UHER variocord 263
(régi szalagokat hallgatni vettem)

A cikk alcíme: régi szalagokat hallgatni vettem Ez jelen esetben kétszeresen is igaz.
Egyrészt ezt a magnót azért vettem, hogy legyen min meghallgatni a régi szalagokat.
Másrészt persze olcsó is volt. 7210 forintnál állt meg a licit a Vaterán. Tulajdonképpen
nem is gondoltam, hogy én nyerem meg. Persze szó sincs róla, hogy ne örülnék neki,
bár orsós magnókból mintha egy kicsit átlagon felül volnék eleresztve. No de mit is
akartam mondani? Hát persze! "régi szalagokat hallgatni vettem" Vagyis vettem
egy rakat régi szalagot, csakis azért, hogy meghallgassam őket. Persze ez nem
most történt, hanem már olyan régen, hogy azóta már meg sincs a Verseny
utcai piac. Mikor még megvolt, vettem egy (még ha csak egy) magnót is,
amin mindenféle szalagot meg lehet hallgatni, mert négy sebességes.
Kicsit törődött, és a szíj is szétfolyt benne, de azért kipofozható.
Gondoltam akkor, aztán azóta is csak porlik a pincében...

 

 

Hirtelen nem tudtam hová letenni, ezért egészen egyszerűen bevágtam szegénykét
a sarokba. Aztán elkezdtem keringeni a lakásban, hátha találok neki valami
értelmes helyet. Például a tévétől balra látható Hi-Fi cuccos polccal is
szemeztem. Az a baj ezzel a hellyel, hogy tulajdonképpen nincs.
Vagyis ha betenném oda ezt magnót, akkor hová tenném
a többi gépet, ami eddig ott volt? Nem. Ezt nem
azért írtam, hogy jelentkezz, nálad elférnek.

 

 

Valahol itt a polcon akár még úgy is el lehetne helyezni, hogy üzemképes legyen.
Persze ehhez egy rakat dolgot el kéne innen pakolni, meg persze ki is kéne
húzni pár polcot. Ezt a helyet sem adom! Szeretek ide apróságokat
rámolni. Egyrészt szem előtt, másrészt pedig kéznél vannak.

 

 

Nem! Az AKAI GX 630 marad a helyén! Amivel szemezek, az a mellette lévő polc,
a macikkal s egyéb állatformákkal. Ha azokat lerámolnám onnan, aztán kihúznám
a fölös polcot, akkor odaférne az UHER magnó. Már csak onnan tudom, hogy
miközben a szobámban kerengek, erősen lóbázom a centit. Végül lemondtam
erről a helyről is, ugyanis ha leszakad a polc a magnó súlya alatt, akkor az pont
a fejemre esik. Már persze csak akkor, ha épp itt fekszem az alatta elterülő ágyon.
Ugyan a polcot én raktam fel, s tart rendesen, valamint a magnókat is szeretem,
csakhogy nem éjjel, az arcomba zuhanva. Szóval ezt a helyet is lemondtam.

 

 

Itt egyrészt (majdnem sajnost írtam, de persze nem) már szintén lakik egy magnó,
mégpedig egy SONY TC-U5, másrészt pedig innen nagyon nehéz volna kiszedni
a polcot, meg itt áram sincs. Illetve mindig ide nyúlok fel a vegyszerekért.
Nálam nagyon meg van szokva a dolgok helye, ezért aztán igencsak
nehéz rajtuk változtatni. Szóval ide sem lesz bedugva az új magnó.

 

 

Ha letenném onnan a woblert, kivennék egy polcot, akkor lehetne a magnó akár
az asztalomra épített polcon is. Ez mondjuk azért volna jó, mert itt könnyen
elérném a magnó gombjait, míg a régi szalagok futnak rajta. Hülyeség...

 

 

Kebele baba (balra) helyét is kinéztem, de Andi agyoncsapna, ha rá merészelnék tenni
szegénykére egy orsósmagnót. Mondjuk ha fordítva lenne? Már úgy értem, hogy
a baba lenne felül. No de magnóra se virágot, sem pedig babát nem teszünk,
mert mindkettő levet ereszt. A kólás órát már szétszedtem. Most, hogy
megemlítem, csak be kell szúrni a linkjét. Ellenben úgy megszoktuk
az óra látványát, hogy szétszedés ide, bemutató oda, feleslegesé
válás amoda, marad az asztalon. Tehát ide sem kerül a magnó.

 

 

Végül -teljesen értelmetlenül- úgy döntöttem, hogy kiülök a magnóval az ablakba.
Nem is tudom... Talán azért, merthogy itt világos van. Gondoltam csinálok
a magnóról pár jó fotót napfényben, aztán valahogy odaültem elé.
Meglehet így esett, hogy reggeltől estig itt ültem előtte.

 

 

Ezzel a szalaggal érkezett a magnó. Nincs valami egyenletesen felcsévélve, ami arra
utal, hogy egyrészt csúszkálnak egymáson a szalagmenetek. Másrészt nem teker
rendesen, már úgy értem feszesen a magnó. Harmadrészt pedig nem százas
a szalagvezetés. No de jöjjön aminek jönnie kell! Bekapcsolom a magnót,
s meghallgatom, hogy mi van a szalagon, hiszen tulajdonképpen erre
a célra vettem. Persze nem azért, hogy ezt az egy szem szalagot
meghallgassam, hanem azért, hogy az összes többit is.

 

 

 

A magnóhoz kapott szalagon számomra értéktelen,
konkrétan dögunalmas komolyzene van.

 

 

A szalag egy kicsit mállik. A magnón található nyomokból következtetve ezt nem
most kezdte. Először azt hittem, hogy ez itt amolyan ujjlenyomat
kosz, és hogy a tapogatásból ered, de persze nem.

 

 

Nem is tudom... Talán csak akkor lenne hülyébb helyen, ha kivinném a spájzba.
Amúgy itt sem volt áram, de hoztam hosszabbítóval. Mint az az elmosódott
orsóból látszik, éppen pörgeti a magnó a szalagot, mint a veszedelem.
Ugyan nem teljesen százas a mechanikája, de minden szükséges
funkciója működik. Az, hogy mennyire fog a fék, vagy az, hogy
időnként kattog benne valami, vagy hogy hurkot vet a szalag leálláskor,
az engem annyira nem zavar. Majd úgy is az lesz, hogy alkalomadtán kiigazítom.
Vagy ha nem akkora a baj, s kibírja, hogy meghallgassam rajta az összes
szalagot, tőlem akár így is maradhat. Persze a magnó az nem egy
stabil média, de soha nem is volt az. Szóval a szerelés nélkül,
pusztán zenehallgatással töltött óráknak kicsi az esélye.

 

 

Miért pont itt? Legyen úgy, hogy azért, merthogy itt laknak a fiókban a szalagok.
Nagyon rá vagyok csodálkozva, erre a meglepően hülye helyválasztásomra.
Elsőnek kiraktam mindent a fiókból. Míg forog egy szalag, illetve épp
odaértem egy jobb számhoz, addig majd csinálok valami mást.

 

 

 

Tényleg nem vagyok komplett, hogy pont az ablakban zörgök...
Ez a szám meg? Nehéz eldönteni, hogy nem azért szól-e
ilyen furán, mert nem jó helyen áll a sebességváltó.

 

 

Ebbe a fiókba kerülnének, mégpedig a meghallgatott szalagok helyére, a lakásban
mindeddig mostoha módon szétszórva található tartalékizzók. Csakhogy
nem százas a fiók, mint ahogy egy öreg lakásban semmi sem az.
 Pláne nem a gazdája!

