Autómagnó
(csak magnó)

Ez egy autómagnó. Érdekes megoldás, hogy csak magnó, vagyis nincs összeépítve
rádióval, hanem csak így áll magában. Láttam már ilyet, de nagyon régen, még
valamikor a 80-as években, mégpedig Molnár Jóska kollégám kocsijában.
Valaki átkente a külsejét lehetetlenkék színre, illetve eltökítődött az
előlapja. Persze ezek lényegtelen szempontok voltak, hiszen
egy melós Barkas fényét, még így is komolyan megemelte
a ritka csoda hangtechnika. Tulajdonképpen ezért vettem meg.
Már úgy értem, hogy a piacon, nosztalgiából. Az említett magnó nálam
lehelte ki lelkét. Sajnos legfeljebb már csak a csavarjai lehetnek meg.
Volt neki egy érdekes tulajdonsága, de erről majd egy kicsit később.

 

 

Szóval az úgy van, hogy ide, mégpedig az asztalom fölé koncentráltam
a szétszedendő lomokat. Hogy nincs itt a bemutatandó magnó?
Nem! Nem azért nincs, mert már letettem az asztalra...

 

 

Hanem ezért, mert az említett polcon már nem fértek el a felhalmozott lomok,
ezért újabbnál újabb polcokat nyitok meg a szétszedésre várakozó tárgyak
előtt. Az Ezermester rádiót már mutattam, a tőle jobbra ülő Tronic töltőt
is, de a fekete tömegnek látszó éjjellátót még nem. A barna dobozban
egy digitális fénymérő rejtezik, az alatta elterülő fehérben pedig egy
ultrahangos távolságmérő. Hát csoda, hogy nem tudok választani?

 

 

Furcsa négyzetes formája van, és szerencsére meglévő gyári kábelezése.

 

 

Nem állítanám, hogy még sosem láttam ilyen dugót.

 

 

Tévedtem! Még sosem láttam ilyet lehetetlen formájú dugót, bár hasonlót már igen.
Azért jó, hogy megvan, mert nem szívesen gyártanám le. Mondjuk az igaz, hogy
szó sem volt róla, hogy ilyen dugót kéne gyártanom. Hogy akkor miért írtam?
Valószínűleg beidegződés. Hasonló esetekben a barátaim ugyanis általában
(gyakorlatilag mindig) azt mondták, hogy akkor csináljunk egy ilyet
valamiből. Ez általában (gyakorlatilag természetesen mindig)
azt jelentette, hogy nekem kell alkotnom valamit.

 

 

Ennek a háta engem valahogy a CB rádiókra emlékeztet. Gondolom a középső
csavar lehet az oka. Aztán beugrott, hogy középső csavar (ha ennél fogva is
rögzíted, nem tépi ki magát a műszerfalból) szinte minden autórádión van.

 

 

Ne kössünk rá 4 ohmnál kisebb impedanciájú hangszórót.
Nem tudok a kérésnek ellenszegülni, mert nincs itthon.

 

 

Ez egy annyira egy informatív kép, hogyha nem árulnám el, hogy mi ez,
csak igen kevesen jönnének rá. Ez egy öntapadós fedőcske, amit ha
letépnék innen, akkor az alatta megbújó lyukon keresztül férnék
hozzá, a magnófej résmerőlegességét beállító csavarhoz.

 

 

Ez a szerkezet azért jóval egyszerűbb, illetve átláthatóbb, mint
a múltkor mutatott 8 track szintén csak autómagnó belseje.

 

 

A szalagpálya olyan tiszta, hogy gondolkodás nélkül bele mertem tenni
a próbakazettámat. Mondjuk most, ahogy így belegondolok, azt
a kazettát eddig még minden magnóba bele mertem tenni.

 

 

Ugyan van egy kis kopásnyom a fejen, de épp csak jelzésértékű.

 

 

Félrelöktem a lámpámat, merthogy leolvasztja a pofámról (az amúgy rohadt vastag)
bőrt a beletekert százas izzó keltette meleg. Ez, hogy szidom a lámpám, vagy
bármi mást, ami éppen elém kerül, ez nálam egy amolyan bevett rutin.

 

 

Ez egészen biztosan így van, merthogy a tűzforró százas izzó helyett már jó ideje
(már vagy fél éve) LED-es körte van betekerve, ami jó ha éppen kézmeleg.

 

 

Meglepően apró motor hajtja a magnót. Mondjuk a kazettához bőven elég
az ereje, de a korabeli gépekben akkor is nagyobb motorok voltak.

 

 

Az elektronika paneljából nem sok minden látszik.

 

 

Ha csak ki nem fordítom a helyéről.

 

 

Hogy örültek volna neki a Mester utcai Gelka szervizben, mikor ezen
végfok IC helyére két darab TBA810-est kellett volna befaragniuk.
Már úgy értem, hogy minden gépbe azt tettek, merthogy
csak az volt raktáron. No de mi ez az IC?

