Mélyhűtő termosztát
(végül cseréltem)

Az éjjel kifejezetten rosszul aludtam. Egyrészt már az elalvás is nehezen ment,
másrészt ha el is aludtam, rövid időn belül felébredtem valamire. Hol a párna
nyomott, hol sikerült ráfeküdnöm a karomra, vagy épp úgy hallottam, hogy
zúg valahol valami. Talán ha három nap telhetett el, mire rájöttem, hogy
tényleg zúg valami. Tényszerűen a mélyhűtőnk volt ludas a zajongásban.
Nem állt meg, hanem folyamatosan járt benne a kompresszor. Gondoltam
akkor neki ezennel annyi! Persze ha nem hűt, akkor nem csak maga a hűtő,
hanem a benne falhalmozott kaják is mehetnek mind a kukába. Fogtam a szép
új lézercélzós hőmérőmet, és rálőttem vele a mélyhűtőben lakó egyik pizzára.
A -26 fok az talán egy kicsit sok! Vagyis a kaják megúszták, legfeljebb egy
kicsit túl lettek hűtve, de az nem árt nekik. Vagyis úgy néz ki, hogy nem
a kompresszor adta fel, nem a gáz szökött el, hanem csak (mindig ez
a k*rva csak) a termosztát adta meg magát. Ahová a termosztát
érzékelője van csavarozva, ott konkrétan -31 fokot mértem.

 

 

 

Minden hibaelhárításnak úgy kellene kezdődnie, hogy elsőnek behatároljuk a hibát.
Nem csak írom, nem csak tudom, de így is szoktam csinálni. Szóval részemről
egyáltalán nem vagyok olyan, hogy holmi állítólagos javítás címszóval
csapkodnám a beteg dolgokat. Azonban mint az ezen a videón
látható, illetve hallható, egyetlen jól irányzott csapástól
leáll a fagyasztóban a kompresszor. Azt talán most
ne ragozzuk, hogy erre "megoldásra" hogyan
jöttem rá. Hidd el, hogy megérzés volt!

 

 

Az előző videó borús fényviszonyai között nem jött át a magasság mint probléma,
bár a szokatlan méretet jelezte, hogy a hűtő tetejének eléréséhez fel kellett ugranom.
Ez a mélyhűtő ugyanis egy 150 literes hűtőgép tetején van. Igen sajnálatos módon
a két gép egymásra téve nem kifejezetten mozgatható. Itt most nem csak arra
gondolok, hogy egyrészt tele vannak pakolva, vagyis nehezek, hanem ott
van még az a probléma is, hogy az alsó hűtő fenéklemeze elrohadt. A lábai
(már ha voltak egyáltalán eredetileg) rég kiestek. Már eleve az is baj, hogy
nehéz húzni a kövön, de ezzel mint feladattal még csak ellennék valahogy.
A nagyobb baj viszont az, hogy egyrészt nem rángathatom, mert ha csak egy
pillanatra is rossz helyen fogom meg és ettől meginog, vagy a felső gépbe
kapaszkodom, akkor lerántom az alsóról. Amihez hozzá kell férnem, az
az alkatrész természetesen innen nézve a hűtő átellenes sarkában van.
Vagyis nincs mese (illetve eddig még csak mese volt), ki
kell húznom a hűtők tornyát a sarokból.

 

 

Amit a pirossal bekeretezett részen látunk, az egy kemény szivacs, amivel ki van
támasztva a falhoz képest a mélyhűtő, hogy legalább úgy nagyjából álljon
valahogy. Ha azt onnan kiveszem, akkor ráfekszik a mélyhűtő széle
a falra, mert az alsó hűtő fal felőli oldalfala összeroskadt a súly alatt.
Szóval még arra is külön ügyelnem kell, nehogy beledőljön az építmény
felső sarka az ablakba. Éppen elég nekem a hűtő baja, már csak
egy alapos üvegkár hiányzik a mai napról csúcspontnak.

 

 

Az elosztó vége tudtommal a konyhaszekrény tetején szokott lenni.
Nem igazán értem, hogy hogyan eshetett be ide. Gondolom talán
az lehetett, hogy anyám takarított, és valahogy belökte oldalra.

