ki fogok akadni.

 

 

A kazettaajtó, ahogy ritkán látjuk, azaz belülről.
Ahogy így elnézem, nem csak a mikrofon, de a hangszóró is lapos.

 

 

A mechanikából innen nézve nem valami sok látszik.

 

 

A felcsévélő orsó meghajtása fogaskerekes.

 

 

A fejen nulla mértékű kopás és kosz látható.

 

 

A különösen apró gumigörgőn ugyan van némi szalagnyom, de ez még messze van
 attól, hogy kopásnak lehessen nevezni. Vagyis ez a magnó szinte teljesen új.

 

 

A törlőfej csak felvétel állásban jöhet ki a helyéről hiszen mágnesből van.
Ha lejátszás közben is kijönne, egyből le is törölné a szalagot.

 

 

Addig addig feszegettem, míg bosszúból becsípte az ujjam. Eddig nem is tudtam
magamról, hogy név szerint ismerem az összes távol-keleti jó édes anyukáját.

 

 

Ahová a piros nyíl mutat, az egy beakadó pöcök, csak nem látszik.
Persze hiába akasztom ki, attól még nem jön ki a panel a helyéről.

 

 

Ugyanis azt találták ki a húzott szeműek, hogy a panelt kiakasztás ellen pluszban
rögzítik a panelre ragasztott kábelekkel. És engem mi véd meg a kiakadástól?

 

 

Bárhogyan is forgattam, ennél jobban nem engedtek a vezetékek.
Oldalról belefotózva ez nem is olyan nagy baj.

 

 

Láttunk már ilyet...

 

 

Belepattintós fogaskerekes izé...

 

 

Apró gumiszíjjal hajtott apró lendkerék.

 

 

Miniatűr motor.

 

 

Gondoltam ripsz ropsz összerakom, míg emlékszem rá, hogy mi hol volt.

 

 

Ez például biztosan nem itt volt, mert így nem fog hozzáérni az elem.
Ezért a képen látható érintkező rugót, a műanyag izén átemelem.

 

 

 

Majdnem elfelejtettem megmutatni, hogy hogyan is működik a V-sensor.
Mikor a csend hatására leáll a motor, az újraindításhoz elég csak megszólalni.

 

 

Olyan kis aranyos, hogy nem volt szívem szétbarmolni, pedig azért vettem.

 

 

Eltettem szűkösebb napokra a többi kincs közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...