Pultot farigcsálok a pincei asztalra
(sok kép, sok szöveg, és egy csipetnyi munka)

Ez már így annyira szép, meg rend van (hát persze), meg minden, hogy innen már
csak egy olyan pult hiányzik, mint ami a fenti (értsd lakásban) asztalon van.
Mivel mind a cél, mind a hely más, ezért a forma sem lesz azonos.

 

 

A pultnak az asztal egyik szélétől pont a másik széléig kell tartania. Vagyis behatárolt
a hely, mert semelyik irányban sem lóghat le az asztalról. A pult magassága nincs
meghatározva. Lehet egy, két, de akár három osztásnyi magasságú is. Hogy
milyen magas egy osztás? Valami olyasmi méret lehet, amibe bele lehet
tolni, az éppen ide vásárolt (pedig akkor még nem is tudtam
a készülő helyről) IKEA műanyag dobozokat.

 

 

Nem mondom, hogy agyon dolgoztam magam, de a Tesla B4 magnó csak eltűnt
innen valahova. Már csak az összes többi lomot kell elpakolnom az asztalról.

 

 

Ezeket a paneleket ha elbontanám, akkor egyrészt lenne egy kis hely, másrészt nem
esnének le folyton valahonnan, harmadrészt felszabadulna egy újabb katicás
szatyor. A porszívóba pedig bele fogok farigcsálni a papír helyett egy
vászon porzsákot. Na! Már megint egy újabb farigcsálós cikk...

 

 

A Salgó polc és a mennyezet közötti résbe betömtem egy csillár maradékát.
Úgy nagyjából huszonhétszer mondtam neki, hogy szétszedlek b*zdmeg!
Mit ne mondjak, meglepően csekély hatásfokkal fenyegetőzöm...

 

 

Ezeknek meg azt ígértem, hogy veszek egy doboz festéket, és úgy átkenem őket
fehérre, hogy csak na! Nem jó ez így feketén, mert annyira benyeli a fényt,
hogy egészen egyszerűen nem látszik, hogy mit is szórtam be a fiókba.
Ennek persze semmi köze az asztalra építendő pulthoz. Mondjuk
semmi vád sem érhet, hiszen szóltam előre. Sok duma lesz, egy
csipetnyi munkával fűszerezve. Mondjuk a sok duma már megvan,
úgyhogy épp itt volna az ideje, hogy előálljak a több kevesebb munkával.

 

 

Kezdésképp választok valami egészen könnyűt. Már úgy értem, hogy a képen látható
lehetetlen (állítólag magenta) színű dobozok mind üresek, így biztosan nem fogom
agyonterhelni magam az elpakolásukkal. Persze lapra is hajtogathatnám őket, és
akkor még kisebb helyen elférnének. Azért nem lapítom ki őket, mert egyelőre
képtelen vagyok eldönteni, hogy mégis mi, hova, milyen mélységben, és
mennyiségben lesz szétpakolva. Mondhatni kevés a bemenő adat.

 

 

Ez lenne a dobozok helye, csak itt még egyáltalán nem ide való lomok állomásoznak.
Ez mint tény, sajnos úgy nagyjából az összes általam birtokolt helyre jellemző.
Kéne valami sorrend a polcokon. Mit tudom én! Mondjuk lehetnének úgy,
hogy amiket már szétszedtem, azok kerülnek a nehezebben hozzáférhető
helyekre. Például a szép bőröndös műszer mehetne valamely polc olyan
zugába, ahonnan nehéz kicibálni, hiszen nem akarok ilyet tenni. A kék
dobozban megbúvó festőgépet viszont nem kéne eldugnom, hiszen az
időnként kell. Csak állok, és lamentálok, a munka meg nem halad...

 

 

A múltkor, mikor a BIT tartót faragtam, megemlítettem, hogy mennyire nem találom
azokat a polclapokat, melyeket ezen a képen láthatunk. Pont úgy vannak, mint ahogy
összekötöttem őket acetáttal, úgy nagyjából tizenöt éve. Pedig biztos vagyok benne,
hogy átjöttem keresni ebbe a pincébe is, de mégsem akadtam rájuk. A felső polcon
az alumínium előlapos borzalom, egy a szerző által még régebben (80-as évek)
készített erősítő. Ezt nem kéne innen eltennem, merthogy előre be van írva
a táblázatomba, hogy még az idén bemutatom. Bevallom őszintén, hogy
most egy kicsit csalok. Az új cikkek nem a meglévők (előre megírtak)
után kerülnek, hanem az üres sorok elé. Valójában ezzel
tologatom egyre hátrébb a határidőt.