 

 

 

Konkrétan az van, hogy elvetemedett a fiók háta. Össze kéne valamivel fogatni,
mielőtt még szét talál esni. Kéne hozzá valami szögletes, amin alkalmas
lyukak vannak, megfelelő pozícióban. Lehetne akár egy fadarab is.

 

 

Akinek vannak otthon műanyag hasábjai, az értelemszerűen azokban gondolkodik.
Pláne úgy, hogy mikor kellenek valami formák belőle, akkor mindig legyártok
néhány plusz darabot. Mint ahogy a képen látható, most is van ez meg az
a tarsolyomban. A bal alsó sarokban például olyan is akad, melyben
épp a megfelelő irányban vannak a lyukak. Ráadásul nem csak
csupaszon, hanem eleve beléjük van vágva a négyes menet.

 

 

 

Mindeközben az épp hallgatott magnószalagról valami számomra
borzasztó, altató hatású lagymatag zene szól. Ilyenkor
gyorsan áttekerek a következő számra.

 

 

 

Ez meg zajzene. Valószínűleg Art of Noise, ami számomra mégiscsak élvezhetőbb,
mint az előbbi altató. Ha már zaj, akkor én is csapok egy keveset. Már úgy értem,
hogy a zenebonán kívül. Le s föl trappoltam a lakásban. Akarom mondani
a meghallgatott magnószalagokat áttettem az ideiglenes helyükre.

 

 

Elképesztő eredményeket értem el! Már úgy értem, hogy a polcon lapuló két szalag
már meg is van hallgatva. Szóval már csak pár tucat szalag van hátra a projectből.
A szalagok nem mutatnak valami jól a polcon, nem úgy, mint a dísznek is beillő
CB35-ös készülék. Most, hogy így utólag nézem ezt a képet, elmerengek,
hogy mégis mit keres a polcon egy PTS100-as vonalkereső készlet.
Most, hogy kiegyenesítem e cikk sorait, s a fotózás óta eltelt
több hónap, még mindig ott ül a zöld izé a polcon.
Azért se nézem meg közelebbről!

 

 

A hosszabbik csavaron ugyan nincs valami sok menet, de ahogy a régi szalagoknak
adtam egy esélyt, így neki is. Kifésültem rajta a menetet, hogy örüljön, hogy
a dobozban lapítás helyett végre hasznosulhat. Persze tulajdonképpen
csak arról van szó, hogy jól elfoglalom magam, míg szól a zene.

 

 

Mivel nem tartozik szorosan ide, ezért nem mutatom be, hogy milyen
ügyesen fúrok lyukat szekrényfiókba. Legyen elég a végeredmény!

 

 

 

Dolly zenéje kicsit felrázott, bár nem vagyok egy rock and rollozó típus.
Szóval ha táncolni nem is, de rohangászni azért nekiálltam.
A szaladgálásnak pár perc alatt meg is lett az eredménye.

 

 

Sikerült egy helyre gyűjtenem a lakásban eddig szétszórt tartalékizzókat.
Komolyan mondom, hogy ez egy annyira régi terv volt, hogy egészen
meghatódtam, hogy végre egésszé kerekedett. Bevallom őszintén,
hogy úgy éreztem, hogy ennél sokkal több az izzó, de szerencsére
nem, mert még meg talált volna telni szegény fiók. Még némi hely
is maradt, pedig még a LED-es fejlámpámat is bedobtam a tömegbe.

 

 

 

Időnként érdekes dolgokat művel a magnó. Például ugrik egyet a szalag, mintha
valaki befékezte volna a másik oldalon. Persze pont ugyanez van akkor is,
ha tegyük fel kicsit letapad egy régi ragasztás, vagy egyszerűen csak
összeáll a szalag két menete valamitől. Vagy mondjuk ha annyira
koszos a szalagpálya, akkor arra is leragadhat a szalag. Lehet
annyira koszos a fej, hogy hozzá tudjon ragadni a szalag?

 

 

Lehet! Ezek ezer éves szalagok. Mindenféle gyártó mindenféle vastagságú és állagú
szalagjai ülnek sorban a virágállvány előtt, mondhatni utolsó meghallgatásra várva.
Van amelyiket boltban vettünk újonnan, de van egy csomó olyan is, ami a Magyar
Rádióból selejtezett stúdiószalag. Némelyik már újkorában se volt valami fényes
minőség. Például a bordó színű stúdiószalag az valami trágya! A Tanértes orosz
nyelvlecke szalagok pedig un. drop out betegségben szenvednek. Illetve talán
nem is ők, hanem én szenvedek, ahogy hallgatom őket. Ami szalag az előbb
futott a magnón, arról pedig szóródik, vagy inkább kenődik a vasoxid.

 

 

Ugyan még nem tartok ott, hiszen a szétszedés csak később lesz, de
az élet mindig közbeszól. A fejegységet csak kíváncsiságból
rántottam le, a szétszedés valódi oka ennél komolyabb.

 

 

Leállt a magnó gyorspörgetése, s vele együtt sajnos a felcsévélő orsó meghajtása is.
Vagyis akár akarom, akár nem, szerelés következik. Ugyan nem innen kell kezdeni,
de itt láttam jól hozzáférhető csavarokat. Mivel még sosem láttam közelről ilyen
magnót, konkrétan fogalmam sincs, hogy mely irányból kell megtámadni.

 

 

Ez a vékony piros hernyó, egy szétmállott befőttes gumi. No nem ez hajtotta
eddig a szalagot, ez csak a számláló szíjának helyére volt beszerelve.
Hogy mégis miből gondolják egyesek, hogy a befőttes gumi
alkalmas ékszíjnak, azt a kérdést ne feszegessük...

 

 

Meglepően gyorsan rájöttem, hogyan nyílik ki a magnó. Hogy a világosság tette?
Vagy az évek alatt felhalmozott rutin? Ki tudja azt kérem... Hogy hogyan is nyílik
ki a magnó? Majd később videón megmutatom. Most zenét akarok hallgatni,
ezért inkább a gyors szerelésre, illetve az ékszíjcserére koncentrálok.

 

 

Hogy sosem volt itthon UHER magnóm? És? Akkor már nem is lehet hozzá szíjam?
Ha nem is pont hozzávalót, de azért találtam egy úgy ahogy beleillőt.
A lényeg most csak az, hogy gyorspörget vele a magnó.

 

 

A fellelt szíj egy kicsit vékonyabb, mint ami a magnóban volt. Először azt gondoltam,
hogy állítok egy kicsit a mechanikán, de annyira nem sikerült felfognom
ezt a technikai részletet, hogy inkább hagytam a csudába.

 

 

 

Ugyan a magnó nem pörget rendesen visszafelé,
de ettől azért még folytatódhat a házibuli.

 

 

A lényeg, hogy úgy nagyjából megy, s újra egyben van.

 

 

 

Ha tudtam volna, hogy ilyeneket mond nekem, lehet, hogy nem is kap új szíjat!

 

 

Bevett magnós kellékek a jobb sarokban.

 

 

 

Nem igazán jött át a lényeg, mert a videó nem mutatja jól a jelenséget.
Ez a szalag konkrétan olyannyira tapad, saját magához, illetve
a szalagpályához, hogy időnként lelassul a gyorspörgetés.

 

 

Ez a csúf ragasztás már nem tartotta egyben a szalagot.
Valamint több tucatnyi másik ragasztás sem.
Hogy én mennyire szeretek szalagot
ragasztani? Vaksin! Azt hagyjuk...

