Kapcsoló beépítése lámpába
(két alany, meg a felszerelésűk)

Ezt a két lámpát vettem az OBI-ban. Az velük a célom, hogy a jelenlegi állapotnál
világosabb legyen a pincében. Illetve világosnak jelenleg is világos van, csakhogy
a plusz fényt a steklámpa adja. A steklámpában az a jó, hogy oda viszem, ahová
csak akarom. Sajnos a hiba is éppen ez benne. Vagyis soha sem ott van, mint
ahol épp kéne. Először úgy volt, hogy csak az egyik lámpa kell, csak nem
tudtam a boltban eldönteni, hogy melyik. A felesleges lámpa átkerült
volna Mártika pincéjébe, de oda találtam egy harmadik típust
a polcon. Ez kicsit úgy hangzik, mintha eleve nem
is kellett volna lámpát vennem, de a valóságban
szerencsére nem így van. Vagyis nem pazaroltam
a pénz, itt kérem minden világítani fog! A húzós kapcsolóból
meg nem azért vettem kettőt, mert mindkét lámpába kell, hanem azért,
mert kettesével van a boltban csomagolva. De -mint később kiderült- ez is jól jött ki.

 

 

Ennek az a neve, hogy hajó lámpa. Ha jó, ha nem, ez lesz a pincében hátul.

 

 

Kifejezetten masszív felfüggesztése van, csak sajnos két lyukat kell hozzá fúrni.
Ez persze nem volna akkora gond, ha nem a mennyezetbe kéne.

 

 

Volt a boltban olyan is, aminek nem csavar tartotta a tetejét, hanem a burát védő
keret volt vastag vas huzalokból, s azokat kellett kihajtogatni oldalra, hogy
hozzá lehessen férni az izzóhoz. Ezt a csavarmentes változatot még ott
a boltban szétkaptam, de nem volt bizalomgerjesztő. Bura eltörésének
előérzete fogott el! Még tiszta szerencse, hogy akkora a választék, hogy
nem azzal kell foglalkoznom, hogy hogyan fogom felszerelni azt az egy szem
típust, amit épp kapni lehet (lásd áruválaszték a szocializmusban),
hanem kedvemre (és a pénztárcáméra) válogathatok.

 

 

Van itt minden!

 

 

Az egyes pont szerint áramtalanítsunk. Ezt én csak korlátozottan fogom megtenni.
Ha ezt a cikket írom, akkor csak túléltem valahogy. A 2a ábra ezt a lámpát
ábrázolja, a 2b pedig azt a másik fajtát, amiről épp az előbb meséltem.

 

 

Hogy mi van? Nekem magyarázod, hogy kössek be drótokat? Felesleges, mert úgyis
a magam feje után fogok menni. Valamint csak azért sem úgy fogom rögzíteni
a lámpát, mint ahogyan oda van rajzolva. A szerző már csak ilyen önfejű.

 

 

Márpedig ez a lámpa akkor is a plafonra lesz felszerelve!

 

 

Ez a valami egyrészt visszaveri az izzó fényét, másrészt a hőjét is.
Ha mégis le találna olvadni a mennyezetről, akkor
majd kitalálok helyette valami mást.

 

 

Mindig is szerettem volna valahova beépíteni egy ilyen húzogatós kapcsolót.
Az amerikai filmekben szokott ilyen lenni, mégpedig a pince mélyén,
tipikusan horrorfilmben. Lemegy a gyanútlan szereplő a pincébe,
elhessegeti maga elől a plafonról lecsüngő zsinórt, majd mikor rájön,
hogy azzal kell felkapcsolni a világítást, meghúzza. Ekkor szokott kiderülni,
hogy az aktuális rém épp tíz centivel áll az arca előtt. Ha a maszkmester
is jól végezte dolgát, akkor mindezek után beborítja a szobát (vagy
a mozit) a csipsz, a popcorn, és a kóla is az ingen belülre kerül.