 

 

Ezt meg már nem vagyok hajlandó tovább tologatni. Ez egy üres mappa, melyben
valaha Rádiótechnika újságokat tartottam. Mikor ez a cikk készül, még nagyban
tél van. Már amennyiben az idei telet egyáltalán télnek lehet nevezni. Szóval
szegény mappát ezennel eltüzelem. A megkopott ágynemű pedig azért
került le a pincébe, hogy letakarjak vele valamit, amit nem szeretnék,
hogy porosodjon. Mit tudom én? Például egy lepedővel le lehet takarni
a Simsont. Hogy az a motor nem itt, hanem egy másik pincében van?
Hagyjál  már! Ki mondta, hogy rend van?

 

 

Fogtam a feleslegesnek ítélt mappát, és letettem ide, oda, amoda.
Végül kihoztam a pince elé, hogy lent ne felejtsem.

 

 

Nagy lélegzet, mély levegő, nekiugrás.
Kihúztam pár polcból mindent.
Némileg rendezem a sorokat.

 

 

Ez egy teljesen üres táska, aminek nincs meg a füle. Annyira úgy emlékeztem, hogy
ezt már átvittem a másik pincébe, és betoltam a múltkoriban készült két polc alá,
hogy fogtam magam, és átmentem megnézni, hogy valóban ott van-e.
Van ott egy táska, benne nagydarab villáskulcsokkal,
csakhogy az fekete. Még ekkora rumlit...

 

 

Igen, eltaláltad. Természetesen lesz Junoszty szétszedés is, csak nem most.

 

 

Ez egy úgynevezett kincses doboz. Több ilyenem is van. Általában több hónapra
való szétszedni, illetve bemutatni valót tartalmaznak. Ezeket a lomokat például
egy nénitől kaptam, akihez tévedésből a nulla helyett is fázist kötött be
a villanyszerelő, amitől minden egyes konnektorba
dugott készüléke elfüstölt.

 

 

A vasalót összepárosítom az ő talpával, és beteszem az előbb látott dobozba.
Hogy nem így kéne? Szétszedett a nem szétszedett mellé? Most épp nem
rendet akarok tenni, hanem csak valamicske helyet szeretnék csinálni.
Amin a vasaló van, az egy BRG M9-es magnó, de
őt már mutattam korábban.

 

 

Alig változott valami, hiszen csak a lomok sorrendje lett más.
Mindegy... Erre is ráment egy újabb fél óra...

 

 

Végre tiszta lappal állhatok neki a feladatnak.

 

 

Hogy a feladat nem az IKEA fiókosok méretének levétele volt?
Pedig azért is de! Ugyanis ezeket is el kell tenni valahova.

 

 

Most aztán hajrá! Már tényleg nincs útban semmi.
De hova lettek a műanyag irattartó tálcák?
No nem mintha kéne, csak hol van?

 

 

Szerintem Dédi rádiójának tetejéről van legnagyobb esélyük leesni.
Nekem ne mondja senki, hogy esélyt sem adok a tárgyaknak!

 

 

Most már valóban be kell vetnem minden agyi kapacitásomat, ha továbbra
is találni akarok valamit, amit a lényegi munka helyett csinálhatok.
Levettem a méretet a rendelkezésre álló helyről, szóval már
tényleg nehéz lesz valami lényegtelennel foglalkoznom.

 

 

No de mit nekem egy ilyen nehéz feladat? Például az úgy lesz, már persze ha egyszer
elkészül az asztalra a pult, hogy ezeknek a dobozoknak a tartalmát a csudaszép
asztalon fogom szétválogatni. Ez egy nagyszerű nyári munka, hiszen
ebben a pincében olyankor kellemesen hűvös van. No de ha
minden dobozom tele van, akkor mégis mibe fogom
szétválogatni az alkatrészeket?

 

 

Például ezekbe, melyek befogadásához épp most
készül (?) a pult. Vagy a polc. Vagy valami.

 

 

Nem azért gyűjtöm az üres üvegeket, mert mániám, hanem azért mert
ezek is jók lesznek alkatrészek tárolására, illetve szortírozására.
Legalábbis ez volt a tervem, mikor nem dobtam ki őket.

