Zárszerkezet
(kertkapuba / kertkapuból)

Amit látunk, az két egymás mellé tett zár. A jobb oldali benne van a kertkapuban,
a bal oldali pedig épp a jobb oldali helyére készül. Amilyen szerencsém van,
épp ellenkezőleg áll a kilincsmű nyelve, mint ahogyan kéne. Még tiszta
szerencse, hogy vannak a világban ilyen egyszerű, pillanatok alatt
orvosolható problémák is. Egy ilyen semmi feladat valósággal
feldobja a napot, a sorozatban beköszönő "ezzel meg mégis
mi a jó édes anyámat csináljak" típusú problémák után.

 

 

Kitekerem a képen látható csavart. (már kint is van, csak még nem vettem ki)
Kihúzom a kilincsmű nyelvét, majd 180 fokkal elfordítva helyezem vissza.

 

 

Máris úgy áll, ahogyan azt szeretném. Illetve, ahogy a kertkapuba kell. No de miért én?
Úgy vagyok vele, hogy vannak olyan feladatok, amiket előbb oldok meg magam,
minthogy mással csináltassam meg. Bérház ez ahol lakom. Telefon a közös
képviselőnek, küldjön egy lakatost. Mire elmondom, hogy mi a probléma,
mit szeretnék, annyi idő alatt épp kiigazítom a zárat. Úgy szoktam, hogy
kiszedem, leviszem a pincébe, szétszedem, kiszedem belőle az elgörbült
alkatrészt, megigazítom, összeszerelem, majd visszaszerelem a kapuba.
Ezen a viszonylag hosszadalmas (néha több mint öt percem is rámegy)
szerelési metóduson fogok ezennel változtatni. Mint az az első képen
látható volt, vettem egy új zárat. A lényeg az, hogy szó sincs róla,
hogy a régit kidobnám! Ezentúl mindig lesz két jó záram.
Az egyik a kapuban, a másik a pincében.
Ha elromlik? Csere!

 

 

A csere már megtörtént, vagyis ez a régi zár. Mikor először megláttam az árát, bevallom
őszintén, hogy a 3700 forintra mondtam valami nagyon csúnyát. Aztán csak meg kellett
venni, mert amit a lakatos pár éve beszerelt a kapuba, az valami utánzat volt. Ez a zár
úgy néz ki, mintha új lenne, pedig évek óta kint van a szabadban. Az elődje (hamis)
ugyan ezen a helyen konkrétan szétrozsdásodott. Amit most az előbb szereltem
be, azt meg nem a boltban vettem, hanem 500-ért a piacon. Annyira új
volt, hogy még a matrica is épp volt rajta! Ráadásul még egy
zárbetétet is kaptam hozzá, de az most nem kell.

 

 

A jobb oldali élnek nagyjából függőlegesen kellene állnia. Attól görbül el ilyen csúnyán,
hogy egyes emberek (ha mondhatom ezt rájuk) izomból akarnak bejönni a kapun.
Hogy valakinek annyi esze ne legyen, hogy a zár éppen arra van kitalálva,
hogy ezt megakadályozza. Ráadásul jó a kapunk. Vagyis hiábavaló
minden erőlködés, mert nem enged a kapu az erőszaknak!
Az, hogy eddig nem nyílt ki, az persze egyeseknek
sajnos nem elég. Kísérleteznek a drágák...
Illetve nem ők, hanem a zár a drága.
Meg persze a lakatos, ha kihívom.

 

 

Még így szétszedetlen állapotban is jól látszik, hogy hol görbült el.
Kellett erőltetni rendesen, hogy az a lemez így elvetemedjen.

 

 

A zár nem egy bonyolult szerkezet. Persze ha valaki nem szokott hozzá az ismeretlen
mechanikák átlátásához, az egy ilyen zárat egyetlen mozdulattal ki tud nyírni.
Például elég csak annyit tenni, hogy fejjel lefelé nyitjuk ki, s a kipotyogó
alkatrészekkel sajnos már soha többé nem találunk vissza a helyükre.

 

 

Mivel az elgörbült alkatrészt zárba szerelt állapotában nem lehet
kiegyenesíteni, ezért mindenképpen ki kell venni a helyéről.

 

 

Sem szétszedni, sem összerakni nem bonyolult, azonban a zár egy fura szerkezet.
Ugyanis az van, hogy a képen látható (no meg a többi) alkatrészek mindegyike
legalább kétféle (ha nem több) módon szerelhető be a helyére. Ráadásul az
van, hogy egyes alkatrész-konstellációk ránézésre tökéletesek, azonban
teljesen működésképtelenek. Vagy csak részben azok. De még olyan
felállás is előfordul, hogy ugyan együttműködnek az alkatrészek,
azonban az eddig megszokottól igencsak eltérő eredménnyel.
Például a szerző egyszer úgy szerelt össze egy zárat, hogy
a kilincset nem lefelé kellett nyomni, hanem felfelé.

 

 

Ez a lemez -természetesen a jobb oldali felpöndörítés kivételével- eredetileg egyenes.

 

 

A vasdarab a szerző egyetlen jól irányzott baltacsapásától kiegyenesedett.
Mindössze ennyi az egész, s már meg is spórolták a lakók egy új zár árát.
Illetve én spóroltam meg. Természetesen a lakatos költségei is kiestek.
Valamint azt sem kell hallgatnia senkinek, amint a szerző fennhangon
szidja a kapuban a k*rva iparost. Már ha lehet egyáltalán iparosnak
nevezni azt a marhát, aki popszegeccsel húz be egy zárat a helyére.
Én meg mehetek utána lefúrni a szegecseket, mikor nem záródik
a kapu. Hogy a keze száradna le az ilyen fuser lakatosnak...

 

 

A zárnak vannak érdekes részletei. Például ilyen érdekes részlet, hogy apró vállas
közbetétek tartják a távolságot a zárszerkezet két oldallapja között. Ha ezek
nincsenek beszerelve, akkor a zárat összetartó csavarokkal úgy össze
tudjuk húzni a két oldallemezt, hogy megszorulnak az alkatrészek.
Illetve az a hiba is előfordul, hogy valamelyik távtartó felakad
(a képen ezt az állapotot látjuk), s ettől nem lehet rendesen
összehúzni a zárat. Utóbbi esetben például be sem fér
a helyére, legalábbis nálunk a vaskapuba nem.

 

 

Így kell állnia. Mikor a párja legközelebb elgörbül, csak kibattyogok ezzel a kipofozott
példánnyal a kapuhoz, s nem a kuka tetején bohóckodok a szétszerelt zárral, hanem
csak egy egyszerű csere lesz. A beteg zárat meg majd kiigazítom, mikor épp úgy
adódik kedvem. Persze az a legjobb, ha még azonnal megteszem, különben
legközelebb megeshet, hogy két rossz zárral fogok összefutni. Mivel
a pince már kezd kikerekedni, lábán áll az asztal, ami alaposan be is van
világítva, így ezentúl a zárjavítást nem a földön ülve, vagy egy farakás tetejére
dobott deszkán billegve fogom megejteni. Az mondjuk igaz, hogy lassan haladok,
de a rengeteg pincei rendrakásba fektetett munka meghozza gyümölcseit.
Mondhatni, előbb utóbb csak egésszé kerekednek a dolgok.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...