 

 

 

Nem. Nem azért esnek szét a ragasztások, mert a magnó rángatja a szalagot.
Már úgy értem, hogy nem a magnó a hibás, hanem a tapadós szalag.
Ez az UHER magnó ugyanis, a maga spéci fékerő-szabályzóival,
az eddig általam látott, talán leginkább szalagkímélő példány.

 

 

Igen jópofa ez a levehető fejszerelvény, bár nem vagyok vele teljesen kibékülve.
Merthogy levehető? Az egy nagyszerű ötlet! Az, hogy arasznyi hosszú, s szépen
sorjában jut hely a szalagpálya mentén mindennek, az is egy nagy kövér jó pont
nálam. Ellenben alacsony a felépítmény, és keskeny is. Ugyan hosszában van
hely mindennek, de sem egy mélyebb, sem pedig egy magasabb fej nem fér
be a magnóba. Persze a saját fejeivel jól elvan a gépezet, és nem mindenki
olyan elvetemült, hogy egyből bele akar műteni. Én például azonnal
beleképzeltem egyrészt egy AKAI GX fejet, másrészt pedig
egy plusz félsávos lejátszófejet is. De mindezekből
persze nem lesz semmi, csak magnós
módra álmodozom...

 

 

Három sebességes. (bal gomb) Tekerős és tologatós üzemmód váltós. (jobbra két gomb)
Úgy dereng, hogy van ennek a készüléknek (más néven) négysebességes változata is.
Az üzemmódváltó gombok kezelése elsőre kényelmetlennek tűnt, mert ugye minek
két gomb? Jobb ötlet, mikor egy szem kar van, mint mondjuk azon a kismagnón,
amit a múltkoriban találtam a pincében. Az meg konkrétan nem tetszik, hogy
a lejátszásra kapcsoló gombbal a start állásra kapcsoláshoz először át kell
lépni a pillanat állj funkciót. Szerintem úgy a jobb, ha a pillanat állj
egy teljesen különálló gomb, amit csak akkor használok,
mikor épp szükségem van rá.

 

 

 

Az ugyan igaz, hogy megkritizáltam a magnó kezelését. Ellenben az is igaz,
hogy néhány percnyi használat után úgy állt rá a kezem a magnó
a gombjaira, mintha mindig is ilyen szerkezetem lett volna.

 

 

Drop out, azaz jelkimaradás. Itt konkrétan annyira ócska a szalag, hogy már egyáltalán
nincs is rajta vasoxid. Nem csak az a baj, hogy lemállik, s ahol nincs mágnesezhető
réteg a szalagon, ott jel se, de ami réteg lejön a hordozóról, az általában belehullik
szegény magnóba. Vagy -mint azt épp az előbb láttuk- rákenődik a szalagpályára.

 

 

 

A magnón szerencsére nem múlik a hangminőség.
Jó szalaggal cseng bong dübörög, meg minden.

 

 

 

Ennek a készüléknek a saját hangszóróival is meglepően szép hangja van.
Nem hiányzik egyetlen cintányérnyi cisszenés se!

 

 

 

Pocsék szalaggal persze pocsékul szól. Ezen a felvételen például szinte
alig lehet felismerni, hogy ez Barry Ryan - Elois című száma.

 

 

   Újabb tekercs szalag mehet a polcra. Amennyiben esetleg később keresnék valamit, adok magamnak némi támpontot egy sárga cetli erejéig. Először azt írtam rá, hogy fél sáv, Papi Tertája, de aztán módosítottam M8-ra.
  
Amúgy a Terta811-nek nem volt ennyire csúnya a hangja, illetve a felvételei sem voltak ilyen pocsékok. Jaj de régi történet... Mindegy, mert úgy is elmesélem.
  
Szóval az úgy volt, hogy apukámnak volt egy Terta 811-es magnója. Később nekem is lett egy, de ez most mindegy... Aztán valamikor később, apukám egy iskolai selejtezéskor, darab darab alapon, bevitte a melóhelyre a Tertát, s elhozott helyette a kidobás előtti pillanatban egy BRG Calypso M8-at.
  
Az persze nem vita tárgya, hogy az M8 sokkalta jobb magnó, mit a Terta 811-es. Már persze csak akkor, ha éppen rendesen működik az az M8! Csakhogy kehes volt neki az előmágnesezése. Hogy apukám miért nem hallgatta vissza amit csinált? Azt a mai napig nem értem...
  
Az játszotta az öregem, hogy fogta az én Tertámat, mint lejátszó magnót, a Calypso volt a felvevő, és összerendezte új szalagokra a régiekről a zeneszámokat. Aztán ami szalagról lementette a neki tetsző számokat, már vette is rájuk az újabb adagot. Ily módon elég volt egyetlen tekercs üres szalag a rendezéshez.
  
Mivel a Calypso kehes volt, apukám tulajdonképpen egyetlen hétvége alatt kinyírta az összes régi felvételét.

 

 

 

Itt azért még úgy ahogy átjön a zene. Gondolom azért ilyen csúfos
a hang, mert ez eredetileg is egy mikrofonos felvétel lehetett.

 

 

Az kizárt dolog, hogy ezt a ragasztást meg tudjam magyarázni...

 

 

 

Nem azért indul ennyire nehezen a jobbra pörgetés, mert kehes a magnó
(amúgy kehes, csak balra), hanem azért, mer tapad a szalag. Úgy egymásra
vannak nőve a menetei, hogy szegény magnónak izomból, akarom
mondani motorerőből kell húznia, hogy letekeredjen.

 

 

Ebbe a mintába bele lehet bambulni, mindenfélét bele lehet képzelni,
mint mondjuk a bárányfelhőkbe. Még ilyen pocsék egy szalagot...

 

 

 

Ezen a felvételen jól hallani, ahogy kezd megszűnni az előmágnesezés.

 

 

 

Még tiszta szerencse, hogy nem akarom ezeket a felvételeket megmenteni,
hiszen gyakorlatilag már majdnem minden szám megvan azóta mp3-ban.

 

 

 

   Például ennek a számnak nálam egészen komoly története van. Bevallom őszintén, ha tudom, hogy még megvan egy régi szalagon, megspóroltam volna hegynyi időt, amit az interneten töltöttem kutatással.
  
Mivel én nem lemezes voltam, hanem magnós, ezért nekem semmit sem mondanak az előadók nevei, meg a számok címei, hiszen nem olvashattam őket a lemezborítón. No nem mintha amúgy megmaradt volna bármi számcím is a fejemben...
  
Szóval nem tudtam mi ez a szám, csak az emléke csengett a fülemben. Eldúdolni ugye nem tudtam, hiszen én voltam az ember, aki kevés híján megbukott énekből. Már eleve jegyem sem volt semmi, mert nem is voltam hajlandó énekelni.
  
Már vége volt a tanévnek, lent játszottunk az udvaron, a termekben csak az osztályozó bizottságok dolgoztak, mikor kiderült, hogy énekből nekem bizony egyetlen osztályzatom sincs. Felrendeltek az udvarról, s azt az ultimátumot kaptam, hogyha nem adok elő valamit ott azon nyomban, akkor megbukok énekből.
  
Mivel finoman fogalmazva nem szerettem iskolába járni, osztályt ismételni pedig pláne nem szerettem volna, ezért kínomban (még ha csak az enyém lett volna) dalra fakadtam.
  
A Hermina úti általános iskolában, szemben a folyosó végén, a második emelet 203-as énekzenei tanteremben, azóta is őrzik a kővé dermedt osztályozó bizottságot, élükön a meglepett (jó, akkor legyen szörnyülködő) arcú Ági nénivel.
  
