Monitor célú erősítő
(Videoton hangfalba építve)

Elhatalmasodott rajtam az a tévképzet, miszerint megvilágosodtam a szobámba besütő
naptól. Persze ahhoz, hogy bármennyit is csökkenjen a velem született sötétség
mértéke, édeskevés ennyi fény! Ahogy így - a délutáni alvásból magamhoz
térve - bámultam az előszobaajtóról visszatükröződő napfényt, szóval ha
meg nem is világosodtam, de annyi azért felviláglott elmém sötét bugyrában,
miszerint épp itt lenne az ideje, hogy csináljak végre valamit. Most épp úgy van
elrendezve a szoba, hogy az asztalom feletti polcokra koncentráltam a szétszedésre
váró kincseket. Szóval csak egy kicsit kell ehhez képest jobbra felnéznem, és már
válogathatok is kedvemre. Kedvemre? Hát persze! Kedvem annyi van, illetve
épp annyi sincs, hogy hetek óta nem szedtem szét semmit. Elgondolkodtam
azon, hogy mi lenne, ha nem a polcot nézném, hanem visszafordulnék
a sarokba, és megálmodnám, hogy mi az a kincsem, amire feltámad
a szétszedési ingerenciám. Így is tettem! Befordultam a fal felé,
majd kisvártatva felettébb komoly álmodozásba bonyolódtam.

 

 

Íme az eredmény. Már úgy értem, hogy mai boncalanynak ezt a monitor
célú erősítőt sikerült megálmodnom. Persze ez nem volt ilyen
egyszerű, de hiába unszolsz, mert úgyis elmesélem!

 

 

Ezzel a géppel szoktam fényképezni. Ez egy nagyon
jó kis masina, de most próbából elővettem a régit.

 

 

Ő az. Ez a gép azért került fel a polcra, mert vettem a zsebembe egy kicsi piros
Samsung S630-ast, s mint az a gyakorlati próbákból kiderült, a Samsung jobb
képeket csinált, mint a sokkal komolyabb kinézetű Konica Minolta Z10-es.
Illetve a Samsung gép videói sokkal jobbak voltak. Most, hogy több évnyi
porosodás után lekaptam a polcról, és leporoltam, majd egy próba erejéig
tettem bele elemet, meg persze memóriakártyát is, gondoltam kipróbálom.
Bevallom, hogy két percembe került, mire rájöttem, hogy hol kell bekapcsolni.

 

 

Ez itt a házunkhoz tartozó kertkapu előtti rész. A múltkori vihar kissé megrongálta
az egyik fát. A leszakadt komolyabb ágakat az egyik lakónk ide találta jó ötletnek
behúzni. Mivel a többi lakónál favágásra alkalmas szerszámot még sosem láttam,
ezért rögvest ráéreztem, hogy ezt bizony nekem kell majd innen eltakarítanom.
A dekopír gépemmel nem szívesen vágnék karnyi vastag faágakat, és a kisebbik
körfűrészem sem szeretném ilyesmivel tönkretenni. Ellenben van valamerre egy
nagyobbacska orosz körfűrész is, csak valami rémes mélységben van eltemetve,
természetesen a pince legtávolabbi sarkába. Azt gondoltam ki, hogy teszek egy
próbát az előkerítésére. Bedugtam a régi fényképezőgépet a zsebembe, majd
minden különösebb lelkesedés nélkül lementem a pincébe. Kutakodásomat
kettős siker koronázta. Egyrészt meglett a mai szétszedtem alany,
vagyis a kishangfal, illetve a nagyobbik körfűrész is.

 

 

Ő lenne az. A rozsdás fűrésztárcsának szerencsére semmi jelentősége sincs.
Majd lejön róla a patina, mikor belekap a fába. Ellenben annak, hogy az egész
gép poros, pókhálós falas, minden résből hullik valami állagú, valamint anyám
a telki szerszámosból hozta haza, ami sajnos az utóbbi időben beázik, szóval
kifejezetten bizonytalan voltam abban a kérdésben, hogy: Ez a gép elindul?
Persze elindult, hiszen orosz. De nem ez a lényeg, hanem az, hogyha már
úgyis lent voltam a pincében, akkor nekiálltam, és a monitor
hangfalat előkerítendő, feltúrtam a polcokat.