 

 

 

Rendesen megvágtam ezt a videót, de még így is hosszú lett. Ha nem lenne elrohadva
az alsó hűtő alja, akkor két három mozdulatból simán kivettem volna az építményt
a sarokból. Bár a videón úgy látszik, hogy kész, kint van a helyéről,
azonban a valóságban ez nem pontosan így történt.

 

 

Ahol az előző videó végén állni láttuk a két hűtőt, ott ugyanis végképp elakadtam
a mozgatással. Egyszerűen nem bírtam előrébb húzni, pedig még nem voltak
kint annyira, hogy beférjek mögéjük. Végül azt találtam ki, hogy a nagy
kék csavarhúzómmal megemelve ugrasztottam át a valamit,
ami valahol beakadt a kövezet peremébe.

 

 

Lényeg a lényeg! Kicibáltam a hűtőket a sarokból. Hogy ez a cselekedet egyáltalán
nem szerepelt sem a rövid, sem pedig a hosszú távú terveim között? Érdekli is ez
a sorsot... Dob valamit, én meg csinálok a helyzettel amit akarok, vagy tudok.

 

 

Ha valamit évekig nem húzunk el a faltól, akkor ilyesmi lesz az eredmény.
Amúgy azért ilyen itt a fal, mert egyrészt nem lehet hozzáférni takarításkor.
Másrészt ez a konyha legmélyebb pontja. Ami felmosó víz elindul valamerre,
az mind ebben a sarokba végzi. Természetesen a hűtők leolvasztásakor is ide
csurog be a víz. Ha valamit véletlen kiborítok a mosogatóban, az is mind itt
végzi. Fábry Sanyi élettapasztalata: A "mesterek" szerint a fürdőszoba
padlójának legmagasabb pontja, a padlóösszefolyó!

 

 

Olyat nem lehetne, hogy nincs a helyiségben harmatpontra lehűlt falfelület? Mondjuk
a pára az egy genya dolog, mindenképp lecsapódik valahol. Nálunk speciel itt.
Ez a rész a konyha külső fala, ami a hűtő oldala mögött van. Szóval
az a fekete, az nem kosz, hanem az bizony penész.

 

 

Ezt a kompresszort egyszer már cserélték, ami nem volt egy olcsó mulatság.
Remélem most olcsóbban, akarom mondani nulla anyagi ráfordítással
megúszom a javítási procedúrát. Erre van némi esélyem, hiszen
első felmérésre mindössze annyi a baj, hogy rá kell egy nagyot
koppintani a termosztátra, hogy kikapcsoljon. Úgy valahol az ötödik
nekifutásra -akarom mondani rácsapásra- azonban már nem használt
a gyógy pofon. Hiába csapkodtam a hűtőt, elszántan zörgött tovább.

 

 

A termosztát bele van zárva a fehér puttonyba. Rávertem egy nagyot a csavarhúzó
nyelével. A várt eredmény (kompresszor leállása) helyett azonban mindössze
annyit sikerült elérnem, hogy a pofámba hullott egy adag por. Ennyiből
már ki is találtam, hogy már megint az lesz, hogy még véletlenül se
magával a problémával fogok foglalkozni, hanem előtte rámegy
egy óra arra az aprócska részfeladatra, hogy eltakarítok
az útból mindent, hogy a lényeghez odaférjek.
Mocskot a földről, gombát a falról,
port a hűtők hátáról.

 

 

Ha már egyszer úgyis le kell mennem a pincébe a porszívóhoz való kefés fejért, meg
a kontaktspray is ott hever mellette valahol az egyik fiókban, akkor egy füst alatt
leviszem a szemetet is. Legalább nem rúgom fel a dobozokat futkosás közben.

 

 

Ha meg már úgyis kezet kellett mosnom, hiszen éppen most jöttem vissza a
kukától, akkor természetesen fel is mostam a koszt a hűtők helye alól.
Az alsó hűtő fenéklemeze már annyira el van rohadva, hogy
leér a kőre, és rozsdafoltot hagy. (lásd bal sarok)

 

 

A kövezettel ellentétben a falat nem kellett volna lemosni. A gombára inkább
a Szavo nevű gombairtót kellett volna fújni, és akkor talán, ismétlem
talán, nem lett volna semmi munkám a fallal. Mint az előbbi
mondatomból sejthető, ez bizony nem így lesz.