 

 

A kép címe: hely
Hej! Ha elpakolnám innen ezeket a gyönyörűséges fadarabokat,
akkor nem rúgnám fel őket folyton. De persze nem erről van szó...

 

 

Hanem arról, hogy a két Salgó polc között 97 centi hely van.
Majd ha végre átmegyek a másik pincébe, akkor lemérem,
hogy milyen széles a doboztárolásra szolgáló szekrény.

 

 

Mielőtt még bármit is csinálnék, körbenézek. Ez megy nekem igazán!
Kiállnak a falból a téglák. Hogy miért nem csaptam le ezeket is,
mikor az alattuk lévőket? Ez mondjuk jó kérdés. Valószínűleg
azért maradhattak meg, mert jól megállt rajtuk a steklámpa,
vagy valami éppen aktuális egyéb szerszám.

 

 

Francba...

 

 

Levettem a méretet az asztalról, és megmértem, hogy mekkora a hely a tégla alatt.
Vagyis ennél magasabb rendszer egyszerűen nem fér az asztalra,
vagy ki kell belőle hagyni egy fél téglányi helyet.

 

 

Hányszor is említettem az utóbbi időben, hogy majd ezekből a bútorlapokból
készül az asztalra a polc? Kicsit már túl sokszor. Legalábbis ahhoz
képest sokszor, hogy még sehol sem tartok a feladattal.

 

 

Elkezdtem szemezni ezekkel a polcokkal. Ezek a múltkor úgy kerültek ide, hogy épp
itt volt hely, én meg csak úgy fél kézzel (valóban ennyire könnyűek ezek a polcok)
idevetettem őket. Azóta már többször próbáltam őket áthelyezni, de nagyon úgy
néz ki, hogy az elsőre véletlenül kialakult elrendezés a nyerő. Viszont ha itt
maradnak, akkor szerintem át fogom rájuk pakolászni az alkatrészes
dobozokat a fáspincéből, és akkor végre lesz rendes helyük
a szerszámoknak, illetve nem ajtó mögött lesznek
láthatatlanul az alkatrészes dobozok.

 

 

Hogy lyukas? Ha nagyon zavar az a lyuk, legfeljebb betömöm.
Lényeg a lényeg, hosszabb a lap, mint az asztal.
Vagyis kiadja a szükséges méretet.

 

 

Hogy itt semmi sem ide való...
A mikrohullámú sütőt szét kéne kapni, vagy össze kéne rakni, de minimum
el kéne innen tenni, mert ennek a polcnak ő már túlterhelés. Az üvegek
meg annak a pultnak a tetejére valók, ami épp most készül.
Készül? Hát ja... A szokásos sebességgel...

 

 

Mivel a pultépítéshez semmi köze sincs, ezért azt gondoltam ki, hogy keresek két
óriási szatyrot, és átviszem innen a kábeleket, és az anyagokat (ez nálam a
mindenféle behatárolhatatlan lom megnevezése) a szomszéd pincébe.
Ha ezt most megteszem, akkor kiürül a bicaj feletti szekrényke, és
akkor idepakolhatom a motoros bicajos alkatrészes dobozokat.

 

 

Arról nem volt szó, hogy ez ennyire tele van!
No eriggyek csak vissza polcoskodni!

 

 

A képen azt látjuk, miszerint az alkatrészdobozos szekrény 98 centi széles.
Ellenben a korábban lemért hely 97 centi. Hogy ez a szekrény beférjen
a másik pincébe, ahhoz éppen azt a Salgó tornyot kéne egy centivel
elhúznom jobbra, amin a trafókészletem van. Ez esélytelen...

 

 

Persze tudom én azt, hogy nem igazán akartam elvinni innen ezt a szekrényt.
Majd ha megakadok (és akkor ez eddig mi volt?) a pultépítéssel, akkor
szépen apránként áthordom innen a dobozokat a fehér polcokra.

 

 

Amit ezen a képen látunk, az négy darabból van. Én már tudom is,
hogy belőlük lesz az asztalra a pult. Persze nekem könnyű.
Legalábbis így utólag az.

 

 

 

Nézegettem még egy darabig a szekrényt. Elterveztem, hogy mégis hogyan
csinálnék neki egy centivel nagyobb helyet, aztán a szekrény oldalára
szerelt szerszámok végképp meggyőztek róla, hogy ez a bútor
márpedig nem megy innen sehova.

