FLUKE 79 III. multiméter
(már épp rám fért, hogy kapjak két egyformát)

Bementem a raktárba, és belenéztem a selejtes dobozba. Ezt mostanában nem tehettem
meg, mert átszerveződtek a dolgok. A raktár régebben nyitott, mondhatni önkiszolgáló
rendszerben üzemelt. Az ember berontott, összelapátolta ami kell, letette a raktáros
elé, aki békésen lövöldözött a dobozokra a vonalkódolvasó masinájával. Aztán,
ahogy egyre drágább dolgokkal lett tele a raktár, melyekért természetesen
anyagilag a raktáros a felelős, értelemszerűen bezárt a bazár. Bevallom,
hogy részemről örültem is a változásnak, meg nem is. Egyrészt ezentúl nem
nekem kell levadászni a polcokról amikért jöttem. Másrészt viszont nem tudok
odasomfordálni a selejtes dobozhoz, hogy mégis miféle kincsecskék laknak benne.
Ez persze egyrészt szerencsés, hiszen utánpótlás hiányában kénytelen vagyok az itthon
felhalmozott készletet fogyasztani. Másrészt viszont szomorú, hiszen ezentúl elesek
a mindenféle kincsektől. Szóval az történt, hogy odamentem a selejtes dobozhoz,
de valahogy senki sem szólt rám, hogy mindjárt kapok két egyformát.

 

 

Pedig ez szóról szóra így esett meg! Persze az egyiket majd vissza kell vinnem,
de remélem sikerül a kettőből összehoznom egy működőt. Ez persze nem
pont így fog történni, de csodák csodája, pozitív lesz a végkifejlet.

 

 

Ennek a műszernek az LCD kijelzője alul elkezdett megfolyni.

 

 

Ennek a másiknak pedig felül.
Nem egy jó ómen...

 

 

Sárgának ugyan sárga, de szerintem még akkor is sárga volna, ha kivenném
a kosz mögül a műszer alapszínt szolgáltató tokját. Persze
a kosz -mint probléma- Ultrás vízzel oldható.

 

 

A "range" gomb méréshatár-váltásra szolgál. Már ha kézzel akarunk ilyet cselekedni.
A sárga színű "hold" gomb pedig a kijelzett értéket fixálja az LCD kijelzőn.
Hogy miért nyomógomb a méréshatárváltó? Rögtön megmutatom.

 

 

Ennek a műszernek automata a méréshatár-váltója. Tegyük fel egyenfeszültség mérés
állásba kapcsolunk, s mivel automata, nem kell beállítanunk, hogy egy kilenc voltos
elemre tesszük a mérőzsinórt, vagy egy csöves rádió 280 voltos anódfeszültségére.
Ellenállásmérés állásban sem kell kapcsolgatni a méréshatárokat, mert a műszer
elintézi magától, nekünk csak le kell olvasni a kijelzőről a mért értéket. Szóval
ez nem egy ezer forintos kínai piaci multiméter! Mondjuk a Fluke név eleve
nem erre utal. Idővel persze minden tönkremegy, mostoha körülmények
között meg pláne! Melós kocsiban nyáron simán lehet 50 fok felett,
télen mínusz tíz alatt. Az LCD kijelző ezt biztosan nem szereti.

 

 

Nincs mit hozzáfűznöm. Nálam ez annyit jelent, hogy már megint mellé fogok beszélni.
Szóval ez egy melós műszer, mondjuk villanyszerelőknek. Jelen esetben persze nem
villany, hanem telefonszerelő, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy egyiknek sem
kellenek az általános multiméterek plusz funkciói, mint például a kapacitás,
vagy a béta mérés. Ellenben a műszernek mind elektromosan, mind pedig
mechanikusan stabilnak kell lennie. Elektromosan azért, mert a mérőkapcsokon
bármi feszültség, áram, ellenállás előfordulhat. Mechanikusan meg azért, mert
hiszen hol másutt lenne a műszer, mint egy szerszámos táskában, vagy
ládában. Nekem például mindkettőben van egy egy kéziműszer.
A ládában egy komolyabb, a táskában egy egyszerűbb.