 

 

Mint azt már többször is említettem volt, nekem a dolgok általában nem jók úgy,
ahogyan gyárilag vannak. Ha nagyon nem tetszik (vagy alkalmas) amit látok,
akkor átalakítom. Épp ez történik most is. A frissen fúrt bal oldali lyukon
keresztülhaladó csavar segedelmével lesz felszerelve a lámpa, a jobb
oldalin áttüremkedő csavar pedig a húzós kapcsolót fogja tartani.

 

 

Sokat lamentáltam, hogy hol legyen a kapcsoló, de inkább csak azért,
mert épp ilyen lamentálós hangulatban voltam. Ez persze nem
akkora baj, hiszen egyrészt időm van bőven, másrészt
pedig hátha még idejében észreveszem, hogy
mit készülök éppen elcseszni.

 

 

Kilyukasztottam az eredetileg kábelbevezetőnek szánt műanyag
kupakot, majd belefűztem a kapcsoló húzózsinórját.

 

 

Magát a kapcsolót csavaros, míg kapcsolót vezérlő
zsinórt csomós kötéssel rögzítettem.

 

 

 

Vagy a lámpát kellett volna rögzíteni, például ideiglenesen befogni a satuba, vagy
a kamerát kellett volna állványra tenni, és akkor lett volna egy szabad kezem,
amivel lefogtam volna. Lényeg a lényeg, kapcsol a kapcsoló! Vagy legalábbis
remélhetőleg kapcsol, ugyanis elektromosan nem próbáltam ki. Mivel csak egy
foglalatról és egy kapcsolóról van szó, melyek mindketten vadonat újak, ráadásul
egyszerűek, ezért nem valószínű, hogy hibásak lennének. Bíztatja magát a szerző.

 

 

Ezt hogy voltam képes napokig halogatni?
Elárulom. A rutin teszi.

 

 

Ha már úgy is elől van mindenem, rutin a halogatásban ide
vagy oda, én bizony nekiugrok a kerekded lámpának is.
Gondolta a szerző, majd azonmód le is feküdt aludni.

 

 

Mindezt persze csakis azért cselekedtem, mert a lámpa leírása szerint,
csak feszültségmentes állapotban szabad szerelni, én pedig épp
feszült voltam egy kicsit. A leírás szakember kitételével
sajnos nem tudtam mit kezdeni, ezért
azt elhanyagoltam.

 

 

Ez a lámpa pontosan olyan, mint a másik, csak teljesen más.
Ez persze csak a formára igaz, hiszen a tartalom azonos.

 

 

Hiába a rengeteg gyárilag elképzelt lyuk, ha én egyszer egyetlen csavarral fogom
felerősíteni, az meg úgy nagyjából a szerkezet közepére illik. Mint az látható,
már ki is fúrtam egy alkalmas lyukat, illetve kerestem a csavarfej alá egy
hatalmas alátétet. Ellenben a kapcsoló elhelyezésénél elakadtam. Bárhová
is tettem, mindig az jött ki, hogy nem elég hosszú, a huzigató zsinór. Nem is oly
régről úgy emlékeztem, hogy a melóban az öltözőszekrényem ajtaján lógott valami
hosszabb műanyag zsinór szerűség, és amilyen rendes vagyok, biztosan haza is hoztam.

 

 

Ugye, hogy ugye! Talált okot a szerző ismét, hogy megideologizálja
a minden kacat összegyűjtésének feltétlen szükségességét.

 

 

Ha valamiért nem menne színben a fehér zsinór a fehér
lámpához, találtam egy darabka fekete zsinórt is.

 

 

Hogy az apró lyukon át tudjam dugni a zsinórt, pákával összemelegítettem a végét.
Ja! Hogy ez elolvad? Rátettem a páka oldalára, erre fel azonnal kettéesett.
Akkor most vagy az jön, hogy keresek valami olyan zsinórt, ami nem
olvad el, vagy magát a kapcsolót kell úgy beszerelni, hogy az eddigi
elképzeléseimmel ellentétben, sokkalta messzebb kerüljön az izzótól.