 

 

Gondoltam megpróbálom lemosni a falról a rárakódott port. Ugyan a Diszperzit nevű
festék dobozán az szerepel, hogy a vele lekent fal később lemosható, de a gyártó
ezt gondolom nem úgy értette, hogy le fog róla jönni a húsz év alatt rárakódott
konyhai zsírködös por. És ez pontosan így is lett! Nem jött le csak egy része.
A többi -mint az a képen jól látható- egyszerűen szétkenődött. Persze nincs
semmi baj, hiszen az utóbbi idők viszontagságainak köszönhetően (például
pince kifestése), már egyre rutinosabban hozok a boltból
egyre újabb és újabb vödör festékeket.

 

 

Betettem a sarokba a létrát, mert csak így értem fel a hűtő tetejét. Az ugyan igaz,
hogy felülről nézve már nem a pofámba, hanem csak úgy egyszerűen lefelé
hullik a por, de attól még (mert amúgy k*rvára rendes ember vagyok)
kihoztam a porszívót, és letakarítottam vele a hűtők hátulját. Ezt
amúgy is érdemes időnként megtenni, mert ha a bordás rész poros,
nem tudja rendesen leadni a hőt, s ettől többet fog fogyasztani a hűtő.

 

 

Mikor olyat tettek elém javításra, amibe előtte befújásra került valami spray,
részemről azt volt szokásom mondani a barátaimnak, hogy dobd ki! Például
egy kazettás magnó mechanikájából kimosni egy olyan lötyit, aminek nem
csak tisztító, hanem kenő funkciója is van, nem embernek való munka!

 

 

Most persze én is bevetem, de csak a mosós változatot. Gondoltam hátha csak az
a baj, hogy poros, illetve zsírködös lett a kapcsoló belseje. Ha csak annyi, hogy
a ragacstól összetapadtak az érintkezők, akkor olcsón megúszom a javítást.
Persze csak akkor, ha az eddigi munkámat semmibe vesszük. Talán már
mondanom sem kell, hogy természetesen nem így történt. Jó alaposan
átmostam a kapcsolót, de semmi hatása sem volt. Talán csak annyit
sikerült elérnem, hogy már nem csak rossz hangulat van
a konyhában, hanem egy kicsit büdös is.

 

 

Elsőre azt gondoltam, hogy minden munkához szükséges szerszámot betettem
a zsebembe. Kisvártatva mehettem vissza kiscsavarhúzóért, elemlámpáért,
laposfogóért, multiméterért. Ezen tevékenységem végül odáig fajult,
hogy egészen otthonosra sikerült belaknom a mélyhűtő tetejét.

 

 

Miután lepattintottam a fehér fedőlemezt, ez a látvány tárult szemeim elé. Az a két
csavar, az nagyon izgatta a fantáziám! Mivel még nem láttam közelről ilyen típusú
termosztátot, gőzöm sincs, hogy mi mit állít rajta. Gondoltam nem tekergetek bele
ész nélkül, hanem előbb rákeresek az interneten. Természetesen szó nincs róla,
hogy bárhol is leírnák, hogy mire fel van itt ez a két csavar. Mivel nem volt
információm, ezért nekiálltam kísérletezni. Ilyet amúgy szeretek játszani,
bár nem élesben, mint például most, a mélyhűtő esetében. Az előbbi képen
mutatott piros csavarhúzó nyelén található feliratot használva kiindulópontnak,
előbb az egyik, majd a másik csavarral tettem próbát. Kettőt tekertem jobbra, majd
vissza, aztán pedig az ellenkező irányba. Természetesen mindezt áram alatt tettem,
hogy halljam, mikor leáll a kompresszor. De persze esze ágában sem volt leállni!

 

 

A képen a kiemelt részlet, vagyis az, hogy a hűtő elejétől a fedőlemez alatt hátrafutó
tengelytoldó egyáltalán nem csatlakozik a termosztáthoz, az mindig is így volt.
Mikor a kompresszort kicserélte a szerelő, akkor egy füst alatt kicserélte
a termosztátot is, és akkor mutatta, hogy ezek ketten sosem értek
össze. Most sem miattuk vagyok itt, ez megint így marad.

 

 

Ugyan egyáltalán nem tervezték be a lehetőséget, hogy szétszedhető
legyen a termosztát, idővel azonban engedett az erőszaknak.

