Kenwood KRC-177R autórádió
(már megint valami csak az ára miatt)

Ma erről a készülékről lesz szó. Meg persze mellé is dumálok. De ez nálam alap.
Hogy honnan van nekem ilyen? Még hosszú évekkel ezelőtt vettem a Pecsa
előtti zsibvásárban. No nem mintha olyan nagyon kellett volna valamire,
hanem csak azért, mert épp olcsó volt. Persze attól, hogy épp 100 forintért
adták, attól talán még nem vettem volna meg. Az igazi vonzerő az RDS felirat
volt. Vagyis ez a rádió kiírja, hogy éppen melyik URH adót veszi. Volt nekem egy
olyan tervem, hogy ez a készülék a pincébe lesz, csak aztán idővel, mint annyi
más tervet, ezt is hagytam a csudába. Bőven megteszi bicikliszerelés, vagy
mondjuk csavarválogatás idejére, a tranzisztorizált Terta táskarádió.

 

 

Mivel a szobában nem találtam semmit, amit épp kedvem lett volna szétszedni, pedig
van alany bőven, ezért kisétáltam a három lépésre található előszobába, majd
felnéztem a polcra, és meglepődve vettem tudomásul, hogy a keresett
rádió eltűnt innen valahova. Arra egészen biztosan emlékeztem,
hogy a furcsa formájú ébresztős rádiót már szétszedtem,
de az autórádióról semmi ilyesmi sem derengett.

 

 

Lehet, hogy már korábban is majdnem szétszedtem? Vagy kellett a helye a polcon
valami másnak? Ki tudja már... Az mindenesetre biztos, hogy a cipőtartón
történő állomásoztatása nincs annyira feltűnő, hogy megakadt volna
rajta a szemem. Mondjuk arra sem emlékeztem, hogy ide tettem.
Ahogy öregszem, egyre több dolog hullik ki a fejemből. No nem
mintha valaha is nagy tudású lettem volna, hanem inkább csak
a hely szűke miatt telhetett meg a memóriám. Ahogy itt álltam, és
ezen merengtem, az jutott eszembe, hogy hova lett innen a melóscipőm?

 

 

A múltkor, mikor a termosztátot cseréltem a mélyhűtőben, sikerült a cipőt annyira
összecsepegtetnem festékkel, hogy a szivacsos lemosás helyett inkább kimostam
a cipőt a melósgúnyámmal együtt. Gondolom már vagy egy hete száradhat
az ablakban, s mivel megszoktam a látványát, ezért már fel sem tűnik.
Hogy én mennyi oda nem illő tárgyammal vagyok pontosan így...

 

 

Tételezzük fel, hogy igaz amit a felirat állít. Vagyis képes leadni a dobozba épített
erősítő a négy hangszóró irányába, a mindösszesen 140 wattnyi teljesítményt.
A tápfeszültséget 14 voltnak feltételezve, ez éppen 10 amperes fogyasztást
jelent. Már persze csak akkor, ha a végerősítők hatásfoka 100% De nem
szokott annyira kijönni! Kenwood ide vagy oda, a 4x35 watt előlapra
történő felrajzolásakor szerintem kissé vastagon fogott a ceruza.

 

 

Mielőtt nekiálltam fényképezni, igazán tolhattam
volna egyet az előlapon a porecsettel.

 

 

Ezekről a mindenféle lehetetlen feliratú gombokról az a történet jut eszembe, mikor
egy kollégám direkt úgy kért tőlem autóba való rádiót, hogy ne legyenek rajta ilyen
gombok, mert az édesanyja hülyét kap tőlük. Maximum két gomb lehet rajta, mert
annyit még nem kever össze. No de honnan voltak nekem autórádióim? Egyrészt
én javítgattam a barátaimnak az ilyesmit. Amivel már nem tudtam mit kezdeni,
azt általában itt hagyták alkatrésznek. Ezek idővel vagy valóban elpusztításra
kerültek, vagy mikor épp unatkoztam, mégiscsak kipofoztam őket. Ezt úgy
kell elképzelni, hogy Ákos barátom hozott egy akkora doboz autórádiót,
Svájcból a bontóból ingyen, merthogy ott ez már veszélyes hulladéknak
számított a 90-es években, hogy mikor megláttam a dobozt, menten rá is
szóltam Ákosra CB rádión, hogy már ki is dobtam az egészet. Persze nem
dobtam ki, és jött is még belőle néhány dobozzal. A végén, mikor már nem
volt akkora üzlet használt kocsit behozni külföldről, rajtam maradt egy rakás
autórádió. A selejteket szétbontottam, a kipofozhatókat meg rendbe raktam.
Mivel más jelentkező nem akadt rájuk, hiszen kinek is kellettek volna a régi
vackok, ezért a kollégákhoz kerültek a céges kocsikba. Persze nem csak
innen voltak autórádióim, hanem amekkora barom vagyok, vettem
is belőlük a zsibvásárban, mikor épp megláttam egy szebb, vagy
különlegesebb példányt. Azóta is a pincei polcon sorakoznak.