 

 

Mindig van valami megoldás.
Most például ez.

 

 

 

Ugyan két újonnan fúrt lyukon is átfűztem a kapcsoló zsinórját, de szerencsére
ettől még teljesen könnyedén jár. Valamint ha rögzíteni nem is rögzítettem
a lámpát, de a videó erejéig beledobtam nehezéknek a fúrógépet,
így már nem húzom el a zsinórnál fogva, mint az előbb.

 

 

Hogy azon a két lyukon nem lesz egyszerű átfűzni a vezetékeket, az világos.
Világos, hogy azt lesz egyszerűbb, amit még idefent, az asztali
lámpa fényénél, vagyis még világosban kötök be.

 

 

A foglalatot eltakaró fedél egyik felét egy csavar fogja, a másikat pedig
a balra látható műanyag dugó. Az egy csavar megspórolásának
tényén kívül, erre nem találtam értelmes magyarázatot.

 

 

Ma már nem megyek le felszerelni őket. Holnap is van nap!
Ha így haladok, jó ha karácsonyra megleszek a pincével...

 

 

Hogy ne holnap kelljen (vagy mikor majd kedvem támad őket felszerelni), kerestem
két izzót A bal oldali orosz, és annyira koszos, hogy alig lehet róla ledörgölni.

 

 

Végül a mosogatószer dörzsi-szivacs kombó segített.

 

 

Hogy nehogy az legyen, hogy víz maradt benne, s egyből felrobban mikor bekapcsolom,
letettem száradni az izzót a csilipaprikák üvegházának tetejére. Egyrészt innen nem
esik le, másrészt itt jól szárad. Harmadrészt pedig innen nem tűnik el. Ugyanis
bármily hihetetlen is, de a másik izzó szőrén szálán eltűnt! Ez konkrétan
hetekkel ezelőtt történt, de azóta sem került elő. Mikor épp nem volt
kedvem semmi máshoz (és bevallom, hogy ez meglehetősen sokszor
előfordult), olyankor átvizslattam az egész lakást, de semmi. Egyszer persze
úgyis előkerül, valami valószínűtlenül biztonságos helyről, addig meg van
helyette másik a pincében. Csak az ugye orosz, szintén a koszos változat.

 

 

Összekészítettem a felszerelést, mégpedig a kimosott betonozós tálamba,
majd megkíséreltem elfelejtkezni az egészről. Mivel ebben
komoly rutinom van, ezért egészen jól sikerült.

 

 

Egy korábbi cikkben már mutattam, hogy miből építettem ezt a furcsa csatlakozót.
Persze ha nem lett volna ilyenem, akkor hozok áramot messzebbről,
egy hosszabbítóval, csak így ugye azért kényelmesebb.

 

 

Kicsit felborult az időrend, mert az asztal majd csak a következő polcszerelős cikk
után áll vissza a lábára, de ez van. Már magam sem tudom, hogy mi merre.
Épp ezért is van manapság hetente két szétszedtem cikk, megtoldva
egy egy pincés képek szöveggel munkabeszámolóval. Így ha
minden igaz, remélhetőleg karácsony tájékára
kikeveredek a fennforgásból.

 

 

Levágtam a kábelt méretre. Nem mondom, hagytam rá rendesen!
Természetesen ezt a műveletet áramtalanítás után követtem el.

 

 

Bekötöttem a lámpába a kábelt, majd visszakapcsoltam az áramot. Ebben a pincében
a villanykapcsoló eleve áramtalanít is. Szerintem ez azért jó, mert így egyszerűen
képtelenség bekapcsolva felejteni a konnektorba dugott fogyasztókat.
Persze ha égve hagyom a lámpát... De azt nem szoktam.

 

 

A hajólámpa ebben a sarokban lesz.

 

 

Azért lóg ki belőle a bele, mert valami barom (ez volnék én) úgy szerkesztette meg,
hogy a lámpát a plafonhoz rögzítő csavar az izzó foglalata alatt van. Nem mondom,
hogy szeretek apró dolgokat összeszerelni a fejem felett, de attól még megoldottam.