 

 

Ellenben a mutatott polcocskát áthoztam.
Mondhatnám, hogy tökéletes.

 

 

Azonban nem fér be a tégla alá. Fél centi híja van, de annyi épp elég.
Ebből mi lesz...

 

 

Gondoltam mi lenne, ha a rövidebb élére állítva tenném oda.
Már úgy értem, hogy nem ezt az egyet, hanem mindkettőt.
Na futás át a pincébe a másik polcért!

 

 

Így mondjuk majdnem jó, csak nem tetszik az a rés ott balra.
Mondjuk ha bepolcoznám...

 

 

Visszafektettem a polcosokat a hosszabbik lapjukra, és egymás elé toltam őket.
Így is jó lenne, már ha le lehetne vágni az egyikből vagy tíz centit.
Meg persze az a k*rva tégla is útban van. Akkor hajrá!

 

 

Tiszta csoda, de nem hullottak le az irattartók a rádió tetejéről,
miközben odébb toltam alattuk a fiókos szekrénykét. Hogy
mennyire örültem, mikor néhány hete a helyére toltam...

 

 

Egy szekrényt általában sokkal könnyebb elhúzni a helyéről, mint visszatenni.
Ezt a szekrényt például simán elhúztam, hogy mindent benne hagytam.
Nem volt tudatos, hanem csak mire feleszméltem, már kint is volt.

 

 

Véső és kalapács a tégla lecsapásához, ecset és festék a nyomok eltűntetéséhez.
Van itt minden, csak a készülő polcból láttunk még keveset.

 

 

Szerintem nem lesz gond.

 

 

Ezt eltaláltam.

 

 

Mivel a porszívó jelenleg használhatatlan, ezért a nagyja lehulló darabokat
újságpapírra, az apraját pedig egy seprűre bíztam. Ami por beette magát
a padlószőnyegbe, az meg nem érdekel, merthogy mindjárt rátolom
a szekrényt, s azt tervezem, hogy az én életemben ez
innen többet el nem lesz mozdítva!

 

 

Mint az sejthető volt, a visszapakolással meggyűlt a bajom. Konkrétan egyáltalán
meg sem tudtam mozdítani a szekrényt. Végül leszedtem a tetejéről mindent,
valamint a felső részből is kipakoltam, és magát a fele szekrényt is levettem
az aljáról. Ami kupacot itt láthatunk, anélkül remélem már menni fog. Nem
tudom, hogy mennyire látszik, hogy mi van a képen. Szóval az van, hogy az
asztal el van húzva a faltól, pedig mikor múltkor végre a helyére tettem, neki
is megígértem, hogy örökre ott marad. Akkor ennyit mára a szerző ígéreteiről...

 

 

Így, hogy levettem a tetejét, meg ami arra még rá
volt pakolva, így már könnyű volt helyretenni.

 

 

Úgy negyedórával ezelőtt is majdnem így nézett ki. Csak egy téglát törtem félbe,
meg a nyomokat tűntettem el fél ecsetnyi festékkel. Mit ne mondjak...
Már egészen sok mindent láttunk, kivéve talán a haladást.

 

 

Persze megpróbálhattam volna innen nézve leütni a kilógó
téglát, de amilyen szerencsém nekem van...

 

 

Már megint nekiszaladtam annak az ötletemnek, hogy a fehér polctornyokat eltolom
kicsit jobbra, és akkor ha le is lóg egy kicsit, de odafér egymás mellé a két valami
az asztalra. Sajnos (vagy szerencsére) nincs 10 centi hely a kapcsolóig. Ha meg
úgy tenném oda a polcot, hogy a kapcsoló a függőleges tartón belülre
kerüljön, akkor nagyon belelógna a polc az ajtórésbe.

 

 

Talán még így is lehetne. Tolok bele polclapokat, a kettő közé
meg ripsz ropsz építek valamit a rengeteg bútorlapomból.

 

 

Elegem lett a toporgásból. Ha kitekintek jobbszélre (már persze csak így utólag),
akkor látszik, hogy a cikk kétharmada már lement, a pult az asztalon ellenben
még sehol. Osztottam, szoroztam, illetve kivontam. A hely pont 140 centi.
A polcosok 75,5 Tehát az egyik polcból le kell vágnom 11 centit.