 

 

Attól, hogy ezek a képek sorjában egymás után következnek, attól a valóságban az
események még bármilyen más sorrendben is történhettek. Ez amúgy sokszor
elő is szokott fordulni. A változatosság kedvéért most nem a sorrend a cifra,
hanem a keresett tárgy fellelése. Ugyanis azt az ötletet, miszerint bemutatom
a monitor célú erősítős hangfalamat, azt vagy két hónappal ezelőtt gondoltam ki,
mikor is épp nem volt kedvem semmihez. Vagy legalábbis semmi olyan kincsemhez,
melyet a szobámban rejtegetek. Azt terveltem ki, hogy lejövök a pincébe, és csak
úgy egyszerűen leveszem a polcról a kishangfalat. Csakhogy nem találtam meg!
Egyenként mentem végig a polcokon. Bevilágítottam a résekbe az éppen erre
a célra rendszeresített kék elemlámpámmal. Kihúzkodtam azokat a dolgokat,
melyek mögött elférhet a keresett doboz. Közben serényen fényképeztem is,
mikor épp úgy állt a helyzet, hogy na most fogom megtalálni! De persze nem...

 

 

Most futottam neki a feladatnak harmadszorra, mely próbálkozásomat végül siker
koronázta. Ott van megbújva a keresett hangfalacska a sarokban. Ezt úgy sikerült
összehoznom, hogy először átnéztem a szekrénytologatós, majd a polcépítős cikk
első illetve második fázisát, hogy egyáltalán megvan-e még a keresett szerkezet.
Aztán mikor láttam, hogy még megvan, akkor átnéztem az újabb képeket is,
melyeket már a keresés közben készítettem. Arra koncentráltam, hogy
olyan helyeket találjak, ahová valamiért nem néztem be,
pedig amúgy be kellett volna.

 

 

Mind a piros rádió, mind pedig a szürke asztali számológép rövid.
Ezek ketten ugrattak be, mert volt még mögöttük hely.

 

 

Ez a Tesla URAN magnó is ludas volt a dologban, mert ez szintén olyan
rövid, hogy a keresett hangfal bőven meghúzódott mögötte a polcon.

 

 

Ez a valami pedig félig eltakarta a hangfalat, hogy csak egy keskeny csík látszódjon
belőle. Tisztára olyan érzésem volt, mintha összefogtak volna a tárgyak a hangfal
védelmében. Ha már úgyis itt vagyunk, miért ne tenném fel a kérdést, miszerint:
Mégis mi ez az izé? A leltárcímke felirata szerint ez egy "szurgyi vizsg", mely
betűkombináció - igen sajnálatos módon - számomra semmit sem jelent.

 

 

Videoton? Ez már olyan régen volt, hogy tán igaz se volt!
Amúgy valamikor ez a hangfal volt "a hangfalam",
csak idővel komolyabb dobozok jöttek, s ez
szegénykém kiesett a pixisből.

 

 

Természetesen ezeket a gombokat nem a Videoton követte el, hanem én. No de mi ez?
Úgysem úszod meg, mert el fogom mesélni. Mint az a cikk címéből már kiderült, ez
egy úgynevezett monitor funkciójú erősítő. Jelen példány a Videoton Minimax
hangfal dobozába lett beszerelve. Hogy milyen célt szolgál egy ilyen eszköz?
Ez benne van a nevében, miszerint a monitor szó megfigyelő, jelző, illetve
nyomkövető jelentéssel bír. Mondjak egy példát, hogy konkrétan mire
lehet használni? Sajnálom, de nem hallatszott idáig a tiltakozásod. Például
egyszer (még ha csak egyszer) letett elém egy barátom (nekem ilyen barátokat
dobott a sors) egy döglött rádiósmagnót, amit az egyik kollégájától kapott ajándékba.
Akkoriban még nem volt alapfelszerelés a rádió az autóban, illetve nem igazán volt
a boltban választék. Néha még rádió sem! Szóval az lett volna a feladatom, hogy
más alkalmatosság nem lévén, tegyek egy próbát a készülék feltámasztására.
Valamicske áramot felvett apukám pici labortápjából. Világított a skálaizzó.
A magnó mechanikáját rendben forgatta az apró motor. Azonban itt vége
is szakadt a működési jeleknek. Sajnos a próbahangszóróból mukk nem
sok, annyi sem hallatszott. A végfok IC elől leszerelve a szorítólapot,
az IC felületén egy kiégett lyuk tátongott. Első nekifutásra azt mondaná
az ember, hogy IC hiba. Ugyan benne lesz néhány százasba az új IC, de a csere
után lesz minek örülni. A monitor erősítőt a hangerő szabályzó potméterhez bekötve
viszont az derült ki, hogy sajnos már ott sincs jel. Se rádióról, se kazettáról. Vagyis
teljesen felesleges pénzkidobás lett volna egy új IC beszerzése. Mint az később
kiderült, azóta nem szólt a rádió, mióta egyszer véletlenül fordítva kötötték
be az autóba az aksit. Vagyis nem csak a végfok IC repült el az örök
elektronmezőkre, holmi túlterheléstől, hanem valószínűleg
az összes többi szerencsétlen félvezető is.