 

 

 

Kicsit féltem tőle, hogy nem lesz elég hosszú a zsinórja, vagy
nehéz lesz húzni, vagy elforgatja a lámpát, de semmi ilyesmi
nem történt. Vagyis elmondhatom, hogy egyelőre tökéletes.

 

 

Valóságos fényár lett ebben a sarokban! Valamint hatalmas kupi is, de míg
az előbbi friss eredmény, addig az utóbbit megszűntetni tervezem.
Komolyan mondom, hogy az lesz, hogy keresek valami
csupasz helyet, és beborítom azzal a két
tekercs padlószőnyeggel.

 

 

Mivel a lámpa a plafonon van, ráadásul éppen jó helyen, levilágít a földig.
Mondjuk nem biztos, hogy ami itt lent van, azt látni akartam.
De ha nem is, a lehetőség most már legalább adott.
Ha meg nagyon elborzadok? Csak meghúzom
a plafonról lelógó zsinórt, s utánam a sötétség...

 

 

Ez már a másik lámpa. Bekötve, élesben tesztelve. Vagyis a szerző képes arra, hogy
úgy beköt egy (két) kapcsolót egy (két) lámpába, hogy az működni is fog.

 

 

 

Ez is tökéletes! Mekkora szerencse, hogy mind a két lámpát megvettem!
Talál okot a szerző újra és újra, a minden sziriszar összevásárlására.

 

 

Mivel csak egy csavar tartja, megeshetett volna, hogy nem lesz stabil.
De az! Ugyan rá nem csimpaszkodtam, de nem lehet elforgatni.

 

 

Akkora a fényár, hogy immáron akár vaku nélkül is egészen jól lehet fényképezni.

 

 

Apróbb (?) szépséghiba, hogy a mennyezetbe lőtt tartók híján belóg a kábel.
Mondjuk itt még csak hagyján...

 

 

Ezzel azonban mindenképpen kezdenem kell valamit. Akár egy szög is megtenné,
de ha eddig nem végeztem ronda munkát, most már nincs értelme elkezdeni.

 

 

Nem vagyok oda a ragasztópisztolyos rögzítésért. De az tény, hogy praktikus,
és kifejezetten haladós. Ráadásul a fúrógéppel szemben majdnem teljesen
csendes. Tulajdonképpen csak akkor zajos egy kicsit, mikor ordítok, ha
épp megégetett. Valamint nem is koszol úgy, mint a fúrás. Mindössze
némi mesterséges pókhálót hagy maga után, de azt könnyű leszedni.

 

 

Még azt a nagy dobozt is leviszem, aztán megpihenek egy kicsit. Mondja be szája
sarkában hamiskás mosollyal a szerző, hiszen csak ő tudja igazán, hogy
mekkorákat is pihent két pincés cikk egésszé kerekítése között.

 

 

Nem tudom, hogy egyenes lett-e a kábel, mert ebből a szögből nem látszik.
Alulról meg nem fogom nézni, úgyhogy nem is érdekel!

 

 

Ez a kábel is szépen eltűnt. Ennyit tesz harminc év vezetékes rutin.

 

 

Ez a polc a biciklim felett van. Bármily hihetetlenül is hangzik, de a problémásabb
lomokat már lerámoltam innen. Rengeteg apró marhaság volt itt, aminek
sehol másutt sem akadt normális hely. Ezzel a maradék néhány
nagydarab lommal, meg csak elbírok valahogy.

 

 

Én meg azt hittem, hogy ebben a rádióban két nagy hangszóró van.
Még be is tervezem őket, valami egészen távoli projectbe.

 

 

Bevallom őszintén, bár még messze a vége, de azért jó érzéssel tölt el,
a kialakulni látszó rend. Jó. Akkor nem rend, de akkor is alakul!

 

 

Ezeket betehetném a "230" feliratú fiókomba, csak az még nincs kész.
Akkor ezt majd legközelebb!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...