De az is előfordult, hogy bedúdoltam egy dalt a midomi-nak. Ez egy érdekes oldal, ami azt tudja, hogy amit bedúdolok neki, azt ő felismeri. Szóval miután kipróbáltam a midomit, valami érthetetlen okból kifolyólag, volt egy igen komoly, háromnapos szerverleállásuk. De hogy miattam, az teljesen kizárt dolog, mert úgyis letagadom!
  
Visszatérve az adott zeneszám keresésére, elmondhatom, hogy ilyen alapokra építve, semmi esélyem sem volt megtalálni. Nekem úgy derengett, mintha azt énekelnék a dalban, hogy Jamaica. Persze nem, hanem csak valahogy úgy hangzott.
  
Kezdetben még célzottan kerestem, később azonban bekeményítettem. Letöltöttem az Internetről minden dalt, pusztán abból a kiindulásból, hogy egyszer csak köztük lesz az is, amit keresek. Ráadásul ezt nem csak egyszer tettem meg, hanem többször is.
  
Beléptem egy rakat DC hubba, egyszerre, majd kiadtam keresési kulcsszónak, hogy *.mp3 Erre fel letöltődött a gépemre az egész internet. Mint azt épp az előbb említettem volt, ez többszöris megesett. Már az összes elveszett kedvenc dalom megtaláltam, a heteken át tartó rettenetes kaliberű válogatások közepette, kivéve természetesen a keresett számot.
  
Végül egy egészen különös módon lett meg a keresett dal. Egy barátommal időnként anyagot cseréltünk. Jött ment a HDD fiók. Ha én átküldtem egy rakat filmet, akkor kaptam vissza tonnányi zenét, s egyszer csak köztük volt Miriam Makeba - pata pata című száma is.
  
Persze nincs mindig ilyen szerencsém, mert van olyan nóta, ami mind a mai napig nincs meg. Hirtelen három ilyen jut eszembe. Volt egy szám, ami hangzásvilágában igen hasonlít a Bay City Rollers - Bye Bye Baby című számára csak persze nem az, mert amit keresek, mert abban szerintem nem énekeltek.
  
Aztán van egy olyan szám is, ami szintén nincs meg, amiből csak annyi maradt meg az agyamban, hogy B. Tóth Laci azt mondta be előtte a Poptarisznyában, hogy azért kicsit még szögletesek ezek az acélkerekek. Persze biztosan bemondta az egész címet is, csakhogy az nekem nem volt rajta a szalagon.
  
Itt még van esélyem, hiszen be tudom írni a keresőbe, hogy steel wheel, de a kapott találatok közül egy sem az, amit én keresek. Amúgy valószínűleg ez volt az első break szám, amit hallottam. Nagyon tetszettek benne a szaggatott részek.
  
Mi is van még? Ja igen! Herbie Hancock - Rockit című albuma. Ez nekem fel volt véve kazettára, mert kétszer is leadták a rádióban, s a második alkalommal sikerült magnóval elcsípnem. Persze hol van már azóta az a kazetta...
  
Na! Ezzel meg az a probléma, hogy az említett előadónak sosem volt ilyen című albuma. Természetesen a Rockit című számot egyből megtaláltam, de a lemezen lévő többi dalról fogalmam sincs, hogy mégis kik játszották őket. Hogy nem Herbie Hancock, az biztos! Gondolom valami válogatás lemez lehetett, ami azóta ezen a néven már fellelhetetlen.

 

 

Magnózás közben akadtak érdekes jelenetek. Az épp tekercselt szalaggal például
az volt a baj, hogy több, mint ami ráfér az orsóra. Konkrétan alig lehet feltenni
a magnóra, mert folyton le akar tekeredni az orsóról. Hiába óvatoskodtam,
simán befordult a szalag az orsó alá. Végül azt a megoldást találtam ki,
hogy kerestem egy olyan 15-ös átmérőjű orsót, aminek kisebb
a magátmérője, mint amin az adott szalag volt, aztán
keresztben átpörgettem őket.

 

 

 

Ez egy egészen különös felvétel. Előmágnesezés van, de törlés az nincs.
Az új felvétel (beszélgetés) alatt ott a régi zene. Ilyet, ha nem magnó
hiba, akkor úgy lehetett produkálni, hogy az ember felvétel
közben lenyomta a magnóján a trükk gombot.

 

 

 

Ami igazán idegesített ebben a magnóban, az ez a krepegés. Ugyan nem hangos,
de képes rá, hogy kihallatszódjon a zene alól. Persze nem olyan nagy baj ez,
majd holnap orvoslom. Valami kis fényes szalagvezető görgő adja
a hangot, ami a fejekkel szemben lakik.

 

 

Ez a kép egyrészt ritka hangulatosra sikeredett, másrészt tökéletesen hozza
a lényeget, vagyis azt, hogy elment a nap, és nem csak el, de le is.
Én meg reggeltől estig milyen jól elvoltam a magnózással.

 

 


Beköszöntött a másnap reggel

A magnó békésen várakozott a virágállvány előtt, pontosan ott, mint ahol
tegnap hagytam. Hiába van neki annyi kereke, nem megy ez sehova...

 

 

Illetve dehogynem. Illetve nem megy, hanem jön. Mégpedig ide, a boncasztalomra.
Az asztalra leterített törölköző kettős célt szolgál. Egyrészt az asztalomat védi
a zsíros maszatoktól, másrészt a magnót az esetlegesen keletkező karcoktól.

 

 

 

A minap boncolt lengyel M1417 Uwertura magnóval szemben, ez a készülék
nagyszerűen szerelhető. Egyetlen mozdulat, s már lent is van a fejek elől
a takaró. Két pusztakézzel kitekerhető csavar oldása után pedig már
a kezemben is van az egész fejszerelvény. Utóbbi kompatibilis,
vagyis cserélhető, mondjuk negyedsávos helyett félsávosra.

 

 

Sem a kombináltfejen, sem a szalagvezetőn nem látható komoly kopás.
Szerintem párszáz órát ha futott a szalag ezen a fejen.

 

 

Ellenben a törlőfej kopottabb, ha nem is látszik pontosan ezen a képen, amit
mutatni szerettem volna. Maguk a ferrit magok persze nem kopottak,
de a köztük lévő bordó műanyag egy kicsit már ki van kátyúsodva.

 

 

A gumigörgőben a mérete az érdekes. Pont olyan széles, mint a szalag.
Vagyis a görgő tulajdonképpen nem is ér hozzá a meghajtó tengelyhez,
hanem csak a szalagot nyomja neki. A szalagfeszítés szabályozott,
mondhatni állandó értékű, és ez a felcsévélő orsóra is igaz,
ezért nem kell izomból húzni a szalagot, így ez
a sovány görgő is megteszi.

 

 

Ennek a szalagvezető babának a magassága a mellette látható csavarral állítható.
Ezzel a részlettel kicsit meggyűlt a bajom, mert a felső élébe többször sikerült
beleakadnom a szalaggal. Lehetett volna az a részlet egy kicsit ívesebb is.

 

 

Ettől meg konkrétan hülyét kaptam! Most ugye nincs rajta a magnón sem a fejegység,
sem az azt takaró bura, azért lehet ide ilyen jól belátni. Ami a képen homályos,
vagyis a valahonnan lentről jövő acélszál, ami egy kis hurokban végződik,
az a másik végén egy mikrokapcsolóra van rögzítve. Ha a szalag ezt
a pálcikát elmozdítja, már jár is a magnó. Ha meg nem, akkor
mindjárt leáll a motor. Használat közben ugyan jól jön,
de szereléskor jobb kikötni a kapcsolót valamihez, mondjuk
egy befőttes üvegre való gumival. De találtam egy másik kerülő
megoldást is. Egyszerűen fent kell hagyni szerelés közben egy
szalagot a magnón. De ezt majd kicsit később mutatom.