 

 

A termosztát széléhez közelebb eső csavar a kompresszort bekapcsoló érintkezők
közötti távolságot állítja. Így utólag azt mondanám, hogy nem látom értelmét
tekergetésének. Esetleg annyi, hogy a csavart nagyon betekerve nem fog
kikapcsolni a termosztát. (szerintem a hiszterézist állítja) A másik csavar,
ami a kapcsoló rész közepéhez esik közelebb, az pedig egy segédérintkező
pozícióját szabályozza. Ez a termosztát középső lába. Amennyiben sikerült
helyesen feltérképeznem a funkcióját, akkor ez a kontaktus (a kép közepétől
kicsit jobbra) csak egy lámpácskát kapcsol be a hűtő előlapján Vagyis
ennek a csavarnak a tekergetésével sem érek el semmi eredményt.

 

 

A bordó valami nyomja meg a kapcsolót. A bordó valami úgy van felfüggesztve,
mint mondjuk a libikóka. A másik végét egy membrán mozgatja, amibe a balról
érkező cső vezet. Csináltam mindenféle trükköket (nyomkodtam, piszkáltam,
csapkodtam), de nem állt le a kompresszor. Mivel áram alatt dolgoztam, így
nem mertem igazán nekiesni. Aztán kihoztam a multimétert, és átálltam
arra. Kihúztam a hűtőt a konnektorból, majd lehúztam a vezetékeket
a termosztátról. A multiméter vezeték kisípoló (rövidzár kereső)
funkcióját bevetve próbáltam jobb belátásra bírni a termosztátot,
mégpedig egyre erősebb behatásoknak kitéve. De persze semmi...
Csak akkor kapcsol a kapcsoló, ha leszedem a képen látható részről,
és kézzel nyomkodom. Hogy maga a termosztát mozgatja-e a bordó pöcköt?
Ezt sajna nem tudom tesztelni, mert az érzékelő vége bele van fűzve a hűtőtérbe.
Csak úgy tudnám vizsgálni a működést, hogy adok neki felváltva hideget meleget.
Mivel a mélyhűtőben mérhetően hideg van, konkrétan -30 fokra sem kapcsol ki
a termosztát, ezért úgy ítéltem meg, hogy a hiba a termosztátban van.

 

 

Mivel a konyhaszekrény tetejéről átrámoltam a gáztűzhelyre azokat a dolgokat,
melyekre egészen biztosan ártó hatással lenne a mintegy két méternyi
zuhanás, ezért nagyon úgy néz ki, hogy ma nem fogok főzni.

 

 

Épp az ilyen esetekre kiváló alkalom, a mélyhűtő tartalmának bevetése.
Akarom mondani kivevése. Ennél is pontosabban szólva megevése.
Csak kivettem egy doboz túrós csuszát, és bedobtam a mikróba.
Természetesen nem csak ennyi volt a dobozban, de a túrós
csusza készítésének rejtelmeiről egyszer már meséltem.

 

 

Felpattantam a bicajra, és elkarikáztam az Orczy áruházba egy új termosztátért.
Nem vagyok benne egészen biztos, hogy jó ötlet megenni négy tányér
csuszát -pluszban rápakolt hatalmas adag tejfölökkel- miközben
tudom, hogy közvetlenül utána át fogok karikázni a városon.

 

 

Szerencsére (?) abból sem lett volna különösebb fennakadás, ha éppen úgy dönt,
hogy átszalad rajtam a rengeteg tejfölös étel, mert az éppen szakadó eső
elmosta volna a nyomait, amint húzom magam után a csíkot.

 

 

Nem tudom, hogy említettem-e korábban, hogy tervbe volt véve, miszerint
megfürdetem az utcai multifokális szemüvegem. Vagy ha nem is volt
semmiféle ilyetén irányú gondolatom, az eső által
ezennel akkor is megvalósult.

 

 

Mindjárt kiderül, hogy kapott-e a mélyhűtő újabb néhány évnyi haladékot,
vagy pedig épp az előbb b*sztam ki az ablakon 3990 forintot.
A termosztát típusszáma egyébként: K54 H1436

 

 

Bedugtam az érzékelőt a hűtőtérbe, miközben rá volt csíptetve a multiméterem
a termosztátra. Így hagytam az összeállítást, és a szobából füleltem,
hogy mikor marad abba a sípolás. Hát nem maradt abba.