 

 

A forgatógombokra húzott alátétek, valami fura linóleum szerű anyagból vannak.
Tömítés apukám vizes cuccok feliratú dobozából. Azért kellett a gombokra
az alátét, hogy ne látszódjon ki körben a szétcincált hangszóróselyem.

 

 

A hangfalról csak úgy jön le az előlap, ha előbb lehúzom a gombokat.
Kicsit meglepődtem, hogy így jöttek le, de ez olyan mindegy...

 

 

Ez a hangfalacska eleinte egészen jó állapotban volt, mikor valamikor úgy a 80-as
évek elején megkaptam Apukámtól, mégpedig egy BRG Calypso M8 orsós magnó
társaságában. Mindezt azért, mert szegény Tesla B4 magnóm teljesen szétkopott.
A hangfal és a magnó egy iskolai selejtezésből származott. Hogy szerencsétlen
magnót miért dobták ki? Arra már nem emlékszem. Nálam mindenesetre
évekig rendben tette a dolgát. Viszont emlékeim szerint a hangfalat
csak azért selejtezték le, merthogy eltűnt a párja. Aztán idővel,
de tényleg nem a bőgetéstől, hanem csak magának az időnek
a hatására, egyszerűen szétporladt a hangszóró gumipereme.
Egy másik példányon korábban már elvégeztem egy sikertelen
javítási kísérletet, mégpedig biciklibelső felhasználásával, így jelen
esetben kipróbáltam a műbőrt. Gondoltam hátha beválik. De persze nem...

 

 

Semmi okom sincs rá, hogy dicsekedjek a hangszórójavítással, mint ahogy
arra sem lehetek büszke, ahogy az erősítő helyét kivágtam az előlapból.

 

 

Itt egy kicsit megakadtam, mert elsőre úgy néz ki, hogyha nem fér ki az erősítő
a lyukon, akkor be sem! Aztán persze beugrott, hogyha kiveszem a hangszórót,
akkor azon a lyukon keresztül már befér a panel. De akkor mivégre az a nagy
szegletes nyílás? Miért nem volt elég a három gombnak egy-egy kerek lyuk?
Szerintem - harmincöt év távlatából - a kérdésre a válasz végleg elveszett.

 

 

Vajon miért engedett el a Pálmatex? Mikor amúgy mindent összefog!
Persze megjavíthatnám ezt a hangszórót, csak ugye minek?

 

 

Ezt a képet azért szúrtam be ide, hogy lássuk, miszerint szó sincs róla, hogy csak
a Videoton hangszórókból mállik ki a gumi! A kép minősége pedig azért ilyen
pocsék, mert kirakatüvegen keresztül fényképeztem. Mit ne mondjak!
Nem valami vevőcsalogató állagú ez a kirakat...

 

 

Ne találgass, elmondom. Alul egy videokazetta van, rajta pedig egy audió.
Ezt a kirakatot, ezt bizony már vagy tíz éve nem rendezte át senki!
Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy újra oda ne bicajozzak.
Ha már ott voltam, megnéztem, hogy kié a kirakat, és akkor
már egyből azt is teszteltem, hogy megvan-e még az a bolt.
Jelentem megvan. Talán csak a kirakat bérlete járhatott le.
Vagy a lakat kulcsa veszett el? Bemenni a boltba
és rákérdezni, azt már nem volt pofám.

 

 

Az univerzális tápegység doboza már alig felismerhető.