 

 

A magnó dísze a műszer, ahogyan azt mondani szoktam volt.
Ez a példány szép is, meg nem is.

 

 

A fejekre menő vezetékek ennek a csatlakozónak az ellenpárjában végződnek.
Még olyat is tud ez a magnó, hogy mikor fejegységet cserélünk félsávosra,
s annak az egységnek más kivezérlési szint kell, akkor ezt a cserével
együtt átállítja. Precíz népek ezek a németek! Már csak azt
szeretném megtudni, hogy mégis hogyan került egy
sztereó magnóra egy műszer a kettő helyett.

 

 

 

A sebességváltó hagyományos típus. A sebváltó gomb egy görgőt rakosgat a lendkerék
széle és a motor tengelyén található lépcsős tárcsa között. Precíz szerkezet! Minden
egyes sebességi fokozat között van egy nulla állás is, mikor teljesen elemelkedik
a görgő a tengelyektől. Értelemszerűen ilyen üres sebváltó állásban kell
tárolni a magnót, hogy a görgő az állásban ne nyomódjon meg.
Valamint ilyenkor, már úgy értem, hogy üres állásban,
elektromosan is kikapcsol a magnó.

 

 

 

Ugyan ezzel a videóval kissé előreszaladtam, hiszen itt már nyitva van a magnó,
de ha egyszer épp ide illik... Szóval miközben a sebváltót tekergetem,
minden egyes sebességi fokozat között - vagyis üres állásban -
a képen látható mechanikai áttételen keresztül elektromosan
is kikapcsol a magnó, a balra látható kapcsoló segedelmével.

 

 

Ebben a magnóban nincs az a szörnyű részlet, ami szinte minden más kommersz magnó
rákfenéje, vagyis a szalagot a fejre szorító filcpapucs. Helyette ez a görgő nyomja be
a szalagot a törlőfej előtt, ezzel feszítve rá a szalagot a fejekre. Pocsék szalagot így
nem eszik olyan jól ez a magnó, mint más példányok a filces szalagsimításukkal.
No de ki akar pocsék szalagot? Mondjuk nekem van itthon néhány orsóval...
Visszatérve a filc hiányára... Szóval az van, hogyha nincs szalagnyomó
filc, ami a fejekre szorítja a szalagot, valamint minden a helyén
áll a szalagpályán, sokkal tovább fognak tartani a fejek.
Ráadásul arra is sokkal kisebb az esély, hogy
a fej úgymond ferdére kopjon.

 

 

 

Mondjuk az igaz, hogy zörög, s ez sajnos működés közben ki is
hallatszik a készülékből, de majdcsak kezdek vele valamit.

 

 

A szalag fejekre való rásimítása természetesen nem annyira egyszerű feladat, hogy
pusztán csak az előző képeken, s a videón látható görgővel megoldható lenne.
Hogy a szalagfeszesség állandó legyen, vagyis a szalag mindig, mindenféle
szalagnál, minden orsóátmérőnél, a szalag minden pozíciójában azonos
mértékben simuljon a fejre, ezért ebben a magnóban szalagfeszesség
szabályzó van. (műszer feletti karocska) Ez az a részlet, ami nagyon
hiányzik például az AKAI 4000-res szériájából. Mondjuk nem mintha
a GX630-asban lenne szalagfeszesség-szabályzó, de abban ugye GX fej van,
aminek a fejtükrére nyugodtan rá lehet feszíteni a szalagot, mert úgyse kopik el soha.

 

 

Ha már lúd, legyen kövér! Vagyis ha már van szalagfeszesség-szabályzó karocska
a leeresztő orsóhoz, akkor miért ne lenne a felcsévélőhöz is? Van is!
A számlálótól balra, a magnó mélyéről előbukkanó
fekete kupakos fényes tengely az.

 

 

Bevallom őszintén, hogy a magnó felvétel funkcióját eddig még ki sem próbáltam,
mivel ez számomra -mivel csak a régi szalagok meghallgatásáról van szó-
lényegtelen üzemmód. Ezek itt ketten a szintszabályzó gombok.
Ugyan van a magnóhoz kapcsolási rajzom, meg háromnyelvű
szervizkönyvem is, de lusta voltam belenézni, hogy lehet-e keverőt
játszani ezzel a magnóval. Na jó. Megnéztem a rajzot. Ha jól értelmezem
amit látok (rengeteg sok a kapcsoló), akkor lehet keverőzni ezzel a magnóval.
Ahogy nézegettem a rajzot, egyszer csak elszállt velem a ló. Szívem szerint kivágnám
a magnóból a felvétel funkciót úgy ahogy van, s betennék ezen két potméter
helyére, akarom mondani megváltoztatnám a funkciójukat, szóval
jobban esne egy magas és egy mély hangszínszabályzó gomb.

 

 

Merthogy ami hangszín gomb van, az csak egy magasat vágó. A hangerő gombra
egészen addig azt hittem, hogy csak egyszerre lehet vele szabályozni a két oldalt,
míg csak le nem húztam róla a gombokat, mikor is kiderült, hogy ez nem sima
gomb, hanem kettős. Ha kissé nehezen is, de azért lehet vele balanszírozni.
Valamint nem csak hangerő, hanem (sajnos) egyben fiziológiai hangosság
szabályzó is. Ahogy halkítom a magnót, arányaiban egyre erőteljesebbek
lesznek a mélyebb hangok. Egy olyan felvétel esetében, amely rendesen
ki lett vezérelve, valamint eleve szenved (vagy inkább én) a magas
hangok hiányától, valósággal szétdübörgi magát ez a magnó!

 

 

Már mindenféle új funkciókat találtam ki ennek a gombnak, mire végül sikerült
ráébrednem, hogy mennyire lusta is vagyok én. Annyira biztosan, hogy
nem fogom átalakítani ezt a gépet csak azért, hogy miért is?
Na ez az! Így marad minden, ahogy van!

 

 

Azért sem foglak megnyomni!
Ezt az elhatározásomat később természetesen megváltoztatom.

 

 

Arra a célra tökéletesen megfelel, amire vettem. Fél sáv mono?
Vagy negyed sáv mono? Vagy sztereo felvételbe futok bele?
Ennél a sávváltó gombnál nem is kell több.

 

 

A magnónak -mondhatni szokatlan módon- levehető lába van.

 

 

Ha kitekerem a csavarját, akkor ilyenformán jön le.

 

 

Sajnos az egyik lába el van törve. Ez egyrészt engem nem zavar, másrészt ha mégis
zavarna, akkor majd faragok neki újat, mondjuk fából, vagy textilbakelitből.
Mintha láttam is volna valahol egy darabka, a célnak épp megfelelő méretű
anyagdarabot, csak valahol nagyon mélyen vagyon elrejtve. Épp erről szól
majd a pince három project, miszerint -illetve terveim szerint-
hozzáférhető állapotba rendezem a lomjaimat.

 

 

A magnónak első ránézésre nincs füle, pedig van, csak nekem nincs meg hozzá.
Az benne a trükk, hogy a magnó fülét a lába helyére lehet felcsavarozni.
Ugyan ilyenkor fejjel lefelé fordul a magnó, de szállításkor olyan
mindegy, hogy hogyan áll. Szóval hordfüles szállításkor,
mikor a magnó teteje lesz az alja, olyankor a magnó
 tetején látható gumilábaknak kiderül a funkciója.