 

 

Jópofa ez a kihajtható támaszték, bár elsőre furcsának találtam, hogy nem nyílik ki
eléggé, s ettől kissé bizonytalanul állt a lábán a műszer. Kicsit később azonban
rájöttem, hogy én voltam a hibás. Ez amúgy nagyon sokszor megtörtént
már velem. Szóval nem kell finomkodni a támasszal. Rendesen
hátra kell húzni, kattan egyet, utána máris stabilan áll.

 

 

Mindketten unottan ácsorognak az asztalon. Hogy vesztükre?
Vagy épp javukra válik az eljövendő? Mindjárt kiderül.

 

 

Nem csak kitámasztható, hanem fel is lehet akasztani.
Kábeles környezetben ez bizony sokszor jól jön.

 

 

Van nekem egy kedvenc sárga Metex multiméterem, amit néha lehet is látni, mikor
barkácsolok valami elektromos lomot, hiszen mindent (már persze amit lehet)
azzal mérek. Egyszer például megmértem vele valami nagyfeszültséget.
Ráadásul azt hiszem ellenállásmérés állásban. Vagy csak áthúzott
a panel a két kiloohmos méréshatárhoz? Ki tuja már azt...
Szóval szétkaptam, hogy megreszelem. Amúgy szó szerint ezt
kellett vele tenni. Ki kellett vakarni belőle az elszenesedett panelt.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy mire én ahhoz hozzáfértem...
Úgy össze volt gyógyítva, hogy a szétszedéshez
 le kellett róla törni a gombot!

 

 

Azóta így néz ki szegénykém. Mondjuk engem ugyan nem zavar a gomb közepén a
hatalmas csavar, de csak azért nem, mert már megszoktam. Az első két évben
mindig elszomorodtam, mikor megláttam. Szóval az, hogy az épp boncolt
Fluke műszerről csak úgy egyszerűen lejött az előlap, a forgatógombbal
együtt, mindenféle törés és erőlködés nélkül, már szinte meghatódtam.

 

 

A felhasználó számára lényegtelen részek el vannak takarva az ő szeme elől.
Csak az elem és a biztosítékok vannak szem előtt, mert ezek cserélhetők.
Ez nagymértékben megnöveli a műszer életben maradási esélyeit, így
ugyanis nem lát a felhasználó olyan dolgokat, melyekhez nem ért,
ellenben a szokásos "miért ne" alapon hozzápiszkál.

 

 

A címke szerint ez a műszer két éve még hiteles volt.

 

 

A balról belógó fonnyadt virsli a középső ujjam. Csak azért mutatok be,
hogy legyen mihez viszonyítani a biztosítékok méretét.

 

 

Ebben a stílusúban ekkora méretű biztosítékot eddig még sosem láttam.
A 10 kilo amperes felirat pedig azt jelenti, hogy ekkora értékű zárlati
áramot még biztosan meg tud szakítani. Tényszerűen úgy működik,
hogy a biztosítékon belül található homok kioltja a keletkezett ívet.
(köszönet a leírásért az olvasóknak)

 

 

Gondoltam teszek bele elemet, aztán a halott kijelző láttán jól elszörnyülködök.
Vonogatom a vállam, sajnálkozok, majd visszaviszem a szemetet a szemétbe.

 

 

Van az úgy, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én azt elképzelem. Ha ritkán
is, de még az is előfordul, hogy pozitív irányú az eltérés. Ennek a kijelzőnek például
 semmi baja! Kicsit ugyan kócos a HOLD haja, de ennyi hibával együtt lehet élni.

 

 

Illetve ha pont szemből nézem, akkor egy kicsit halványabb, mintha megdöntöm hátra.
Természetesen a műszert letéve az asztalra, ez a "hiba" épp kapóra jön. Vagy az is
lehet, hogy gyárilag ilyen a kijelző láthatósági szöge. Bevallom őszintén, hogy
már nem emlékszem, milyen volt újkorában. Ezek a műszerek majd húsz éve
érkeztek hozzánk, s mivel akkor nem kértem belőle, nincs róla emlékem. Amúgy
a képen az ellenállásomat mérem. Szóval nem csak a kijelző ép, de maga a műszer is.

