Nippon America RC-9000 kétkazettás rádiómagnó
(kellett a helye)

Lementem a pincébe, és tologattam kicsit a kacatjaimat. Mikor kiszedek a polcokból
egy csomó lomot, természetesen azzal a céllal, hogy majd úgy teszem őket vissza,
hogy jobban elférjenek, olyankor valahogy mindig az lesz a vége, nemhogy
több hely lenne, hanem valami biztosan nem fér vissza. Elég csak egy
egészen kicsit megkeverni őket, mindjárt több helyet foglalnak!
Ma ez a kétkazettás rádiósmagnó nem fért vissza a helyére.

 

 

Bevallom őszintén, hogy fogalmam sincs, hogy ezt mégis mi a csudának őrizgettem.
Ez annyira bóvli, és az értéktelenségén túl még annyira szakadt is, hogy csak na!
Már eleve egy jó kérdés, hogy mégis mi a csudának vettem fel a kuka mellől?
Gondolom azért hozhattam el (nem tudom amúgy, hogy honnan), merthogy
mégiscsak rádió. Van benne egy használható hálózati trafó, skálahúr,
forgókondenzátor, villanymotor, botantenna, kapcsolók.
Hogy vannak ilyen cuccaim rogyásig?
Hát igen, vannak.

 

 

Ez olyan rettenetesen bóvli, hogy már már szánalmat ébreszt az emberben.
Tulajdonképpen minden funkciója működik, vagy legalábbis valaha
működött, de annyira alacsony színvonalon, hogy felmerül az
emberben a kérdés, hogyha valami ennyire vacak, akkor
érdemes-e egyáltalán legyártani? Megvenni meg pláne!

 

 

A fejen nulla kopásnyom látható. Valószínűleg egyáltalán nem is használták
a kazettás részt. Mondjuk az igaz, hogy a kazetta mint hanghordozó szinte
már teljesen ki is kopott a köztudatból. Balra az a kék kocka a törlőfej.
Ő konkrétan egy darab mágnes. Mivel így is úgyis kell oszcillátor
a magnóhoz, hiszen előmágnesezésre azért szükség van,
szóval egy normális törlőfejet kispórolni az nem
is költségcsökkentés, hanem konkrétan
a valami szarnak az ő legyártása.

 

 

Egy háromsávos hangszínszabályzó mellé odaírni, hogy graphic equalizer,
az azért erős túlzás. Hangerőszabályzóból pedig azért van
kettő, mert így elég egy egy mono potméter.

 

 

Balra a funkcióválasztó kapcsoló, középen a mono sztereo átkapcsoló,
míg jobbra a hullámsávváltó. A kapcsolókat elnézve, nem
állhat valami egyenesen a készülékben a panel.

 

 

Azért ilyen rettenetesen hosszú ez a skála, mert
valamivel csak ki kellett tölteni az előlapot.

 

 

Ezek a feliratok is csak a készülék fényét hivatottak emelni.

 

 

A "nippon" annyit tesz, mint japán. Az "america" gondolom mindenkinek érthető.
No de az, hogy ez a kettő hogy jön össze egy ilyen kacat készüléken, az nem.
Persze értem. Hangzatos név. Ferdén beragasztva a helyére. Még ez is...

 

 

A bal felső sarokban látható törést, azt még csak csak értem.
Szégyenében kivetette magát a készülék a hatodikról.

 

 

De itt mi történhetett? Ez nem csak holmi törés, hanem olvadással van kombinálva.
Átjött Jedi bácsi a szomszédból, és a fénykardjával hátba szúrta a rádiót?
Csak nem sikerült halálosra a művelet, mert ki voltak fonnyadva
a szerszámból a góliátelemek? Akár még így is történhetett.

 

 

 

A mechanika forog, az ideiglenesen ráakasztott próbahangszóróból pedig jön némi
recsegés, mikor a hangerőszabályzó potmétert tologatom. Ez annyit tesz, hogy
maga a végfok él. A magnófejig viszont már valahol szakadt a jel útja.
A rádióra átkapcsolva sem jön ki belőle semmiféle hang.

 

 

Google, RC-9000, keresés. Nem kapok semmi ideillő találatot.
Na majd most! No nem mintha érdemes volna rá a
készülék, hogy megemlékezzünk róla...

 

 

Mikor forgattam a rádiót, valami időnként megcsörrent a dobozban. Engem ilyenkor
mindig elfog a remény. Hátha egyszer végre valami kincs kerül elő! De persze nem.
A kiszóródó szeméten túl, mindössze a jobb oldali kazettaajtó díszablaka,
illetve a kapcsolókat eredetileg övező műanyag lap esett ki.

 

 

Már ki is csentem a dobozból a tápegységet. 13,44 voltot mértem a pufferen, amit
rá is írtam a trafóra. Van rá esély, hogy sosem fog kelleni. De ha egyszer
mégis, feliratozva biztosan jobb esélye van az újrahasznosításra.

