Unitra M531S átalakított
(azt hittem nagyon, de nem)

Ma erről a készülékről mondok mesét. Valamikor régen azt mondtam magamnak, hogy
akkor vetek véget a szétszedtem cikkek írásának, mikor valamit véletlenül újra
szét találnék szedni. Ugyan ilyen magnót már szedtem szét, de ez most
nem véletlen, hanem szándékos duplázás, mert ez a magnó csak
majdnem olyan, mint amit már korábban bemutattam.

 

 

Ez a magnó úgy került elő, no nem mintha eddig nem a polcon lett volna, illetve, hogy
ne tudtam volna, hogy ott van, hogy mikor az UHER variocordot szétszedtem, s nem
volt szívem levinni a pincébe, neki helyet teremtvén, kicsit át kellett rendeznem
a polcon a lomjaimat. Ha már ilyen szépen alakul a rend, ne maradjon
már a polcon az a fehér nejlonzacskó! Ugyanis egészen a mai
napig abban lakott a most bemutatásra kerülő magnó.

 

 

Pont szemközt is van egy M531S, ami "természetesen" egy másik példány.
Úgy döntöttem, hogy azt megtartom emlékbe, ez pedig le lesz rombolva.

 

 

Van egy közelre nézős, egy a monitorhoz, egy a tévéhez, és egy multifokális utcára.
De az, hogy mind a négy szemüvegemen ellenkező irányba állt az
orrtámasz, mint ahogyan kéne, az azért már sok!

 

 

Ellenben ez a kert nem az. Nem izzadok bele a kaszálásba, meg a paprikaszüretbe.
Ellenben valami eszi a növényeimet. Hogy miért nem a magnóval foglalkozok?
Ha elolvasod a múltkori cikket is, meg fogod érteni, hogy kibúvót keresek.

 

 

A füvet úgy ültettem, hogy egyrészt szedtem hazafele jövet egy marék érett fűkalászt.
Másrészt pedig volt itthon egy vödör szárazságtűrő fűmag. Ezeket összekevertem,
majd olyan vastagon, hogy nem is látszott alatta a föld, beterítettem a magokkal
a vödörkényi föld teljes felületét. Ezen művemet leborítottam egy centi réteg
földdel, vagyis egyenletesen rengeteg fűmag jutott mindenhova. Mindezek
után mégis hogy a csudába csinálja, hogy a fagylaltos vödör egyik felén
zöld a fű, a másik oldalán meg kiszáradt? A fűtől jobbra
látható paprika pedig teljesen lekonyult.

 

 

Mindezt úgy, hogy az elfonnyadt mellett ücsörgő növényen már tojásnyi méretű
a kaliforniai paprika. Amúgy meg nem egymás mellett volt a füves vödör és
a paprikás ládika, szóval nem lehet közös a bajuk. Minden mag ugyan
abból a paprikából van. Az egyik él és virul, a másik haldoklik.

 

 

De térjek csak vissza az eredeti témához, ami évek óta ebben a szatyorban lakik.
Azért nem szedtem ki a szatyorból, mert nem volt hozzá kedvem.

 

 

Mégpedig azért nem volt kedvem, mert nem csak úgy egyszerűen koszos, hanem
konkrétan ragad is. Szóval amit a képen látunk, az nem csak holmi nikotinköd,
hanem vegyül hozzá némi pörköltszaft is. No de miért szedek szét egy magnót
újra? Pláne úgy, hogy szétszedetlen magnóból rendesen el vagyok eresztve.
Azért, mert ez a magnó át van alakítva. Van rajta pluszban ez meg az.

 

 

Eredetileg ugyanis így néz ki az Unitra M531S magnó.
Gyárilag kevesebb a felirat, és LED-ek sincsenek.

 

 

Illetve létezik ennek a magnónak egy gyárilag kicsit más változata is,
mégpedig M532 SD néven, ami egyrészt tudja kezelni a króm
szalagot, másrészt van benne egy DNL zajcsökkentő.
Ellenben ebben a készülékben nincs végerősítő.

 

 

Ezen az átalakított készüléken nem egy, hanem két piros gomb van. Persze nem
a gombok színe, hanem a száma az érdekes, ugyanis valaki beletoldott egy
plusz felvételi szintszabályzó gombot, mégpedig kifejezetten profi
módon. Annyira szép munka, hogy tulajdonképpen fel sem
tűnik, hogy a jobb szélső gomb nem eredeti. Persze
az is lehet, hogy a kosz takarja el a nyomokat.

 

 

A felső magnó újabb típus. Anyagában kicsit olyan, mintha valami világos színű fából
készült volna. Nem kényes a karcolásokra, mert magának az anyagnak van ilyen
színe. Az alsó a régebbi megoldású, belül fekete, kívül pedig festett famintás.