 

 

Ellenben az árnyékolásnak felhasznált, eredetileg nyilvános telefonkészülék
mellé ragasztandó alumínium matricát még felismerem. Van belőle
valahol egy egész szatyorral. Amúgy az előlapi RCA
harangcsatlakozót látjuk, hátulról.

 

 

Ez pedig egy nyomogatós kapcsoló, amiből apukám hozott a gyárból egy hatalmas
marékkal, mert ki kellett szerelni őket valami készülékből. Azóta persze nem csak
ezt az egyet, de egy másik példányt is beszereltem, mégpedig egy asztali lámpába.

 

 

Egészen biztosan emlékszem rá, hogy volt ilyen hangszóróm, de ezzel
a példánnyal ellentétben, annak csavarozva volt a mágnese.
Szétszedtem, áttekercseltem, majd újra leégettem.

 

 

Az 50-től 20.000-ig frekvencia átvitel, az azért egy kicsit túlzás.
Ettől függetlenül, ez egy igenis jó hangú hangszóró.

 

 

Az erősítőpanelhez tartozó gyári trafót - az egyszerűség
jegyében - a hangdoboz hátfalára csavaroztam.

 

 

Fényképezés közben végig kézben kellett tartanom a hangszórót,
mert valaki galád módon egészen rövid kábellel szerelte be.

 

 

A múltkor, mikor a fehér polcosokba szereltem új lapokat, akkor volt egy
olyan kósza tervem, hogy az elosztó az asztal alatt lesz. Még tiszta
szerencse, hogy ezen hülye ötletemet nem valósítottam meg.

 

 

Mikor elrántom a függönyt a szekrény elől, megelégedéssel veszem tudomásul,
hogyha nagy sokára is, de végül csak elkerült innen az UWERTURA magnó.

 

 

Ez az erősítőpanel nem az, ami a hangfalacskában van, hanem egy ugyanolyan.
Mert ugye minek szereljem ki a panelt a dobozból? Mikor van itthon másik!
Ezen még eredetiek a gombok. Amúgy ez egy Tesla lemezjátszó erősítője.

 

 

Ezt a panelt - így ahogy van - érdemes kitermelni kidobás előtt a lemezjátszóból.
Hogy mire lesz jó? Például monitor célú erősítőnek. Vagy erősítőnek bármibe,
amibe amúgy belefér. Kicsit ugyan nagyobb mint egy LM386-os, de
ha nem akarunk miniatürizálni, akkor bőven megteszi.

 

 

Íme az erősítő kapcsolási rajza. Mint a balta! Olyan egyszerű. Az R5 ellenállás,
a rajzon megadott értéktől eltérően nem 470 Ω, hanem 470 kΩ!
A hangszínszabályzó potméterei csak vágásra
alkalmasak, emelésre nem.

 

 

Ha úgy általában a világban mindenki AC187/188K-nak hívja a potméterek
tartólemezére - mint hűtőbordára - csavarozott aprócska teljesítményű
tranzisztorokat, ami amúgy egy kifejezetten ötletes megoldás,
akkor a Csehszlovákoknak mégis miért kellett őket
a szintén hülyén hangzó GC511/521K-ra
átnevezni? Érthetetlen dolgok ezek...

 

 

Mivel a tápegység alkatrészei is a panelen kaptak helyet, ezért csak egy trafó,
valamint a ki és a bemeneti csatlakozó kell hozzá, és máris működőképes.

 

 

Az lenne a következő feladat, hogy elkészítem, illetve gyártás előtt természetesen
még ki is kísérletezem, az ezen erősítő elé kapcsolandó mindenféle kiegészítő
áramköröket. Sajnos már magába a gondolatsor futtatásába belefáradtam.
És ez nem először fordul velem elő! Egy korrektebb (illetve inkább úgy
mondanám, hogy használhatóbb) monitor célú erősítő megépítése, már
csak a rengeteg lehetőség miatt sem egyszerű feladat. Persze kell majd egy
ilyen eszköz, pláne ha beindul a rádióépítős oldalam. De ez annyira bonyolult...

 

 

Mentem is inkább, és saraztam egy kicsit a szobában. Ehhez legalább nem kellett
gondolkodnom. Mert ugye, akinek legalább egy csepp esze van?
Az nem a szoba közepén szórja ki a virágföldet!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...