 

 

Így háromban biztosan nem teszem el. Egyszer régen ezt ugyanis már eljátszottam
a magnóimmal. A használható részeiket szépen besoroltam az ágyneműtartóba.
Osztottam szoroztam. Miután az jött ki eredménynek, hogy öt éve még csak
rájuk sem néztem, szétbontottam minden magnós kincsemet alkatrészre.
A maradványok most egy hatalmas papírdobozban laknak a pincében.
Mondhatnám, hogy nem kellett a dobozból semmi, de ez nem igaz!
Hol egy felújítandó Tesla B100-hoz kell egy görgő, hol egy törött
számláló helyére kell túrnom valami épet. Lehet, hogy időnként
nagyon útban tud lenni az a doboz, de ahogy apukám
mondta volt mindig: Nem kér kenyeret!

 

 

Nagyon rákaptam a papírral tüzelés projectből visszamaradt fehér lapokra.
Bármekkorát mocskolhatok rajta, csak összegyűröm, és már megint rend
és tisztaság van. Na jó. Elismerem. Rendről és tisztaságról nálam
szó sincs! Ez persze nem a nagy fehér lap hibája...

 

 

A mechanikából ugyan nem kellett semmi, de nem volt szívem
benne hagyni az újrahasznosíthatónak látszó alkatrészeket.

 

 

A múltkoriban szétkaptam a fő kazettás magnómat, ami egy Technics RS-TR232
Kiderült, hogy a bal oldali részében eltörött egy fogaskerék. Kicsivel később
a jobb oldali mechanika is megadta magát. Már épp azon voltam, hogy
kipofozom a helyére a SONY TC-U5-öt, mikor kaptam egy kedves
olvasótól egy komplett Technics decket alkatrésznek. Azóta is a
pincében őrizgetem, mert ha egyszerre kapnék szét a szobában
két ekkora valamit, kiterítve, alkatrészek összecsereberélve,
szóval már magától a gondolattól is elfáradok, hogy ennyire
széjjel fogok pakolni valamit a lakásban. Lényeg a lényeg!
Hátha jók a Technicsembe, ezek a nevesincs fogaskerekek.

 

 

Ide írom magamnak: A Technics magnóba való fogaskerekeket, a kazettás
magnófejek feliratú dobozomba tettem. Majd mikor keresem,
de nem találom, majd megtalálja helyettem Google!

 

 

A szíjakat -mivel itt van a dobozuk a hátam mögött- egyből a helyükre teszem.

 

 

Ezek mennek a többihez a pincei vegyesbe. Van olyan tervem, hogy leülök, és típus
szerint szétválogatom a rengeteg ömlesztett alkatrészem. Ez egy amolyan nyárra
való project. Már úgy értem, hogy mikor már nem bírom tovább a rekkenő
hőséget, lemegyek a pincébe hűsölni, s ha már úgyis ott vagyok,
meg a pult is elkészült a pincei asztalra, akkor majd...

 

 

Nem állítom, hogy nem lehetne feléleszteni, mint mondjuk csak rádiót.
Ellenben azt igenis állítom, hogy ez annyira gagyi, hogy
ennek a dolognak nem lenne semmi értelme.

 

 

Mikor ezen a módon fogok be a satumba egy nyáklapot, onnan
még semmi elektronika sem tért vissza az élők közé.

 

 

Az első komolyabb erősítőmbe építettem be ehhez hasonló kapcsolókat.
Így utólag azt mondanám, hogy ez erősen ellenjavalt!
Olyan sok lába van, hogy kontakthiba esetén
-ha a spray nem használ- cserélhetetlen.

 

 

Nem egyszerű feladat kiszedni a panelből, merthogy képtelenség minden lábát
egyszerre kiolvasztani. Még talán így a legkényelmesebb kiszedni, hogy
maga a kapcsoló van befogva a satuba, feszítem le róla a panelt,
miközben a rengeteg lábát sorjában melengetem.

 

 

Mivel az apró kapcsolós dobozom a polc legtetején van, ezért ezeket most nem
teszem a helyükre. Régen amúgy így volt. Mikor szétkaptam valamit, egyből
szortíroztam is széjjel az alkatrészeiket. Azóta is nagyon szép rend van
azokban a dobozokban. Ez egészen biztosan így van, merthogy
azóta még csak beléjük sem néztem!

 

 

Egyszer úgyis lesz rádióépítős oldalam, és akkor majd milyen jól
fog jönni, hogy van itthon előre megtekercselt ferritrúd.
Legalább húsz darab!

 

 

A múltkor nézegettem az internetes alkatrészboltok választékát. Manapság már nem
is lehet kapni forgókondenzátort. Mondjuk az igaz, hogy ebből is van itthon
tucatszám, csak valami érthetetlen okból rádió nem készül mögéjük.

 

 

Hozzácsaptam bontásnak két másik panelt az asztalról, és ez jött ki eredménynek.
A negatív előjelű eredmény is eredmény! Bár ha azt vesszük, hogy mekkora
helyet nyertem ezen készülék szétszedésével a pincében a polcon,
akkor rögvest pozitívba billen a mérleg nyelve.

 

 

Erre Andi is megtámadott ezzel a papuccsal, hogy szedjem már
le róla a talpat, merthogy az kell neki valamiféle babacipő
készítési projecthez. Mindig csak ez a k*rva rombolás...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...