 

 

Mi az, hogy resistant? Annyit tesz, mint ellenálló. No de minek áll ellen?
Tapasztalataim szerint ez a magnó ellenáll a feljavítási kísérleteknek.

 

 

A jelek mellett eredetileg nem voltak ánglius feliratok.

 

 

A spacematic az nem egy svájci óramárka? Mert akkor a magnó
mechanikájának minőségét illetően nagyon mellélőtt a felirat.

 

 

Már a "stereo casetten deck" sem stimmel, hiszen ebben a magnóban végerősítő is van.
A Hi-Fi felirat meg aztán tényleg túlzás! Auto chrom? Lehet ilyen kapcsolót építeni
magnóba. Mindjárt meg is nézzük, hogy van-e benne. No meg a DNL is érdekel.

 

 

Ezek a fekete foltok vagy egy felirat maradványai, vagy a csuda tudja, hogy minek
a maradványai. És ez még nem is a legkoszosabb gépem! Egyrészt van a pincében
egy Tesla B90, ami úgy néz ki, mintha egy konyhában lakott volna. Mondjuk
alkatrésznek épp megfelel a mellette ücsörgő B93-ashoz. Másrészt van
a szobai szekrényben, egy csak "nagyon koszos" néven emlegetett
táskarádióm. Hogy én minden mocskos vackot begyűjtök...

 

 

Ezek a feliratok sem gyáriak.

 

 

No meg ezek se. Amúgy ötletes, hogy felülről is látszik, hogy mi merre
van a magnó felülről nézve természetesen nem látható hátulján.

 

 

Hiába nyomogattam a gombokat, nem világlott fel semmi a sötét ablakban.

 

 

A magnó elejére is kerültek, a kezelést megkönnyítő feliratok.
De hiába minden, mert úgysem hiszem el neki, hogy angol!

 

 

Pláne úgy, hogy rá is van írva, hogy lengyel.

 

 

Hátulról nézve nincs eltérés a két magnó között.

 

 

Ezen a régin talán egy kicsit jobban látszanak a feliratok, mert
a mélyedésekben kilátszik a doboz alap fekete színe.

 

 

Ebbe a dobozba márpedig valaki belefaragott!

 

 

Mégis milyen dugó lehetett az, ami nem fért be ide?

 

 

Nem a figyelmeztető tábláról van szó, hanem a jobb felső sarkába fúrt lyukról.
Ezen a lyukon keresztül csavarhúzóval benyúlva, állítani lehet valamit.
Hogy kívülről is hozzáférhetővé miért kellett tenni, azt nem értem.

 

 

 Erről az oldalról nézve nincs beletúrva. Pontosan úgy néz ki, mint újkorában.
Az enyém persze nem így nézett ki, ugyanis a végfokozat paneljait
átszerkesztettem egy másik dobozba, különálló erősítőnek.

 

 

Nem csodálom, hogy hiába nyomkodtam a gombokat. Ugyanis az van,
hogy nincs semmiféle lámpácska az előlapi visszajelző ablak mögött.
(ezt a képet úgy kell nézni, hogy elhúztam a magnó fedelét oldalra)

 

 

De ha volnának LED-ek, vagy lámpácskák, fényüket akkor sem
volnának képesek átlőni ezen az alumínium lapocskán.

 

 

Vajon mit árthatott szegény fedél, hogy bele lett olvasztgatva?
Nem láttam semmi olyasmi módosítást a fejek körül,
ami nem fért volna ki az eredeti lyukakon.

 

 

Innen azért már látszik egy kis eltérés a gyári kivitelhez képest, de nem valami sok.
Az enyém például nagyon nem így nézett ki. Nem volt benne a bal alsó panel,
hanem csak két tekerős potméter volt benne felvételi szintszabályzónak.
Az eredeti potméteres panel helyén, egy a kivezérlésjelző LED-eket
vezérlő panel lakott. De ez még semmi! Láttátok volna Karcsi
barátom M531S magnóját. Nálam járt javításon, de már
annyira tropa volt benne a mechanika, hogy sajnos
nem tudtam összetákolni. Mivel cseredarab nem
volt, ezért azt mondtam Karcsinak, hogy a magnójának
ezennel sajnos annyi. Nincs mit tenni, nem fér be más mechanika
a magnó fedele alá. Erre fel Karesz visszakérdezett. És ha nem tesszük rá
a magnóra a tetejét? Ha csak úgy nem... Márpedig de! Megcsináltam.
Egy BRG MK25-ös (vagy valami hasonló) mechanikát raktam bele.
Illetve nem bele, hiszen bele nem fért, hanem rá. Kilógott belőle
felfelé néhány centit, de ez az apró esztétikai hiba Karcsit
egyáltalán nem zavarta. Nem volt valami szép munka
tőlem, ellenben minden hiba nélkül működött.
Karesz meg már úgy is megszokta, hogy
sosincs fent a magnóján a tető.