 

 

Nem biztos, hogy itt lesz az IKEA fiókos szekrényke,
csak odatettem próbából, hogy odafér-e.

 

 

Nincs okom puffogni, hogy miért nem vertem le a többi téglát is, mikor ki volt
szedve minden, merthogy épp befér a rendelkezésre álló helyre a fiókos.

 

 

Már megint nem csinálok semmi hasznosat,
csak rakosgatom az építőelemeket.

 

 

Nehogy az legyen, hogy elmértem valamit, ezért még egyszer lemérem a helyet.
Most az következik, hogy az egyik szekrényt átviszem a fáspincébe, s mikor
visszahozom ide, az eredeti 75,5 helyett, már csak 64,5 centi széles lesz.

 

 

És akkor ezt mondta a fényképezőgép. Kikapcsoltam, bekapcsoltam, de semmi.
Maradt a komor sötétség. Mennyi is egy ilyen gép? 40-50 ropi? Már épp azon
törtem a fejem, hogy van-e odafent a lakásban másik működő fotógépem,
mikor is ránéztem a programválasztó tárcsára. Eddig még sosem sikerült
két funkció közé kapcsolnom, pedig már túl vagyunk együtt vagy
670.000 képen. Annyira megörültem, hogy nincs semmi
baj, hogy azonnal nekiálltam dolgozni.

 

 

Perc alatt szétcsaplak kicsim!
Hol vannak a BIT-ek?

 

 

Tudom, hogy nem ez nem egy nagy csoda, darabka deszka pár lyukkal,
de én akkor is elégedett vagyok magammal. Ha már más nem...

 

 

Utolsó ellenőrzés, mielőtt még elcsesznék valamit.

 

 

Még hogy egy farigcsálós cikknek semmi köze a szétszedtemhez?
Merthogy ez az előbb még nagyon nem így nézett ki.

 

 

Még a hátából is levágok 11 centit, aztán már rakhatom is össze.

 

 

Meglehet, hogy jobban jártam volna, ha ezt a földön
csinálom, ahonnan nem akar folyton leesni.

 

 

De mire észbe kaptam, így is kész lett. Már csak a hátlapját kell visszaszegelni.
Pozdorjában nem igazán tart a szeg, de mivel nem lesz rajta
semmi terhelés, ezért így is bőven megteszi.

 

 

Mielőtt meghúznám a csavarokat, ellenőrzöm, hogy nem-e b...
Akarom mondani, nem szabtam-e el.

 

 

Nem, nem szabtam el, hanem vágok bele,
egy a többinél rövidebb polcot.

 

 

Pont olyan, mint néhány perce, csak 11 centivel keskenyebb.
De hogy ezen a piti feladaton mit tököltem ennyit...

 

 

 

Tiszta szerencse, hogy a pozdorjának annyira semmi súlya sincs,
hogy könnyedén szaladgálok a szekrénykével a pincék között.

 

 

Úgy nagyjából ennyi volt a terv. Néhány könnycsepp elmorzsolva.
Persze még nincs kész de a maradék az már smafu.
Mondjuk eddig se nagyon brillíroztam...

 

 

Hát nem becsúszott egy spontán selfie?

 

 

Egyik kolléga kért egy marék kicsi kulcsot, gondoltam
pihenésképp (ezt a túlzást) átválogatom a készletet.

 

 

Van egy tervem a kifényesítésükre, csak ha
így haladok, sosem lesz belőle semmi!

 

 

Bedobáltam az új polcokra a műanyag dobozokat.
Jó. Tudtam eleve, hogy nem illenek oda.

 

 

Kiborítottam négy dobozt. Tulajdonképpen csak azért jöttem át értük, hogy lássam,
hogyan áll a formájuk a pulton. Tudom, hogy nem oda valók. Tudom, hogy nem
is akarom őket odatenni. És mégis. Mikor megláttam ezt az eredményt, annyira
meglepődtem, hogy még a szokásos "hogy az a jó k*rva anyád" felkiáltás is
a torkomon akadt. A dobozokon a következő feliratok voltak:

- nyáklapok, sorkapcsok
- csatlakozók, banándugók
- bontott videók
- foglalatok

 

 

Most meg itt vannak mind egybesöpörve.
Meg egy másik dobozban is. Pfh...
Úgyis válogatni akartam...