 

 

A hálózati frekvencia 50 hertz, az utolsó digit pedig minden műszer esetében billeg.
Erre szokták írni, hogy a mérési pontosság +/- 1 digit.

 

 

A kilenc voltos elem kilenc voltos, vagyis az egyenfeszültségű méréssel sincs hiba.

 

 

Mivel a műszer szét van szedve, nincs rajta a gomb, ezért elsőre azt gondoltam, hogy
eldönthetetlen lesz, hogy épp milyen állásba tekertem a kapcsolót. Persze nem!
Ez a Fluke egy nagyszerű gyártó! Ahová a piros nyíllal mutatok, nyilacska,
körbe osztások. Szóval a nagy forgatógomb nélkül is lehet kapcsolgatni.

 

 

Mit gondoltak ezek rólam? Biztosíték alá dugják a csavart?
100 méterről hátszélben kiszagolom!

 

 

Zöld panel...

 

 

Az alkatrészeket az a burkolat védelmezte ez illetéktelen kezek érintésétől.
Természetesen azonnal leszereltem.

 

 

Nem is tudom... Létezik egyáltalán belülről csúnya multiméter?
Mondjuk a múltkoriban szétszerelt orosz, az nem volt szép.

 

 

Hogyan is szokta volt mondani Törpapa? Törpikéim!
Idén szokatlanul jó volt a törpbogyó termés.

 

 

Thm? Tejes hiteldíj mutató? Azt nem mondta a raktáros, hogy kölcsönt vettem fel!
Arról volt szó, hogy az egyik örökbe az enyém. Mondjuk az igaz, a másikat
vissza kell vinni. Amúgy ez az alkatrész a műszer hőkompenzálására
szolgál, hogy télen nyáron pontosan lehessen vele mérni.

 

 

Nagyon masszívnak néz ki ez a kapcsoló. Nem a megszokott, "lényeg az olcsóság"
alapon nyáklapból kialakított. Épp rajta a gyári zsír, és az ezüstözése sem
feketedett be. Persze mitől is lenne baja? Mikor még húsz éves sincs!

 

 

Ezt konkrétan nem is akartam levenni, hanem csak úgy a kezemben maradt.
A megszokás ugye. Kicsit nem figyelek oda?
Rutinból szétkapok valamit!

 

 

A véletlenül leemelt burkolat alatt ez a szép kék lapocska rejtezett.

 

 

Ami a másik oldaláról nézve fehér. Amúgy ez egy porcelán alapra szerelt ellenállásháló.
Ezeken az ellenállásokon keresztül váltogatja a műszer magától a méréshatárokat.

 

 

Van még elszórva a panelen néhány két és háromlábú állatka.

 

 

A műszer agya (IC) le van fedve ezzel a bádoglemezzel.
Nem piszkálom, mert még el találok rontani valamit.

 

 

Az nem egy diadalív, hanem egy 10 amperes árammérő sönt.

 

 

Ezeket most egy kicsit félreteszem.

 

 

De persze csak addig, míg ezek fürdenek.

 

 

Már tiszták is! Még azt szerettem volna megmutatni, hogy milyen koszos
a csapban a víz. Odanyúltam, félresöpörtem a habot, csak
mire exponált a gép, a hab mindig visszaúszott.

 

 

Ugyan épp nincs begyújtva (még az kéne nyáron), de attól én még megszokásból
(no meg itt van a lakásban biztonságos hely), a cserépkályha tetején szárítok.