 

 

A magnóban átalakítást, konkrétan mindössze ezt az egy szem
panelt találtam a potméterrel, a három visszajelző
LED-ekkel, és a hosszúkás kapcsolóval.

 

 

Félrebillent fejjel, mondhatni kérdőn tekint rám a kombináltfej.
Mi lesz velem? Kérdi rettegve. Szerintem véged van.

 

 

Kicsit nem figyeltem oda, erre fel rutinosan visszatettem a helyére
a leesett számlálószíjat. Ho ho ho! Álljunk csak meg!
Na nehogy már! Javításról szó sem volt!

 

 

Megvagy DNL! Kiáltottam fel ujjongva, amint megláttam az árnyékoló rézlapocskát.
De nem. Nincs mögötte semmi. Egyszerűen csak árnyékolásra szolgál.

 

 

A stabilizátor áteresztő tranzisztora kapott egy házilag hajtogatott hűtőbordát.
No nem tőlem, hanem még a magnóba belealakító előző mestertől.

 

 

Ahová a piros nyíl mutat, pont úgy néz ki, mintha lenne egy hupli az ékszíjon.
És ez természetesen így is van!

 

 

Az a fekete valami szerintem nem való oda.

 

 

Ez az "alkatrész" nekem valahogy olyan ismerős...

 

 

Eredetileg a mechanika hátsó vége volt hozzácsavarozva, csak letörött.
Pontosan úgy, ahogy tette ezt eddig minden általam látott példányban.

 

 

Itt egy kicsit bele van kötözgetve a kábelekbe.

 

 

Ez a részlet annyira ferde, hogy egyszerűen nem lehet gyárilag ilyen.
Pedig de!

 

 

Van itt két plusz kondenzátor, de ez azért édeskevés ahhoz,
hogy jelentsenek valami valósat az előlapi feliratok.

 

 

Hiába néztem be mögé, nincs ott semmi.

 

 

Ez viszont nem semmi! Megevett a magnó egy kazettát.

 

 

Akarom mondani kettőt.

 

 

Ezeket az átalakítókat még a múltkori M531S cikkhez készítettem.

 

 

Csak azóta felkerültek a próbahangfalak a legfelső polcra.
Le nem szedem őket onnan fentről!

 

 

Iszonyatos recsegés jön a magnóból! Gondoltam a fejről leszakadt vezetékek miatt.
De persze nem...

 

 

 

Nem a kazetta irányából jön a recsegés, hiszen le sincs nyomva a play gomb, hanem
a végfokozat felől. Nem mondom, hogy elszomorodtam, de épp azért állunk itt,
mert elígértem az egyik végfok panelját. Ha a másik is beteg, akkor vagy meg
kell gyógyítanom legalább az egyiket, vagy szét kell szednem a másik magnót is.

 

 

Mondjuk egyszerű mint egy faék, de akkor sincs kedvem megpákázni.

 

 

 

Szerencsére a másik oldali végerősítőnek kutya baja. Egyrészt én megúsztam
a javítást, másrészt a másik magnó a szétszedést. Ezennel úgy döntöttem,
hogy a másik M531S magnót el is teszem emlékbe. Már majdnem azt
írtam, hogy nem valami jó emlék, de azért az. Ugyan egy ilyen magnó
ezer sebből vérzik, de ettől függetlenül, mikor épp nem volt semmi baja,
jókat lehetett vele magnózni. A fellelt próbakazettámon pedig csak azért is
szöveg van zene helyett. Persze lehet, hogy kicsit odébb már van zene,
azonban nem tudok gyorspörgetni, mert a magnó ezen funkciója
jelenleg nem üzemel. Tolulnak fel a régi emlékek...

 

 

 

Túrtam egy másik kazettát, amin zene van.
Meglepően szépen szól ez a magnó!

 

 

 

Ez a magnó, ez kérem ilyen. Az egyik kazettát nem pörgeti, a másikat meg igen.
Valamint nem beteg, hogy nem marad lent a gyorspörgetés gombja, hanem
ez a mechanika gyárilag ilyen. Persze bele lehet gyógyítani a gombok
alatti vaslemezbe két lyukat, s akkor a gyorspörgetés gombok is pontosan
ugyan úgy lent fognak maradni, mint mondjuk a lejátszás gomb. De az,
hogy ezt a felhasználónak kell otthon megreszelnie, az nonszensz!

 

 

Sikerült beizzasztanom a piros LED-et.

 

 

Valamint a sárgát is.

 

 

A zöld LED is szépen világít. Hogy aztán mit jelez vissza, mikor semmi plusz
elektronika sincs a magnóban, az jó kérdés. Ahogy nézegettem,
mintha vonal szintű bemenetet kapcsolna a kapcsoló.

 

 

Már úgy értem az a kapcsoló, amihez ez a piros gombocska készült.