 

 

Az ember az eladót elnézve azt mondaná, hogy biztosan lopta. Csakhogy ezen még
a beépítő keret is rajta van! Persze ki tudja? Az mondjuk biztos, hogyha nekem
kéne feltörnöm egy autót, akkor az részemről teljesen valószínűtlen, hogy a
fokozott stresszes állapotban képes lennék foglalkozni a keretet helyén
tartó lemezdarabkák kiegyengetésével. Különben meg nem jön ki.

 

 

Még a rádiót az autó gyári csatlakozójával összekötő spéci dugós kábel is megvan!
A Svájcból hozott rádiókról ez szinte mindig hiányzott. Fogyott rendesen
a szép színes vezetékből, meg a végükre a csoki szorítóból.

 

 

A "tel mute" elcsendesíti a rádiót, ha összekötjük a mobil kihangosítójával.
A "p. cont" vezetékre adott folyamatos feszültség pedig nem engedi
a rádiónak, hogy elfelejtse az órát, meg a beállított adókat.

 

 

Az antenna csatlakozója mellett található RCA aljzatok kimenetek, mégpedig egy
további erősítő számára. Ha a rádió erősítője valóban 4x35 wattos lenne, nem
igazán kéne hozzá még egy erősítő. A mindenféle csalfa előlapi feliratok
megítéléséhez pedig jó ha van az embernek valami összehasonlítási
alapja. Ilyen összehasonlítási alap lehet bármi kommersz otthoni
Hi-Fi, amire még nem a vicces kedvű értékesítési menedzserek
írták rá a kimenő teljesítményt. A jobbra látható csatlakozóban
a piros bogyó, az egy 10 amperes biztosíték. Talán többet nem
is kell hozzáfűznöm az előlapra írt 4x35 wattos felirathoz.

 

 

Mindezektől függetlenül becsületére válik a készüléknek
ez a hatalmas hűtőtönk, ami a végerősítő IC-t hűti.

 

 

A háromszögnek attól van olyan fura színe, hogy világít mögötte egy LED, ugyanis
már áram alatt van a készülék. Ahogy az előlapot nézegettem, az tűnt fel,
hogy a jobb felső sarokban látható nyomógombhoz nem tartozik
semmi felirat. Gondoltam lesz ami lesz! Megnyomtam.

 

 

Erre fel leesett a készülékről az előlapja. Ja? Hogy ez levehető előlapos?
Mondjuk azért csak illik már adni valamit azért a száz forintért!

 

 

A fekete alapon fehér számok valahogy jobban látszódnak, mint fordítva.
Kivéve mikor weblapról van szó, mert attól kifolyik a szemem.

 

 

Már évek óta dédelgetek egy tervet, miszerint az össze hasznos gadget átkerülne
mindenhonnan egy közös polcra. Vagy ha egyre nem férnek rá, akkor többre,
de mindenképp valamelyik elérhető sarokba koncentrálva. Most ugyanis az
van, hogy mikor kellenek a mindenfélék, az összes polcaimról kell őket
összevadászni. A helyzet persze még ennél is bonyolultabb. Ugyanis az
ellenállásdekád az ágyneműtartóban, a kisebbik frekvenciamérőm meg az
RF jelgenerátorom pedig a pincében van. De még ezt is képes vagyok fokozni!
A monitor erősítőm ugyanis még csak a képzeletemben létezik. De legalább
a próbahangszóróm ott van, ahol már időtlen idők óta tartom. Mi lesz itt,
ha átrendezem a polcokat? Remélem, hogy nagyobb rend.
Kezdetben viszont biztosan több morgás.