 

 

Sokadikra sikerült ez a kép, melyen az látszik, hogy ez egy Toshiba TA7203-as.
Sokadikra adtam fel, mert minden jött az Internetről, csak a leírása nem!

 

 

Végül sikerült letöltenem egy kapcsolási rajzot. Ez így egy komplett sztereó végfok.
Kicsivel később, egy kedves olvasótól megkaptam az adatlapot is.

 

 

A végerősítő és a magnófejek közé szükséges előerősítőt, a képen látható két
fekete csík formájú IC-vel valósították meg. Sajnos semmiképp sem sikerült
úgy fordítanom a panelt, hogy láthatóvá váljon a típusmegjelölés. Itt aztán
megálltam egy kicsit, és belegondoltam a dolgokba. Mondjuk a Tesla B4
lejátszó erősítője (tudom, azzal felvenni is lehet, de ez most lényegtelen)
egy tenyérnyi panelen helyezkedik el. Ez meg nincs gyufás skatulyányi
térfogat. Hát igen. Kicsit másból dolgoztak nyugaton, mint itt keleten.

 

 

Ezek igen szép gombok, melyeket a tolópotméterekről húzogattam le,
majd egy óvatlan mozdulatot követően, a földről szedegettem fel.

 

 

Ennek a képnek legyen a címe mondjuk: - sztereó magnó erősítő panelja,
a keretétől megfosztott kazettabedobó nyíláson keresztül fényképezve

 

 

Ezek meg itt ketten a tolópotméterek hátulról.

 

 

Hülye kép ide vagy oda, ez az apró izzó azért nagyon jól mutat!

 

 

Beledugtam a próbakazettámat. Alapvetően működik, bár nem tökéletes.
Az egyik csatorna csak akkor hajlandó megszólalni, ha megpiszkálom
a magnófejre forrasztott vezetékeket. Ma olyan elképesztően lusta
vagyok, hogy ez a triviális hiba így marad! Ezt a trehányságot...

 

 

 

Ezt a cikket valamikor 2015 október közepén írtam. Bevallom őszintén, hogy annyira
nem tudtam, hogy éppen tél van-e, vagy még csak ősz, hogy konkrétan megettem
a kazettáról hallható hójelentést. Az meg, hogy a próbakazettámon miért nem
zene van? Az egy nagyon jó kérdés! Természetesen tudom rá a választ, bár
az okra nem vagyok különösebben büszke. Egyetlen normálisan működő
kazettás magnóm sincs itthon! A Technics deckem a Hi-Fi toronyban
mechanikai hibás. Először még úgy volt, hogy csak a lejátszó része
nem tekeri be a kazettába a szalagot, kicsivel később azonban sajnos
már a felvevős oldala sem. Ugyan kaptam hozzá egy komplett magnót
alkatrésznek, de még nem jutottam oda. Van a polcon egy ferde előlapos
SANYO, ami már félkész állapotban van, csakhogy éppen azért porosodik,
mert elbarmoltam benne valamit. Gerjed benne az erősítő. Aztán van még itt
egy SONY TC-U5, de arra még csak annyira néztem rá, hogy tisztába kerüljek
vele, miszerint a kipofozásához szükségem lesz a kapcsolási rajzára. No nem
mintha azóta már nem lenne meg hozzá a rajzom. Ez azért tiszta szégyen!
Pont mint a múltkor, mikor meg akartam hallgatni a felgyűlt ezeréves
magnószalagokat, aminek az lett a vége, hogy a tucatnyi magnóm
ellenére, vettem a feladathoz egy UHER Variocord 263-ast.

 

 

 

A félig benyomott kazettakidobó gombbal sikerült Terta 811 hangulatot varázsolnom
a szobába. Az a magnó is csak porosodik, ahelyett, hogy végre összeszerelném.
Mondjuk már nagyon ideje lenne, mert épp a minap néztem szét a polcokon,
hogy mégis mi az a rettenetes mennyiségű kacat szanaszéjjel. Az egyik polcon
a Terta hangszórója, a másikon az alsó rácsai, a harmadikon meg egy filc szütyő
a gombokkal. Magamra is üvöltöttem: Géza! Ne legyél már ennyire lusta!
Legalább a dobozt szereld össze! Persze hiába beszélek magamnak...

 

 

 

Na ezért volt az egész! Molnár Jóska magnójában ugyanis olyan erős volt
a kazettakidobó lapocska rugója, és annyira hiányzott a kazettát fékező
(amúgy a helyén tartó) rugós lemez, valamint a magnó előlapja, hogy
a kazettakidobó gombot megnyomva, a magnó zsupsz! Lazán átlőtte
a kazettát az utastéren, ami a középső üléssor mögött landolt. Szóval
én csak ezt akartam megmutatni, de persze nem sikerült. Még a kazettát
a helyére szorító laprugót is elgörbítettem, természetesen csakis a nemes cél
érdekében, de ez a magnó még így sem hajlandó kilőni magából a kazettát,
pedig tulajdonképpen csakis azért vettem meg, hogy ezt a jelenséget
megmutathassam. Akkor ennyit mára a szerző terveiről...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...