 

 

Ez meg úgy néz ki, mintha egy zsanér volna. Amúgy az is. Majd mindjárt mutatom.
Valamint nem csak zsanér, hanem ide kell beakasztani a magnó plexijének füleit.

 

 

A hátlapról mindenképp kiemelendő részletnek tartom, hogy a hálózati kábel
tárolására szolgáló rekesz akkora, hogy kényelmesen elfér benne a kábel.
Általában az szokott lenni, hogy alig lehet begyűrni a kábelt a rekeszbe.

 

 

Mindenféle ki és bementek. Mivel a magnónak van saját erősítője, valamint beépített
meglepően jó minőségű hangszórói, ezért eddig sem a feszültség, sem
a teljesítmény kimeneteknek közelébe sem mentem.

 

 

Elmerengtem... Mikor a Terta 811-et megvettem, valami párszáz forintért,
akkor az nekem, persze a soványka zsebpénzemhez viszonyítva, valami
óriási összeg volt! Most meg? Ez a szuper magnó! West Germany!
Közértbe többet hagyok ott mint 8.000, mikor bemegyek
a kisebbik cekkeremmel. Mivé vált a világ...

 

 

Biztosan van valami oka, hogy a jobbra látható gumilábnak ilyen fura formája van,
bár nyelvtudás hiányában (leírás böngészése) az okra nem jöttem rá. Ellenben
a gumilábtól balra látható lyuk az egészen biztosan arra szolgál, hogy falra
tudjuk akasztani a magnót. Ez nekem eddig még nem jutott eszembe,
ami valószínűleg azért van, mert nálunk nincs szabad falfelület.

 

 

Bárhogyan is forgattam a magnót, semmi kitekerhetőt sem találtam.
Márpedig a németek nem holmi kínai patentos népség!
Ha csak ez az egy szem csavar van, akkor
ez lesz az, ami összetartja a magnót.

 

 

Mindkét oldalon kitekertem a csavart.

 

 

Majd az arcára fordítottam a magnót.

 

 

 

Láttam már néhány furcsa készüléket, meg még fogok is, hiszen van belőlük egy szép
készletem a pincében, de bevallom, hogy ez a zsanéros megoldás meglepett.
Kicsit olyan ez, mint az a női bugyi, amin hosszában van egy cipzár.
Ugyan ügyes gondolat, hogy nem kell levenni, csak valahogy
fura, hiszen nekem ezzel eddig még nem volt problémám.

 

 

Ritka hatalmas zöld panel...

 

 

Meg elszórva néhány kisebb.

 

 

A magnó hangerejéhez képest meglepően aprócska a hálózati trafó.

 

 

Az a hatalmas fekete valami, a lyukacsos fényes lemez alatt, az a magnó motorja.

 

 

Ez a hálózati kapcsoló, melynek sebességváltóval
történő vezérlését korábban már bemutattam.

 

 

A magnó hátulnézetből. Érdekes felépítmény, az már biztos! Az egész magnó,
egy az előlapot is magában foglaló alumínium öntvény vázra van felépítve.
Vagyis az eddig látottakon túl nincs rajta semmiféle levehető borítólemez.
Gyakorlatilag az alumínium öntvény előlapra vannak felszerelve hátulról
a mindenféle összes alkatrészek. Mivel jól szerelhetőnek látszik,
ezért nehéz volna belekötnöm. Persze majd megpróbálom.

 

 

A két orsózó, és a köztük látható áttétel hátulnézetből.
Itt van a hiba, itt kell belegyógyítani.

 

 

 

Nem csak, hogy lassan indul a gyorspörgetés, de még hurkot is vet a szalag.

 

 

Most azt játszom, hogy mindenféle hibakeresés nélkül, egyszerűen csak az eddigi
tapasztalataimra építve, kipucolom a magnó bizonyos részeit. Ezt a szerelvényt
le kell venni, ha hozzá akarok férni az alatta megbúvó kuplungszerkezethez.

 

 

A fekete valami a fék. Ez se működik százasan. Elnézegettem egy
darabig, de úgy néz ki, hogy nem a vezérlésével van a baj.

 

 

Itt kezdek neki a bontásnak.

 

 

Két csavar oldása, valamint egy rugó kiakasztása után már el is jutottam idáig.

 

 

A jobb oldali valamit kitörlöm denaturált szeszes ronggyal.
A bal oldali piros filcet pedig smirglivel újrabolyhozom.

 

 

Vannak még itt-ott piros befőttes gumi maradványok a magnóban. Ezeket inkább
kiszedegetem, mert kényes helyre kerülve mindenféle galibát okozhatnak.

 

 

Nem tudom, hogy le kell-e vennem onnan azt a hatalmas zéger gyűrűt.

 

 

Ellenben - mivel volt mivel - levettem.

 

 

Ennek a tüskének semmi baja, már persze azon kívül, hogy eddigi áldásos
tevékenységemnek köszönhetően, egyszer csak kiesett a helyéről.

 

 

Mivel bosszantott, hogy a magnó hátlapja folyton lecsuklik, nekimegy a lámpának,
vagy mondjuk a polcnak, ezért fogtam egy darab villanydrótot és kikötöttem.
Az igaz, hogy így kb. 45 fokos szögben áll, de így legalább nincs útban.
A lenyitott hátlapban látható, az egyik szélessávú ovális hangszóró.

 

 

Az orsózó tüske valódi golyóscsapágyon forog.
Illetve kettőn, hiszen ez egy precíz gép.

 

 

Először is keresek egy szíjat a számlálóhoz, ha már úgyis
kint van az egyik fél, amire majd fel kell ugrasztanom.

 

 

Már fent is van a helyén! Mindössze egyetlen sikertelen próbálkozásom volt,
mikor is azonnal (mindössze egyetlen fordulat után) kiderült, hogy
az elsőre kiválasztott kissé laza szíj azonnal leesik a helyéről.

 

 

 

Ugyan nem ez volt a legnagyobb gond, illetve igazság szerint a számláló
működőképessége egyáltalán nem érdekelt, de egy probléma letudva!

 

 

Ami a számlálóval ellentétben komoly probléma, az a fék, ami jelen esetben egyáltalán
nem akar normálisan működni. Mindenféle üzemmódokból való kilépéskor hurkot vet
a szalag, ami öreg szakadós szalagok hallgatásánál komoly problémát jelent. Non stop
szalagszakadás van, ha nem is mindenütt, de a ragasztások közelében szinte biztosan.
Az eddig meghallhatott néhány tekercs szalaghoz úgy fogyott a cellux, hogy csak na!
Volt olyan orsó szalag is, hogy az egyik oldalát végighallgatva, az összes szakadást
celluxszal megragasztva, a szalagot megfordítva, a másik oldal lejátszása közben
kaptam egy csokréta újabb ragasztanivalót. Szóval a fékekkel kezdeni kell
valamit. Ha jól látom, a fekete műanyagból kitolható a gumi fékpofa.

 

 

Igen, jól láttam. Kapott egy alapos csiszolást. Gondoltam ettől majd jól
fog tapadni a fehér műanyag tárcsához. Ezt sajnos rosszul
gondoltam, de a megoldásról majd kicsit később.

 

 

Akinek van ilyen speckó csavarfogós csavarhúzója, annak nem okoz fejtörést, hogy
hogyan tekerjen be -mindenféle lehetetlen helyekre- sliccelt fejű csavarokat.

 

 

Mindent szépen visszaraktam a helyére. Nem próbálgatom az eredményt,
hanem szisztematikusan haladok tovább a megkezdett úton.