 

 

Szóval az úgy volt, hogy mikor az első dobozt idetettem, már úgy értem, hogy a felső
polcrész tetejére, akkor eltoltam (persze az egészet is) innen nézve jobbra. Aztán
rátettem a következőt, majd mellé egy másikat, s így tovább. Végül két négyes
torony lett belőle. Ez egészen addig egyensúlyban maradt, míg a jobb oldalra
került négy dobozt fel nem kaptam. Ekkor a balra lévő négy doboz egyből
a mélybe vetette magát. Ahogy a négy doboz leesett, úgy én kétségbe.

 

 

Az előbb már volt egy pontosan ugyan ilyen kép. Hogy miért nem vágtam
egyből két polcot? Ki mondta, hogy itt minden át van gondolva?

 

 

Nagyon érik ezeknek a szerszámoknak egy saját polc.
Persze, hogy azt is meg fogom örökíteni.

 

 

Ez az úgynevezett szépcsavaros doboz tartalma. Gondoltam biztosan
akad benne, néhány alkalmas polctartó elem. Hát, tévedtem...

 

 

Nagyon szépen férnek ezek a dobozok a fehér polcokon. Tulajdonképpen itt is van
a helyük, nem pedig a fáspincében a szekrényben. Kicsit majd még rendezni kell
őket, hogy azok kerüljenek belülre, amiket valószínűleg ritkán húznék elő. Meg
alulra valók a nehezek, hogy össze ne dőljön tőlük a gyenge polc. És a polcok
osztása sem stimmel a dobozokhoz. Mit ne mondjak, nem sok híja
volt, hogy nekiállok őket átszervezni.

 

 

Azt hiszem, ha kész az asztalra a pult, vagy polc, vagy mindegy minek nevezzük,
ennek a négy doboznak az újra szétválogatása lesz az első akcióm.

 

 

Ennél egyszerűbben talán már nem is lehetne vízszintes vonalakat húzni.

 

 

Mivel nem volt polctartó elem, ellenben akadt nagyfejű hatos
csavar, így ezeket vetettem, akarom mondani tekertem be.
Átmérő ötös lyuk a pozdorjába, épp jó a hatos menethez.

 

 

Ezt csak azért mutatom, hogy lásd, nem csak úgy találomra kerültek
a helyükre a polcok. Amúgy nagyjából igen, de ez lényegtelen...

 

 

Na ezentúl mire fogom, hogy nincsenek
szétválogatva az alkatrészeim?

 

 

Ez így annyira készen van, hogy nincs rajta mit igazítani.

 

 

Legközelebb ezeknek az alkatrészeknek a szétválogatásával nyitok. Kár volt őket
összeborítani, de most már mindegy. Hogy mi lesz legközelebb? Ki tudja?
Én azt mondanám, hogy a hangszóróimnak készülök építeni, vagy
inkább átalakítani, valami kihúzható polcos szekrényt.

 

 

Mivel az anyagi lehetőségeim mostanában erősen korlátozottak, amit eddig
mindenféle szívfájdalom nélkül kidobtam, azt most kétszer is megnézem,
hátha még használható. Az üvegek tetejére helyezett újságpapírban az
az ecset van, amivel a téglát festettem fehérre. Gondoltam a papírban
simán kibírja beszáradás nélkül, míg csak készen nem lesz a polc. Mit ne
mondjak, úgy lent hagytam a pincében, mintha kötelező lett volna! Ebben
az elfelejtős témában, az utóbbi időben akkorákat tudok alakítani, hogy csak na!

 

 

Ez itt bundás kenyér. Mikor a kenyér már szikkadt, attól azért még bőven megteszi
pirítósnak, vagy bundásnak. Én úgy szoktam csinálni, hogy a kenyér héját körben
levágom és csak a belsejét tojásozom be. Persze a héjat sem dobom ki, abból lesz
némi száradás után a prézli. Csakhogy most annyi tojást ütöttem fel, hogy nem
volt szívem kidobni a maradékot, ezért a kenyér héját is bebundáztam. Amit
itt látunk, betoltam egy nagy krigli teával, mikor is átnéztem a tűzhelyre,
ahol ott hevert egy másik tányéron a nyolc szelet bundás kenyér...
Épp úgy feledkeztem meg róluk, mint a pincében hagyott
ecsetről. De most aztán menjetek aludni, vagy
dolgozni, kajálni, vagy valami.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...