 

 

Ha valamit tilos megtenni egy autórádióval, akkor az ez! Manapság ugyanis már
szinte minden készülékben hídvégfok lakik. Ez konkrétan annyit tesz, hogy
a hangszórókimenetnek egyik fele sem test! Ha a képen látható módon
kötünk be egy hangszórót, vagyis az egyik láb a fémvázra, a másik
pedig valahova a csatlakozóba (értelemszerűen valamelyik hangszóró
kimenetre), akkor igen nagy rá az esélyünk, hogy kivégezzük a végfok IC-t.
Ez biztosan nem lesz egy olcsó mulatság! Amit a képen látunk, azt nekem is
csak azért szabad, mert az én spéci próbahangszórómban belül
van egyenáramú leválasztás. (soros kondenzátorok)

 

 

Mikor a kijelzőn megjelent a pontos idő, akkor valahogy úgy éreztem, hogy
itt valami nincs rendben. Áramszünet után általában 12:00 kijelzéssel
indulnak az órák, én meg ezt a rádiót nincs két perce, hogy áram
nélkül eltelt évek után bekapcsoltam. (előszobai polcon
történő ücsörgés) Honnan tudja hány az óra?

 

 

Mivel a PC órája is 12:16-ot mutat, ez annyit tesz, hogy vagy elem van a rádióban,
amiről évek óta pontosan jár az órája, de ez elég valószínűtlen, vagy csoda
történt, ami szintén kevéssé valószínű. A valóságban gondolom úgy
esett a dolog, hogy az RDS sugározta pontos időre állt rá az óra.

 

 

Először azt hittem, hogy direkt simul bele az 1-es gomb széle az előlapba,
de mikor megnyomkodtam kiderült, hogy csak belefolyt valami trutyi.

 

 

Nem merném állítani, hogy eltúloztam az antenna hosszát.

 

 

 

Ellenben a rádió a mindössze tíz centis antennával is meglepően jól működik.
Nem csak arról van szó, hogy normálisan szól, hanem arról is, hogy az
automata állomáskeresős rádiókról őrzött emlékeimhez képest,
ez a készülék valahogy sokkal gyorsabban keres és talál is adókat.
Valamint lehet valami az előlapi 4*35 watt feliratban (ha igazság nem is),
ugyanis még így is, hogy csak a hídvégfok felét használom, még így is szokatlanul
hangosan szól. Persze ez nem jön át a videón, mert a kamera felvételi
szintszabályzója azonnal kiegyenlíti a különbséget.

 

 

Ha nem is kínai, de valamerről arról felől jött.

 

 

Ahogy idáig elértem, egyből rájöttem, hogy ennyi. Egészen egyszerűen nincs
értelme tovább menni befelé a készülékbe. Ha kivenném belőle a mechanikát?
Látnánk alatta egy nagy zöld lapot, ami saroktól sarokig kitölti a dobozt.
Pár bogyóc elszórva, de nincs semmi igazán említésre méltó.

 

 

A balra látható tekercs, és a jobbra homályoskodó kondenzátor között
kilátszik a végfok IC alja, ami a felirat szerint Máltán készült.
Ha valakit érdekel a készülék kapcsolási rajza, akkor
ide tettem, hogy kedvére nézegethesse.

 

 

Hiába szedném ki a tunert a készülékből, nem tudnék mit
kezdeni vele, mert ez félig már digitális technika.

 

 

Lekaptam a polcról egy próbakazettát, és betoltam a magnóba.

 

 

 

Mindkét irányban rendben van a lejátszás, és a gyorspörgetés is. Szerintem ezt
a magnót nem azért dobták ki, mert meghibásodott, hanem egyszerűen csak azért,
merthogy nem CD lejátszó van benne, meg persze az mp3-at sem játssza le USB-ről.
A próbakazettámon meg több a szöveg mint a zene. A múltkor azt gondoltam ki,
hogy majd jól feltöltöm a kazettát a PC-ről, mégpedig a kedvenc zenéimmel.
Ekkor adta meg magát a Technics magnóm másik fele is. Azóta ugyan már
kaptam hozzá alkatrésznek egy komplett másikat, azonban még mindig nem
értem el oda, hogy a két betegből legyen egy működő. A minap épp azon a
kérdésen filozofáltam, hogyha addig élnék, míg csak el nem mondhatom,
hogy kész! Ennyi volt! Már nincs több mindenem amit szét kéne szedni,
be kéne mutatni, vagy meg kéne javítani, akkor lehet, hogy örökké élnék?