 

 

Ki tette oda azt a drótot? (kérdeztem magamtól felháborodottan)
Persze semmi gond, mert ripsz ropsz átfűztem a másik oldalra.

 

 

Ez is olyan mint a másik, csak egy kicsit egyszerűbb, mert ez nem a felcsévélő oldal.
Vagyis itt csak a visszapörgetéshez van áttétel.
Ja igen... A szíj!

 

 

Amit tegnap beletettem, az 2,5-ös volt, az eredeti pedig hármas. Elszaladtam a boltba
egy új szíjért. Persze magnóhoz már nem lehet szíjat kapni semmiféle boltban, mint
ahogy már magnó sincs, de ez nem egy akkora probléma, már persze ha az ember
tudja a megoldást. A megoldás jelen esetben az O-RING KFT. Hogy ők tömítő
karikának árulják a magnószíjat? Mit érdekel az engem! A lényeg, hogy
kapok szíjat. Ráadásul közel is van a bolt. Bicajjal oda vissza még
egy óra sem volt Zuglóból. Szóval nincs okom panaszra,
hiszen van a közelben pótalkatrész.

 

 

Hazafele jövet, a néhai szakmunkás képző sulim előtt karikáztam el.
Nemhogy megszűnt, hanem konkrétan maga a Hernád utca 52.
szám alatt található épület is eladó. Kicsit szomorú vagyok,
bár nem állítanám, hogy ez valami magas szintű
műintézmény lett volna...

 

 

Ha már úgyis elmentem itthonról, vettem némi ebédnek valót is.
No nem két vödör fagylalt, illetve nem csak az lesz ebédre.

 

 

Mikor az ember megtanul főzni, racionálisan használja a konyhai eszközöket,
akkor pikk pakk megvan egy adag rántott hússal. Aztán persze, ahogy
az elfogyasztott ebéd a hasamba húzza az amúgy a szervezetemet
mindenfelé másfelé működtetni való vért, azonnal be is alszom.

 

 

Mikor felébredtem, ez a fura látvány fogadott. Vagyis itt most nem internetezés,
meg levelezés, meg kirakós játékozás lesz, hanem magnószerelés. A magnó
már csak egy ilyen szeretni, akarom mondani szerelni való eszköz.
És én szerelem is, meg (a szerelés ellenére) szeretem is!

 

 

Felkapcsoltam a lámpát. Gondoltam hátha... De nem... Világosan látom,
hogy esélytelen vagyok a számítógéphez való hozzáféréshez.

 

 

Olyan olcsó volt a szíj, hogy elhoztam a kisebbiket is.

 

 

Egy szíj, illetve tömítő gyűrű, ami épp megfelel szíjnak egy UHER variocord 263-as
magnóba, az mindössze 180 forintba került. Abba ne menjünk bele, hogy mibe
került volna ugyanez az alkatrész az Internetről megrendelve. Ha másnak
is kell ilyen gyűrű, akarom mondani szíj, akkor leírom a méretét.
Három milliméter vastag, és 77 milliméter átmérőjű kell.

 

 

Nem csoda, hogy a régi szíj elszakadt. Illetve az a csoda, hogy több orsónyi szalagot
lefuttatott a magnó, mire végül elszakadt benne ez a rettenetesen repedezett szíj.

 

 

A leeresztő orsó alatti mechanikával folytatom tovább a nagytakarítást.
A magnót mindeközben -tőlem igencsak szokatlan módon-
kihúztam a konnektorból. Talán a biztosítékok
túlzott közelsége, illetve az életösztön...

 

 

Ezeket az alkatrészeket is megpucoltam, illetve újrabolyhoztam.

 

 

Ezen az ékszíjtárcsán elmerengtem. Vajon mi tarthatta a helyén?
Később persze megtaláltam a csavart, ami a tartólemezét rögzítette.

 

 

Ez az alkatrész sem százas már, de erre nem lehet kapni a boltban új gumit.
Ugyan repedezett, de mivel nem szakadt, jó lesz ez még egy darabig.

 

 

Ezt a gumiszélű tárcsát kényelmetlen volna innen kiszerelni, ezért a változatosság
kedvéért -no meg a lustaságom okán- ezt a helyén hagyva pucolom meg.

 

 

Tettem ide egy kis zsírt, mert itt nem volt. Mivel mindenütt máshol volt,
a németek meg precíz népek, ezért azt feltételezem, hogy egy
korábbi javítás alkalmával tűnt el innen a kenőanyag.

 

 

Már fent is van a helyén az új szíj.

 

 

Akkor jöjjön, aminek jönnie kell! Azaz a fékek rendbetétele. Hiába feszítettem meg
a képen látható rugót, akkor is leszaladt a szalag az orsóról. Ilyenkor jó, ha az ember
megáll, és vagy elolvassa a szervizkönyvet, vagy ha nem tud az adott nyelven, akkor
elgondolkodik. Mivel nekem mindkettő nehezemre esik, de az idegen nyelven írt
szövegek olvasása nagyon nem megy, inkább a gondolkodásnál maradtam.
Fék. Fék. Fék. Mit csinál pontosan a fék? Megállítja a korábban látott
nagy fehér tárcsát. Megállítja? Nem állítja meg. Akkor ez lesz a hiba.
No de mi szabályozza a fékerőt? A szalag által vezérelt karocska, illetve
karocskák, melyeket korábban már szintén mutattam. No de mit is csinálnak
azok a karok? Azt csinálják, hogy nekitolják alulról a fehér tárcsát a piros filcnek.
A piros filces tárcsa merev összeköttetésben van a szalagorsóval. A fék a fehér
tárcsára hat. Vagyis a fékpofának konkrétan meg kéne állítania a fehér tárcsát.
Megállítja? Nem. Fárasztó már nekem ez az agyalás... Végül addig addig
nézegettem, hogy mit is kezdhetnék a fékpofákkal, míg le nem esett,
hogy egyformák. Illetve tükör-szimmetrikusak Kivettem, és egészen
egyszerűen megcseréltem őket. Úgy állítják meg a fehér tárcsákat,
mintha ez volna a dolguk! Mondjuk az igaz,
hogy valóban ez a dolguk.

 

 

Mikor a magnó hátát felnyitom, mindig húz, illetve lök, illetve súrlódik egyet a panelra
forrasztott vezetékeken. Kicsit féltem, hogy előbb utóbb le fog törni valamely vezeték,
ami természetesen be is következett. Két járható út adódott ahhoz, hogy visszataláljak
a helyére letört vezetékkel. Az egyik a kapcsolási rajz böngészése lett volna, ami
helyett az eddigiekben már jól bevált, meglehetős rutinnal alkalmazott
találomra méteremet vetettem be. Ahogy eddig, most is sikerrel.

 

 

Mivel ebben a magnóban nem ún. súlykuplungok vannak, hanem
karos fékek, ezért konkrétan egyáltalán nem érdekli,
hogy éppen milyen helyzetben üzemeltetjük.

 

 

 

Az, hogy ilyen fura mód kinyitva is normálisan működik, az nem csoda, hiszen
mindössze a magnó dobozának az alja van hátrafelé kifordítva. A magnó,
az előbb említett karos fékrendszer, no meg az orsók rögzíthetősége
miatt akár az oldalára fordítva is működtethető. Amit nem szeret,
az konkrétan az, ha az arcára fordítom, de még ebben a fura
állapotban is működik, ha kicsit elemelem az asztaltól,
hogy a szalagorsók akadálytalanul tudjanak forogni.