 

 

Az addig rendben, hogy jó a műszer, pontosabban szólva jók a műszerek, no de mégis
mi a csudával tudnám ellenőrizni, hogy nincs-e valami mérési hibájuk? Aztán leesett,
hogy kettő is van belőle. Ha a kettőt párhuzamosan kötöm, s úgy mérek, s mind
a két műszer ugyanazt mutatja, akkor jók, mert igen kicsi a valószínűsége,
hogy mindketten ugyanolyan mérési hibát produkáljanak.

 

 

A hálózati frekvencia mindkettőjük szerint 50 hertz.
A mérőjelet az asztali lámpámról vettem.
Szóval igencsak érzékeny a műszer.

 

 

Gondoltam mérek nagyobb frekvenciát is, melyet jelen esetben a HF jelgenerátorom
szolgáltatott. Mint az látható, egyformán mérnek. Valamint rendben működik
a műszerek automata méréshatárváltója is. Jópofa dolog, hogy nem kell
kapcsolgatni a műszert, le lehet leolvasni a kijelzőről a mért értéket.

 

 

A tápegységem zéner teszter kimenetét mérem.
Az egyenfeszültség mérésben sincs hiba!

 

 

Letekertem a tápegységemen a kimeneti feszültséget, hogy a kisfeszültségű mérést
is ellenőrizzem. Mindkét műszer szerint 35,6 millivolt maradt a kimeneten.

 

 

Előkaptam a szortimentből egy 220 kilós ellenállást. Na ez az! Kiáltottam fel. Biztosan
az történt, hogy a kollégák feszültséget mértek ellenállásmérés állásban, amivel
kilőtték a műszer osztóját. Aztán rájöttem, hogy már megint én vagyok
a hülye, ugyanis ellenállásméréskor nem szokás párhuzamosítani
a műszereket. Vagyis természetes, hogy két párhuzamosan
kapcsolt műszer esetén kétszeres mért értéket mutatnak.

 

 

Megbontottam a műszerek párhuzamosítását, s mindketten kaptak egy egy külön
220 kilóohmos ellenállást. Az eltérés nem a műszerek hibája,
hanem az ellenállások nem egyformák.

 

 

Az egyik mérőzsinórnak 0,3 a másiknak pedig 0,4 ohm az ellenállása.

 

 

Hogyan döntsek? Már úgy értem, hogy melyik legyen az enyém?
Az egyiknek alul indult meg a kijelzője, a másiknak meg felül.

 

 

Végül ez esett ki, merthogy kopott rajta a felirat.

 

 

Illetve nem is kopott a felirat, hanem valami érthetetlen módon
átköltöztek a betűk a kijelzőt takaró plexi lapocskára.

 

 

A műszerek tokjai sóvárogva nézik a napot. Mondjuk majd két
évtized táskában punnyadás után ezt nem is csodálom.

 

 

Egyet mondok.
Kettő lesz belőle!

 

 

Gondoltam rámérek a biztosítékokra. Ez a kettő szakadtnak bizonyult.
Először úgy gondoltam, hogy leugrok két másikért St. Louisba.
Aztán persze beugrott. Ha leviszem a szemetet a kukákig?
Már honvágyam van! Szóval nem megyek én sehova...
Jöjjön akkor a jól bevált biztosítékjavítási technika.

 

 

A felső egy 100, az alsó pedig egy 10 amperes patkolás.
Vagy ha nem? Akkor bakfitty!

 

 

Komolyan mondom, nagyon sajnálom, hogy az egyiket vissza kell vinnem.
Ugyan kelleni nekem aztán nem kell kettő, de úgy elajándékoznám...

 

 

Olyan szép, hogy találni kéne neki a polcon egy olyan helyet, ahol jól látszik.
Hát... Ez elsőre nem sikerült...

 

 

 

Majdnem elfelejtettem megmutatni, hogy ez a műszer nem csak digitális, hanem egy
kicsit analóg is. Ha pontos értéket nem is lehet leolvasni a bar skáláról, de a változás
irányát azt igen. Szóval ez a különálló analóg skála azért jó, mert az összevissza
rohangáló számok leolvasása konkrétan képtelenség, míg egy vonal
hosszának változása igencsak jól érzékelhető.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...