 

 

A hibás végfokozat panelját szét fogom bontani, a másikat pedig már
el is ajándékoztam a gombokkal és a kazettaajtóval egyetemben.
A hibás panelra ráírtam "hibás" mielőtt még belekeveredek.

 

 

 

Hogy én hányszor láttam így szétborítva az enyémet... A magas hangok pedig
azért tűntek el mire megkerültem a kamerával a magnót, mert addigra
döntött úgy a kazetta, hogy mivel nem tartja a helyén semmi,
elkezd kiesni a fészkéből a pofára fordított magnóból.

 

 

Ezt kérem valaki már piszkálta! Hogy a bal oldali tranzisztorból mi folyt ki,
természetesen a befolyó elektronokon kívül, azt el nem tudom képzelni!

 

 

Az eredeti végtranzisztorok helyett,
az újak belülre lettek beépítve.

 

 

Eredetileg ugyanis így néz ki az erősítő panelja oldalról.

 

 

Nekem leginkább ez a műszer kell a magnóból, mégpedig azért, mert szép.
A minap elbontott M1417S-ből sem tartottam meg sokkal többet.

 

 

Pláne akkor milyen szép ez a műszer, mikor meg van világítva hátulról.

 

 

Az enyémbe ennél sokkalta jobban bele volt alakítva,
de ezt már korábban elmeséltem.

 

 

Úgy derengett, mintha elígértem volna valakinek a hangszín panelt.
És igen! Hurrá! Ennyivel is kevesebbet kell szétpákáznom.

 

 

A hangszín panel érintetlen, vagyis nincs belepiszkálva.

 

 

Ahogy ezt a rajzot elnézem, én sem akarom piszkálni.

 

 

Elmerengtem...
Mibe is akarom én ezeket beépíteni? És akkor mi van, ha semmibe?
Akkor már nem is gyűjthetem őket?

 

 

Ez nagyon csúnya munka! Mivel nem akart kiugrani a borotvazsinór aljzata
a helyéről, ezért egészen egyszerűen vágtam neki egy kiszabadító rést
a magnó házába. Mit finomkodjak? Pár perc, s a kukában végzi.

 

 

Megpróbáltam elcsenni a magnó előlapját, de nem akart elválni a doboztól.

 

 

Pedig milyen szép szálmintás alumínium lemezem is lett volna, ha méltóztatik
elengedni a ragasztásnak. Most, hogy kéne, most persze nem engedett.
Bezzeg ha nem akartam volna leszedni? Akkor leesik magától!

 

 

Ez a másik alkatrész, amit megpályáztam ebből a magnóból.
Hogy aztán beépítem-e valaha is valamibe?
Ha majd egyszer kell, kéznél lesz!

 

 

Ez viszont nem lesz, ugyanis megy a postára a potméteres panellal együtt.
Pedig már éppen nyitni akartam egy polcot a pincében a mechanikáknak.
Ezekből -és persze mindenféle más mechanikákból- egy időben már
annyi volt, hogy majdnem színültig volt velük az ágyneműtartó.
Ekkor berágtam, s apró morzsákra szedtem szét az összest!
Már csak a további hasznosításra alkalmasnak tartott
maradványok ülnek egy pincemélyi dobozban.

 

 

A bal oldali részek kukába kerülnek, a jobb oldaliak tovább aprítódnak. De hogy miért
kellett annyi év, hogy idáig eljussak... Hogy minek vettem meg mindent, hogy majd
belenézek? Mikor nem tettem meg. Szerintem nem is baj, hogy már nincs is piac
 a közelben, mert így azért már fogyni látszik a felhalmozott kacattenger. Jó...
Akkor nem látszik fogyni... De csak kell bíztatnom magam valamivel!

 

 

Hogy a műszernek nehogy baja essék, becsomagoltam, valamint feliratoztam.
Meglehet, hogy ebben az életemben már ki sem nyitom.

 

 

Megfürdettem őket, mert csak nem küldöm el őket koszosan!

 

 

Eredetileg ez lett volna a zárókép, amint épp
készülök levinni a szemetet a kukába.

 

 

Majd mégiscsak akadt egy újabb vége fotó, ugyanis keresnem kellett valami hosszúkás
formájú lomot a kieső magnó helyére. Mivel semmi sem illett ide, ezért a csillagszem
nevű zsiráfunkat gyűrtem be az UHER magnó melletti függőleges résbe. Mikor egy
lomtalanításból hazahoztam, nem volt egyértelmű, hogy pontosan milyen állat is.
Őzike? Vagy esetleg bari? Mire kiderült, hogy ez egy zsiráf, addigra Andi már
rég lesúrolta róla az ő foltjait, mondván, hogy koszos. Ő járt jól.
A ma boncolt magnó viszont nem. Van ilyen...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...