 

 

Most meg azon kezdtem el törni a fejem, hogy mi legyen ezzel a rádióval.
Mivel semmi hibát sem találtam benne, csak nem fogom már szétszedni!
Betolom a polcra a pincében a többi közé. Ha kell? Akkor ott van!

 

 

Meglepő kedvesség a gyártótól, a levehető előlap szélén ez a kis mélyedés.
Itt kell behatolni a csavarhúzóval, ha ketté akarjuk pattintani a dobozt.

 

 

Tudtam, hogy csak egy zöld lap van benne. Meg persze van itt még valami,
amitől beragadt néhány gomb, de majd én mindjárt eltávolítom onnan.

 

 

Mint ahogy ezt is kiszedtem a sütőből. Ugyanis mikor itt tartottam a szétszedéssel,
nekiállt csipogni a konyhai időzítő óra, miszerint szerinte már elkészült az ebéd.
Ahogy így elnézem, szerintem is. Bevallom őszintén, hogy ma semmi kedvem
sem volt főzőcskézni. Gondoltam eszek valami egyszerűt, mondjuk néhány
szelet májkrémes kenyeret. Májkrém még csak akadt a hűtőben, kenyér
azonban egy szelet se. Ugyan volt a mélyhűtőben kenyér, de ha már
kinyitottam, valamint megláttam a jelenleg a tepsi közepén terpeszkedő
szép szelet húst, előre befűszerezve, szóval inkább ezt az irányt választottam
a májkrémes kenyér helyett. Gondoltam krumplipürével fogom enni, de nem volt
itthon tej. Benéztem a spájzba, de ott sem volt. Viszont találtam újkrumplit,
vöröshagymát, valamint fokhagymát. Ezeket a hússal együtt sütöm meg,
ugyanis ők lesznek a köret. Hajigáltam rájuk némi vékonyra szeletelt
szalonnát. Egy óra a grillsütőben, 180 fokon, majd 10 perc hűlés.
Aztán már csak az következett, hogy ahogy itt látod, benyomtam
az egészet. Hát csoda, hogy a további szétszedés helyett bealudtam?

 

 

Ébredés után nekiálltam kiegyenesíteni a képen látható fület, mégpedig a társaival
együtt. Mint az kisvártatva kiderült, ez a művelet teljesen felesleges volt, ugyanis
nem ezek a fülek tartják a helyükön a panelt. A panelt konkrétan nem tartotta
semmi. Ezek a fülek igazából csak az LCD kijelzőt fogták oda a panelhez.

 

 

Kicsit nem figyelek oda? Egyből megjavítok valamit! Ezen aztán ismét alaposan
elgondolkodtam. Azt például nem lehetne, hogy a konyhaajtó kilincsére, vagy
a kenyérpirítóra, de akár a spájzba faragandó polcokra ne figyeljek oda?

 

 

Ha kitekerném azt a csavart, meg persze a társait is, akkor kihullanának a gombok
az előlapból. Még csak az kéne! Kimosom én ezt egyben, így ahogy van!

 

 

Bevallom, hogy ezt a részt nem is akartam szétszedni.

 

 

De ha már így esett, hogy kicsit nem figyeltem oda és szétesett,
letörölgettem az LCD kijelző széléről az odanőtt mocskot.

 

 

Nem is tudom, hogy mióta nem lőttem ennyire hangulatos képet.

 

 

A kijelző világosban azért látszik, mert fehér a betű a fekete háttéren.

 

 

Sötétben meg azért látszik, mert van benne háttérvilágítás.

 

 

Már megint az előszobában ücsörög, de már nem befelé tart, hanem lefelé.
Az a baj, hogy hiába viszem le, ha egyszer fel is hozok helyette valamit.
Mondjuk kipróbálhatnám végre, a hátratett kezes elkerülő megoldást.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...