 

 

 

Első körben talán az lehetett a hiba, hogy nem mint a fenti képen, hanem mint ahogy
ezen a videón látni, az egész termosztátot betettem a hűtőbe. Az összeállítást kissé
módosítva sem maradt abba a sípolás. Belemértem a hűtőbe, -24 fokot mutatott
a műszer. Mivel ha a régi nem is, de az új termosztát mozgatható állapotban
volt, leültem vele az asztalomhoz, és jó alaposan megvizsgáltam. Találtam
rajta egy elrejtett csavart. Teljesen igaza van a gyártónak, hogy nem
látványosan kívülre tette a csavart, hogy bárki beletekergethessen.
Persze mikor végre megtaláltam azt a k*rva állítócsavart, kimondtam
hangosan néhány szót, melyek nem kifejezetten az előbbiek voltak.
De még csak nem is közelített a tartalmuk! Tekertem egy picit
a csavaron. Kattant egyet a kapcsoló, elhallgatott a sípolás.
Kivettem a hűtőből az érzékelőt, amitől azonmód újra
sípolni kezdett a műszerem. Megint vissza tettem,
hogy halljam, kikapcsol mikor újra lehűl. Mivel
úgy néz ki, hogy az új termosztát immáron
rendben működik, jöhet a csere.

 

 

Kihúztam a régi termosztát érzékelőjét, majd betoltam helyette az újat.
Tudom, hogy le van jegesedve a hűtő, de ez most nem érdekel.
Nézett már ki ennél sokkal cefetebbül is, mégis kikapcsolt
benne a termosztát. Szóval nem a jegesedés volt a baja.

 

 

Mivel a gumi gitt sosem köt meg, így csak vissza kellett nyomkodnom a helyére.
Feltoltam a termosztátra a sarukat, majd magára hagytam a
konyhában az idővel elcsendesedő gépet.

 

 

Na még egyszer! Ahova a piros nyíl mutat, az egy olyan csavar feje, ami azt állítja,
hogy mekkora erőt kell leküzdenie a kapcsolót mozgató membránnak. Konkrétan
egy rugót húzunk meg vele. Ahová a kék nyíllal mutatok, az a pöcök jelzi vissza
a membrán pillanatnyi helyzetét. Tegyük fel, hogy próbaképpen ezt a pöcköt
a hideg helyett kézzel (csavarhúzóval) mozgatjuk. Azon állapotában amit
ezen a fotón látunk, be van kapcsolva a kompresszor. Ez nem is csoda,
hiszen a kapcsoló most az asztalomon hever, s így az érzékelő a -20
fokos helyett +20 fokos térben van. Ha az érzékelőt (balra pont
nem látható drótgubanc) betesszük a hűtőbe, akkor (persze
megfelelően alacsony hőmérséklet esetén) a kék nyíl jelezte
pöcök elindul lefelé. Ez a mozgás a korábban már mutatott bordó,
libikóka felfüggesztésű mechanika segítségével megnyomja a kapcsolót.
Persze ezt csak akkor teszi, ha amúgy működik a termosztát. Ennél a beteges
darabnál fura mód nem indul el lefelé a pöcök, ami kissé érthetetlen. Ugyanis
ha nem működik? Vagyis még a közelébe sem volt annak, hogy kikapcsoljon,
akkor mégis mitől állt le a kompresszor, mikor rácsaptam szemből a hűtő
tetejére? Persze az is lehet, hogy tönkretettem a kapilláris csövet,
mikor kihúzáskor megrángattam, nem értve, hogy mégis
mi a csudáért nem jön ki. Mindeközben belül
a hűtőben a cső másik vége fel volt
tekeredve karikára.

 

 

Az ebből az irányból látható (illetve elérhető) csavarokat nem kell piszkálni.
No nem mintha az előbb mutatottat kéne, de az legalább a hőfokot állítja.
Hogy az új termosztátba miért kellett beletekernem? Ez egy jó kérdés!
Egyrészt azért, mert esze ágában sem volt kikapcsolni! Másrészt
az is lehet, hogy ezek eleve rettenetes mélyhűtésre vannak beállítva.
A hűtő már nem egy mai darab. Kopott a kompresszor, és / vagy szökőben
a hűtőközeg. Itt megálltam az írásban, és megpróbáltam felidézni, hogy
a mélyhűtő tavaly is annyira hűtött-e, hogy kifagyjon a fagyiból a
víz. Nem. A tavalyi nyáron ezt még biztosan nem csinálta.
Vagyis valószínűleg nem lesz gond, hogy nem hűt
annyira. Vagy csak bíztatom magam?