 

 

Apró közjáték, melyben a szerző - ha már úgyis fűt a páka alapon - megforrasztja
a családi örökség részét képező pogácsa szaggató bádogbigyó fülét.

 

 

Az előbb már mondtam, hogy ebben a pozícióban is rendben működik,
csak sikeresen eltökítettem valahova a képhez tartozó videót.
Az is lehet, hogy meg sem nyomtam a felvételgombot.

 

 

Kicsit még játszani kell a fékekkel, illetve az ő beállításukkal, mert az előttem járó
"mester" kihagyta az általam korábban felvázolt gondolatmenetet, vagyis azt,
hogy mégis mi a konkrét baj a fékekkel. Ehelyett alaposan (ész nélkül)
itt ott belegörbítgetett szegény magnó mechanikai elemeibe.

 

 

Mikor másodszorra szakadt le ugyanaz a vezeték,
úgy döntöttem, hogy ez így nem jó.

 

 

Így -vagyis kötegelővel odahúzva- lesz jó.

 

 

 

Szépen szól a magnó, csak már megint nem a feladattal,
vagyis a fékrendszer rendbetételével foglalkozom.

 

 

Éppen pörög a számláló. A baj az, hogy nem kéne neki.
Most ugyanis pillanat állj állásban van a magnó.

 

 

Ez esett ki a magnóból. Az ilyen apró alkatrészekkel
az a baj, hogy sose jövök rá, hogy honnan törött le.

 

 

Lekaptam az előlapot. Mint azt már korábban említettem, szemből mindössze ennyit
lehet leszedi a magnóról. A többi része, az magának a magnónak az alaplemeze.

 

 

Elméláztam azon, hogy mi lenne, ha lecserélném ezt a műszert a minap boncolt
Uwertura kettős műszerére, ami szebb mint ez. Csoda! Kész csoda lenne...

 

 

 

Megtaláltam, hogy mi okozza azt a furcsa jelenséget, hogy veszettül akar
tekerni jobbra a magnó, mégpedig akkor is, mikor azt éppen nem kéne.

 

 

Az orsózó tüske alatti csavarral átállítottam a szalag vezérelte karocska pozícióját,
hogy ott álljon, ahol most látjuk, ne pedig ott, ahol a piros nyíl mutatja.
Később láttam is ábrákat erről a beállításról a szervizkönyvben.

 

 

Ebben a furcsa fényben látszik csak igazán, hogy milyen koszos a lemez.
Gondoltam kap egy misimosit, ha már a magnó többi
részét nem tudom beletenni a csapba.

 

 

Erre fel a csapban levetette magáról az egyik zörgés gátló rugalmas izét,
amit én voltam oly rendes, s azonmód vissza is ragasztottam.

 

 

 

Már csak ezzel a zörgőbörgővel kell kezdenem valamit.

 

 

Próbaképp befűztem a szalagot úgy, hogy nincs bent a magnóban a fejegység.

 

 

 

Úgy néz ki, mintha megijedt volna, hogy kiszedem, s ettől bekussolt.
De persze nem...

 

 

 

Visszatettem a fejegységet, hátha meggyógyult a zörgő
görgő magától, de persze nem. Tratta tratta tratta...

 

 

Olyan szépen le volt kenve valami szürke rögzítő trutyival, pedig önzárós a csavarja,
hogy szinte sajnáltam kitekerni. Szétkaptam, s alaposan megnéztem.
Kapott egy minimális kenést, ettől rögvest elhallgatott.

 

 

Ez egy nagyon régi tervem. Mármint az, hogy a fehér beállító szalag kap egy
fekete befűző szalagot. Mondjuk a fekete szalag nem befűző,
hanem hangszalag, de jelen esetben a szín a lényeg.

 

 

Ez egy nagyon szép kis masina, és most már jó is. Szerintem jó vétel volt.
Mondhatni meg vagyok magammal elégedve. Hogy nincs hova tenni?
Ki mondta, hogy minden tervem tökéletes? Ha szeretném, hogy
itt legyen a szobában, majd méltóztatok neki helyet csinálni.

 

 

Azt még nem is mutattam, hogy még a plexije is megvan!
Ugyan van rajta néhány karc és repedés, de nem zavaró.

 

 

A beállító szalag ezer éve (ami a valóságban is több mint negyven) ebben
a szép zöld dobozban lakik. Persze nem Ozafon szalag van
az orsón, hanem egy sokkalta jobb minőségű.

 

 

Ozalid vállalat...
55 forint...

 

 

 

Kicsit elnosztalgiáztam ezen a felvételen,
hiszen már annyiszor meghallgattam.

 

 

 

Ez ugyan az a stúdiószalag, csak épp átpörgetem oda vissza nagy orsóra, hogy ne
a mérőjeles oldalával kezdődjön. A magnó szépen pörget, és szépen áll meg.
Sehol semmikor sem vet hurkot a szalag. Akár nagyon pörgetek, akár
csak egy kicsit, szépen áll meg a szalag. A negyvenéves felvételről
pedig egyetlen decibelnyi jelszint sem hiányzik! Cseng bong a zene.
Pont úgy szól, mint mikor felvették. Na jó, nem pont úgy, de ez csak azért
van, mert minden egyes itt járt magnót ezzel a szalaggal állítottam be.
Szegénykén több az ujjlenyomat, mint a bűnügyi nyilvántartóban!

 

 

Ezen a polcon gyűlnek, a már meghallgatott szalagok.

 

 

Mit ne mondjak, bőséggel van még mit meghallhatnom. Ebben az az érdekes,
hogy néhány éve egyszer már elértem arra a szintre, hogy egyetlen orsó
szalagom sem volt, mint ahogy orsós magnóm sem. Mondhatjuk,
hogy nem vagyok komplett, és az az igazság, hogy nincs
rá semmiféle jogalapom, hogy tiltakozzam.

 

 

Szerinted mi van a dobozban? Igen. Nyertél. Szalagok. Ha őket is meghallgatom,
valamint az orosz órásrádió is átesik végre a szétszedési procedúrán,
akkor újabb polcom szabadul fel. Álom álom, édes álom...

 

 

Kisvártatva lementem a pincébe, természetesen valami egészen más aprólomért,
csakhogy az lett a vége, hogy felhoztam ezt az újabb zacskó szalagot.
Annyira olcsón adták a piacon, hogy nem tudtam otthagyni!

 

 

Már mindenütt szalagok hevernek!
Például a virágállványon is.

 

 

A szék alatt is megbújt pár kósza tekercs.

 

 

Azt találtam ki, hogy kerítek a szalagoknak egy nagy dobozt,
hogy a meghallgatottakat egy helyre tudjam rámolni.

 

 

Meg még az is eszembe jutott, hogy ezekre a dísznek vett orsókra is tekerek szalagot.
Ha van rajtuk szalag, akkor akár fel is vehetek rájuk valamit, nem csak az az egy
szem orsóval lesz a GX630-as AKAI magnóhoz. Ezek igen nagyra törő tervek!
Kíváncsi leszek, hogy mi fog belőlük megvalósulni. Akár még az is lehet, hogy
minden, ugyanis most valamiért nagyon begyorsultam. Talán az lehetett az ok,
hogy ahogy szedem le a polcokról a szalagokat, látványosan növekszik a hely.

 

 

Ezeket a Tesla B4 tüskéket fogom felszerelni egy darab deszkára, majd szabadkézzel
fogom tekerni az orsókat. Persze azt is megtehetném, hogy a GX630-ason pörgetem
össze a szalagokat, de az a magnó szerintem nem való ilyesmi marhaságra.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...