 

 

Ezt már láttuk, csak gondoltam megmutatom rendes megvilágításban is.

 

 

Úgy döntöttem, hogy nem dobom ki, hanem elteszem. Ugyan nincs a pincében
hűtőgép alkatrészes dobozom, de gondolom ha keresem, meg fogom találni
a bojleres dobozban is. Ha meg nem? Majd segít a dologban a google!

 

 

Ezeket azért tettem ide, ha már úgyis lemegyek a pincébe, ne maradjanak
már idefent, az igencsak elharapódzott rendetlenség szintjét emelendő.

 

 

Egyrészt kell ebből a pincéből a képen látható ventilátor, amivel a frissen festett falat
fogom fújni, hogy gyorsabban száradjon. Másrészt kell a másik pincéből a festék.
Aztán egyből vissza ide az ecsetért, ami természetesen nem itt, hanem -mivel
szerszám- a másik pincében volt. Aztán újra vissza ide a festékkeverőért,
meg merőkanálért. Mikor ezzel megvoltam, már csak a takarónejlonért
kellett leszaladnom, amit azért nem találtam a másik pincében (pedig
a múltkor ott használtam), merthogy az meg ebben a pincében volt.

 

 

Aztán már csak a fényképezőért szaladtam le, merthogy semerre sem találtam.
Ő végül a konyhaszekrény tetejéről került elő. De ki az az állat aki ide tette?
Ezt el nem tudom képzelni, merthogy egyedül vagyok itthon. Kéne ide
mellém valaki, akire a sikertelenebb akciókat ráfoghatnám.
Az a füstminta meg a falon ott jobbra fent...

 

 

Ha valami k*rvára nem hiányzott nekem, akkor az egy hűtőjavítás!
Vagy a konyhában a sarok kifestése. Ugyanis az van, hogy mindenféle
új jövevények, már úgy értem, hogy újabb hibák nélkül is lenne dolgom
épp elég. Például rövid a zsinór a kenyérpirítón, vagy felborul a konyhai
időzítő óra. De még csak be sem kell lépnem a konyhába, hiszen ott van
mindjárt a konyhaajtó kilincse, amit már szinte 90 fokban
kell lefelé fordítani, hogy kinyíljon az ajtó.

 

 

Miközben szárad a falon a festék, a mélyhűtő termosztátja vidáman kattogva
kapcsolgat ki-be. Már egy fél nap is eltelt, de a hűtőben a hőfok még
mindig -20 Celsius. Vagyis abbahagyta a -26 fokos túlhűtést, de
azért nem is olvad le. Néhány nap múlva újra rá fogok nézni,
hogy lássam, hogyan alakul az állandósult hőfok. Kivettem
a hűtőből pár nap múlva egy doboz fagyit, amin -17 fokot
mértem az infra hőmérővel. Kicsit feltekernék rajta, már
ha hozzáférnék a hűtő hátuljához. Szerintem így marad!
Ugyanis előbb vagy utóbb, de mindenképp új hűtő lesz.

 

 

A kettővel ezelőtti képen még ott a takaró nejlon a konyhaszekrényen, ezen viszont
már nincs. Ez azért van, merthogy eluntam az egyre újabb és újabb festékrétegek
falra történő felvitelét. Az a rohadt feketeség ugyanis nem igazán akart eltűnni.
Miután a harmadik réteg festék sem fedett rendesen, örökre tudatosult bennem
a különbség az ezer forintos gazdaságos, és a normális diszperziós festék között.

 

 

Beléptem a konyhába, majd felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam, hogyan is állnak
itt kint a dolgok. Amúgy világos lenne, hiszen nagy az ablak, meg nappal is van,
csakhogy a hűtő pont oda van tolva az ablak elé. Ahogy tétován téblábolok a
konyhában, valami különös zúgásra lettem figyelmes. Érdekes, de mindkét
hűtő állt, és az elszívó sem ment. Nem a mikrosütő zúgott, de még csak a
grillben sem forgott az óra. Gondoltam biztosan a ventilátor, amivel a falat
szárítom. Hogy beugratott... De nem! Kikapcsoltam a ventilátort, de a zúgás
stabilan megmaradt. Végül kiderült, hogy összesültek az érintkező pogácsák a
fénycsőgyújtóban, és a fejem feletti armatúrából jött a zúgás.
 Hogy az a k*rva kutya mindig szarik valamit...

 

 

Meg kell állapítsam, hogy már csak a fénycsőarmatúra teteje hiányzott a sarokból!
Levenni még csak csak levettem, de visszatenni már csak egy székről tudnám.
Csakhogy a szék nem fér oda, mert ahova tennem kéne, ott most éppen az
az asztal van, ami amúgy a mosogató mellett szokott lenni. Elegem van
ezekből a nagydarab dolgokból! Valami aranyos kis apróságot akarok
boncolni, ami kényelmesen elfér az asztalomon. Amúgy éppen oda is van
készítve a cipőtárolóra egy RDS képes autórádió, mint következő boncalany.
Ez tény szerint úgy szokott lenni, hogy elindulok az asztalomtól a konyha irányába,
mondjuk egy pohár vízért, vagy kávéért. Ha az előszobában felfelé nézek, akkor
egy motoros hajsütővasat látok a polcon. Ha meg botorul lesütöm a szemem?
Akkor autórádiót a cipőtartón. Közvetlenül ezután következik, hogy 90
fokban lefelé kell állítanom a kilincset, hogy bejussak a konyhába,
ahol ott ücsörög a sarokban a kenyérpirító, aki már évek óta abban
reménykedik, hogy kap végre egy hosszabb hálózati zsinórt. De én csak
elkapom róla zavart tekintetem, s zordul haladok tovább. Kinyitom a vízcsapot.
Orrba szájba folyik a kivezető csőből a víz. Mikor meg akarom törölni a kezem
látom, hogy még nincs felcsavarozva a helyére a már korábban beszerzett
törölközőtartó. Ekkor szoktam ordítva kiadni az utasítást az engem
galád romlottságukkal körbevevő tárgyaknak, miszerint:
Most aztán mindenki elmegy a p*csába!

 

 

Mikor majd veszek új hűtőt, talán szétszedem ennek a réginek a kompresszorát.
A múltkor már majdnem beesett egy hűtős szétszedtem, de aztán kiderült,
hogy csak (mi az, hogy csak?) kigyulladt a kishűtőben az indító relé.

 

 

Tegnap még fekete fűst csíkok voltak a falon a lerakódott felszálló portól.
Ellenben így, hogy fehérebb mint a többi falrész, így is hülyén néz ki.
Azért sem állok neki kifesteni az egész konyhát! Még csak az kéne!

 

 

Lejöttem a pincébe, ahol épp nagyban folyik a csavarszétválogatás. Mondjuk az,
hogy folyik, az azért erős túlzás. Ha munka épp nincs is, de kupi az már van!
Ráadásul halálos kiszerelésben. Ha ugyanis azt az ingatag fiókot véletlenül
megrúgom, akkor leborul a tetejéről a csavaros láda. Ebben az esetben
még az unokáim is csavarokat fognak szedegetni a betonról. Vagy
ha nem? Az csakis úgy lehetséges, hogy felporszívózok a polc
aljában megbúvó, korábban vászon porzsákosra
visszahergelt porszívómmal.

 

 

Amúgy azért jöttem le a pincébe, hogy az eddigi igencsak csúfos megoldás, vagyis
a falhoz történő szivacsos kitámasztás helyett, faragjak egy éket a hűtőgép alá.
Azért csináltam belőle mindjárt kettőt, hátha az egyik elromlik
a hosszú úton, míg felérek vele a lakásba.

 

 

Amúgy az előbb látott satupadot (amin az ékek készültek) a képen látható
dobozsor mögül kellett elővarázsolnom. Úgy voltam vele, hogyha most
sem borítom fel a csavaros dobozokat, akkor (merem remélem) soha!

 

 

Olyan egyenesen áll a helyén a hűtő, mint mikor ezer éve odatettük!
Kapott a két hűtőgép egy kisebb adagra való újabb életet.
Én is kaptam némi haladékot hűtővásárlás ügyben.

 

 

Újra egyben van a konyha. Már csak a korábban felsorolt
rengeteg aprósággal kellene kezdenem valamit.

 

 

A művirág képében feltettem az i-re a pontot. Ilyen vakító fehéren
még mindig szebb a fal, mint fekete foltosan volt. Próbálja
vigasztalni magát a szerző, mondhatni kevés sikerrel.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...